A Ceglédi Többcélú Kistérségi Társulással ellentétben a Szarvasi kistérségben az elsők között alakult meg 2004-ben a többcélú kistérségi társulás, valamennyi település részvételével.

Más kistérségeket tekintve azt is mondhatjuk, hogy könnyű volt nekünk, hiszen mindössze hat olyan település társult, amelyeket a 44-es főútvonal mentén számtalan történelmi, családi, közlekedési kapcsolat köt össze évtizedek óta. Az egyetlen város, Szarvas mindig is ellátott bizonyos körzetközponti szerepkört. A városi önkormányzat a korábbi társulási modellkísérletekben is szeretett volna részt venni, s miután erre lehetőséget nem kaptunk, a 2004-ben meghirdetett ösztönző pályázat megjelenésekor azonnal megkezdtük a többcélú társulás megszervezését és a pályázat kidolgozását.

Miért nem volt ez mégsem ilyen egyszerű? Nem annyira a pályázat elkészítése jelentett problémát, ennél sokkal nehezebb és időigényesebb volt a megállapodások, társulási dokumentumok egyeztetése a polgármesterekkel, jegyzőkkel, elfogadtatása bizottságokkal, képviselő-testületekkel.

Mindeközben egyre erősödött környezetünkben az a vélemény, amely szerint a pályázati kiírás is, majd a néhány hónappal később megalkotott CVII. tv. alapelvei is főleg az aprófalvas, több kicsi – önálló működésre nehezen képes – település társulási összefogását ösztönözte. A mi kistérségünkben azonban a város mellett kettő, négy és hatezer főt meghaladó lakosságszámú, önállóan is életképes nagyközségek vannak. Még a két legkisebb település lélekszáma is meghaladja az ötszáz és hétszáz főt. Ezt az alföldi nagyfalvas térséget nem lehet összehasonlítani például egy több mint ötven településből álló dunántúli kistérséggel, ahol a száz fő alatti települések aránya meghaladja a 30%-ot.

Az tehát, hogy nálunk már 2004-ben megalakulhatott a többcélú társulás, nem annyira a társulásban rejlő előnyök felismerésén, inkább a települések közötti hagyományosan jó kapcsolatokon múlott. A községek részéről ennek lényege abban fogalmazódott meg: „Hogyha ez a városnak jó, mi sem vagyunk ellene”. Sajnos ma ez már egy-egy társulási döntés előtt inkább úgy hangzik el, hogy „Hát ez is csak a városnak jó”. Ez persze nem így van, mert az ösztönző pályázat mellett különböző célokra még húsz pályázatot nyújtottunk be, amelyből eddig tizenegy nyert. Ha a pályázatokon elnyert támogatásokhoz hozzáadjuk a kistérségi normatív támogatások összegét is, közel 800 millió forintot hozott a társulás a térségbe. Nyilvánvaló, hogy ebből valamennyi település részesedik.

A 2004-ben kötött társulási szerződést határozott időre, 2007. december 31-ig szólóan kötötték meg a társult települések. Az elmúlt 2 és fél évben fokozatosan bővítettük a társulás által ellátott önkormányzati feladatok körét. A szociális alapfeladatok mellé felvállaltuk az intézményi szakosított ellátást és a gyermekjóléti szolgálatot. Két közoktatási intézményfenntartó társulás jött létre, működik a kistérségi közoktatási tanács. A civil egyeztetőfórum mellett a kistérségi civil közösségek egészét támogató civil egyesület létrehozásán fáradozunk. Az összehangolt fejlesztést több kistérségi koncepció segíti: a területfejlesztési, idegenforgalmi, hulladékgazdálkodási, informatikai, közbiztonsági, szociális és közoktatási koncepciók.

Az igazsághoz kudarcaink is hozzátartoznak. Éppen hogy elkezdtük tanulni a társulási létet, amikor az Állami Számvevőszék már 2005 márciusában ellenőrzést tartott, és hétmillió forintot elvont a megnyert támogatásból. Kudarcként élünk meg minden sok munkával elkészített és elutasított pályázatot. Nem vált be a közbeszerzési feladatok közös megszervezése.

2005 szeptemberétől működik az önálló kistérségi iroda, de a város polgármesteri hivatalának felkészült köztisztviselői és infrastrukturális háttere nélkül nehezen tudnánk boldogulni.

2006-ban létrejött a társulás által fenntartott első intézmény, a pedagógiai szakszolgálat. 2007-től a kistérség legnagyobb önkormányzati intézménye, a Körös- szögi Szociális és Gyermekjóléti Intézmény is a társulás fenntartásában működik. A társulási intézményeket létrehozó megállapodások – az önkormányzatok által diktált feltételek szerint – szigorú garanciákat tartalmaznak arra, hogy az önkormányzatok vagyona ne csökkenjen, vagyontárgyaik ne kerüljenek át társulási tulajdonba, s a képviselő-testületek döntési kompetenciái ne sérüljenek. Arra is törekednünk kellett – hogyha a feltételek ezt lehetővé teszik – a feladatellátás ismét visszakerülhessen az önkormányzatokhoz.

Mindez rámutat arra, hogy egy olyan kistérségben, ahol a társult települések, ha nehezen is, de saját lábukon is megállnak, nem biztos, hogy a jelenlegi gazdasági ösztönzők elégségesek lesznek a többcélú társulás három éven túli fenntartásához is.

Amíg a többcélú társulások egy részében a 2006. évi indulás után a 2007-es esztendő a kibontakozás éve, addig a Körös-szögi kistérségben a társulás további működését meghatározó döntések éve lesz. A képviselő-testületek át fogják tekinteni a társulás három évének eredményeit, és összevetik a társulási működés problémáival, amelyek az egyes településeket esetlegesen hátrányosan érintették. A községek részéről lehetnek olyan vélemények, amelyek keveslik részesedésüket a társulási forrásokból, de lesznek, akik szerint a város hozott túl sok áldozatot a társulás működése érdekében.

Amennyiben konszenzus jön létre az eltérő véleményekben, akkor is alapvető módosításra, átdolgozásra szorul a 2004- ben kötött társulási megállapodás, és új alapokra kell helyezni a kistérségi együttműködést.