„De az úristen legyen irgalmas a világnak, ha egyszer mindenki azt kezdi csinálni, ami helyes!”

Most azzal kell kezdeni, hogy a mértékadó, igazi kritikusok szerint, a Nemzetiben, a darab alapját adó, anya és lánya között zajló párbajt, az író szándéka ellenére, az anyát alakító színésznő nyerte meg. Ajánló azonban kicsit mást mond: az anya nyerte meg. Az anya maga, az anya szövege, és még csak nem is az újrafordítás miatt. A szerep nyer, az a szerep, amit a rendező Shaw vesztére tett át mai számítógépes világunkba. Udvaros nagy művész, félelmetes pillanatai vannak a színpadon, fiatal nőnek lenni mellette keserves lehet, de szemmel láthatóan nem bántja a gyengébbet. Tőle nyugodtan nyerhetne a dolgos, magas erkölcsű ifjúság, úgy, ahogy az akkor még nem is olyan öreg, de már kellően cinikus szocialista szerző 1883-ban szerette volna.
De nem nyeri, mert százhuszonöt év nagy idő.
„Mintha a házassági ceremóniától minden más lenne!”
Pedig a darab egyik üzenete, a polgári házasság intézményének oly gyakori hamissága semmit sem változott az évek alatt. Legfeljebb Shaw, és Ajánló folyamatos, és már bizonyosan holt unalmas ismételgetése nélkül is egyre többen belátják ezt. Mert hány anyuci által kiduruzsolt házasságban igaz még ma is, hogy „A nőknek sokszor kell úgy tenniük, mintha éreznének valamit, amit pedig nem éreznek.” És hány fehér ruhában sikeres partit csinált tiszta leánynak nincs más dolga ma sem, mint „… reklámot csinálni a ruhaszalonomnak meg a kocsigyártómnak…” Az okos mama által kiválasztott gazdag férj ma is „Minden nap új ruhát jelent; minden este színházat jelent és bálokat; azt jelenti, hogy Európa úriembereinek színe-java a lábad előtt hever; szép házat jelent…”
„Nekem viszont nincs szükségem se anyára, se férjre.”
De Warrenné nem kispolgári anya, és lánya, Vivie azt játssza, hogy ő sem kispolgári nő. Házasság dolgában az író, meg az általa kreált két alak szövegben szépen egyetért. Szó nincs itt semmiféle házasságról! A darab független, dolgozó nőkről szól.
Akkor min vitatkoznak ezek?
Például azon, hogy a nagyon önálló lányka gyorsan elfelejti, miért is mondta, hogy: „Szeretek dolgozni, és szeretem, ha megfizetnek érte. ” Vivie felháborodása ezek után kicsit nevetséges, ha anyja nem adja fel a mesterségét. Nem érti, hogy anyjának is „… munka kell és izgalom, különben megbolondulok.” De ettől még nem dőlne össze világ. A gyerekek mindig lázadtak, és mindig is lázadni fognak. Ráadásul Warrenné gyereknek tekinti Vivie-t, akinek a dühe ez ellen teljesen jogos. „… a fiatalok különösen érzékenyek, ha lekezelik őket.” Ám erről Shaw nem írt volna darabot.
A helyzet az, hogy ez a Vivie egyszerűen buta.
Kitűnő-diplomás buta. Nem ismeri az embereket, nem ismeri a motivációkat, egyszerűen nem érti meg, hogy anyja mit, miért tesz. Lehet, hogy megnyerte a matematika versenyt, de közben nem olvasott semmit az elmúlt évtizedek humán-etológiai, pszichológiai és szociológiai irodalmából. Ez kicsit furcsa, és talán ezért nem volt jó ötlet így áttenni ezt a darabot a mába. Mert ma már senkit nem zavar, ha Warrenné kuplerájos. A „fizikai közérzet javító szolgáltatás”ma elfogadott ipar, SZJ számmal, és EU-s adószámmal. Törvényesen lehet űzni, kis- és nagyvállalkozási keretek között.
Ha Shaw élne, hihetetlenül büszke lehetne magára, hogy már a 19. század végén megjósolta a 21. századi szinglik hitvallását. Mert ma is sok jó alakú fiatal lány mondogatja szó szerint, hogy ő „… egyszer és mindenkorra magányos és egyszer és mindenkorra idegenkedik a romantikától”. Ez a tökéletesen értelmetlen állítás ma állítólag tökéletesen érthető.
„Uramisten, miféle nő vagy te?”
Ma viszont az nem érthető, hogy ha a nagyokos Vivie annyira megveti anyja üzelmeit, annyira együtt érez a „szállodában” dolgozó lányokkal, akkor miért nem ad nekik befektetési tanácsokat, hogy gyorsabban leléphessenek? Ha elfogadja, mert látványosan elfogadja, azt az elfogadhatatlan állítást, hogy egy nőnek a nyomorból nincs más kiút, mint eladni magát, házasságlevéllel vagy a nélkül, mert szakképzettség nélkül tisztességes munkából megélni nem lehet, akkor miért nem alapít egyesületet a lányok továbbképzésére? Kinek lesz attól jobb, ha ő önálló lesz? Legfeljebb neki magának.
Shaw nagysága abban van, hogy meglátja szereplőiben, a társadalomban azokat az ellentmondásokat, amelyek a legmélyebbek, és amelyek, úgy látszik, állandóak. A végtelenségig önző és beképzelt Vivie az elméleti szakember magabiztosságával megveti anyja pénzkereseti iparágát, de azért méregdrága neveltetése költségeit esze ágában sincs visszafizetni. Elfogadja, természetes járandóságának tekinti taníttatását, de kötelezettségeket ennek fejében nem tűr, ellenszolgáltatásra nem hajlandó. Honnan ismerős ez a viselkedés? Igen, ezt teszi ma is minden jó adottságokkal megáldott, magát tisztességesnek mondó férfi és nő, amikor „ez nekem jár” alapon kihasználja környezetét. Vivie szűzlányként rosszabb ribanc, mint az anyja.
Így aztán persze, hogy igaza van Warrennénak: „Nem volt még nő a világon, akin az anyai átok ne fogott volna.” A távozó öreg kurva lehet, hogy nem túl művelt, de korrekt üzletasszony, és nem adja fel soha. A színpadon egyedül maradó Vivie-ről viszont mindenki pontosan érzi, hogy nem csak szegény, de értelmetlenül magányos, és előbb-utóbb az egész világra haragvó, neurotikus, beteg ember lesz. Tehát a fiatal művésznő igenis megfelelően játszotta el szerepét. Csak ez a szerep egy szerencsétlen szingli-liba (ejtsd: szinglibi) szerepe.
Révész György
Telhetetleneknek (a nagy választékból kivételesen csak a teljes impresszummal rendelkező oldalak címét adjuk meg, betűrendben):
www.elle.hu A Hachette Filipacchi Medias Group egyik magyar nyelvű honlapja
www.evamagazin.hu  A Marquard Médiacsoport egyik magyar nyelvű honlapja.
www.femina.hu A Starfish Média Csoport egyik honlapja
www.minok.hu: A Magyar Internetező Nők Egyesületének honlapja
www.nana.hu: Az Axel Springer – Magyarország Kft. egyik magyar nyelvű honlapja
www.nlcafe.hu: A Sanoma Csoport egyik magyar nyelvű honlapja
www.prostitualtak.hu: A Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének a honlapja
www.velvet.hu Az Index.hu Zrt. egyik honlapja.