A hivatalokat, önkormányzati intézményeket is érinti mind a személyes adatok védelme, az önrendelkezési jog, mind az átláthatóság követelménye, az információszabadság.

A negyedik ipari forradalom zajlik éppen világszerte, aminek középpontjában az információ van. Az önkormányzati hivatalok és az egyes ügyintézők is érzik, hogy az elmúlt években sokszorozódik a beérkező információ tömege, amit az egyedi ügyek döntéseiben is figyelembe kell venni. Elég az ASP rendszerre, a kincstár adatigényére vagy a közérdekű adatigénylések során kért szerződések, nyilvántartások növekvő körére gondolni. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az adat, személyes adat és információ fogalma eltérő, még ha vannak, lehetnek is átfedések.

A téma fontossága nem elhanyagolható, bár ha ma olyanról olvasunk, ami „információ”, „kommunikáció”, „adat” előtaggal rendelkező szóösszetételt tartalmaz, akkor hajlamosak vagyunk lapozni, mert amúgy van elég operatív feladat a napi munkavégzésben, s ezek túl általános kategóriáknak tűnnek.

Azonban maga az Alaptörvény is meghatározza mindkét jogi kategória alapjait:

V. cikk (2) Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez. (3) A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését független hatóság ellenőrzi.

Fentieken túl a már közismertté vált GDPR – EU Általános Adatvédelmi Rendelet (2016/679. sz.), a Ptk. (2013. évi V. törvény), az Infotörvény (2011. évi CXII. törvény), illetve a köztisztviselői és közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó jogszabályok határozzák meg a legalapvetőbb igazodási pontokat.

Adatvédelem, információszabadság

A gyakorlatban még mindig sokszor összemosódik ez a két kategória, mind a közszférában, mind az üzleti világban. Csakúgy, mint egyébként az adatvédelem és az információbiztonság fogalma, de ebbe a kérdéskörbe most bele sem mennék.

A személyes adatok védelmének alapvető célja – nagyon leegyszerűsítve –, hogy az érintett magánszemélynek (legyen ő ügyfél, bejelentő, kérelmező, kolléga, munkatárs, egyéb harmadik személy) a privát szférája, a magánélete ne legyen nagyobb mértékben átlátható, mint ahogyan ő ahhoz hozzájárult vagy jogszabály előírja. A bankkártyánk kódját sem adjuk meg akárkinek, így az egyes eljárásokban beszerzett adatokat sem fésülhetjük össze egy nagy adatbázissá. Annak idején, 1991-ben ezért is döntött az Alkotmánybíróság a személyi szám megszüntetéséről és részben ezért is vált hangsúlyossá most a GDPR.

Az információszabadság, a közérdekű adatigénylések alapvetően a közélet tisztaságát, a közpénzek átláthatóságát, a közfeladatok ellátásának bárki általi ellenőrizhetőségét célozza. Ilyen célból kerültek bele az Infotrövénybe ezek a rendelkezések, nagyon haladó módon egy jogszabályba egyesítve az információs önrendelkezési jogot és az információszabadságot.

A mai fő probléma

A címben is említett módon a gyakorlati problémát a hivatali munka során az okozza, hogy a fenti, Alaptörvényben is megerősített jogok gyakorlásának hol a határa és hol minősülhet(ne) esetleg joggal való visszaélésnek, rendeltetésellenes joggyakorlásnak a bárki (még csak állampolgárnak sem kell lenni) általi, sok esetben mögöttes célú magatartás.

Konkrét példákkal illusztrálva:

Egy közérdekű adatigénylő vagy akár önkormányzati képviselő számára semmi jogszabályi akadálya nincsen annak, hogy akár naponta kérjen bármilyen mennyiségű adatot egy önkormányzattól vagy hivataltól, hivatkozva fenti jogaira. Az esetek nagy részében sem a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, sem az illetékes bíróság nem fog a hivatal javára dönteni, ha egy határon felül, túlterheltségre hivatkozva nem ad ki a kérelmező számára elégnek elfogadott mennyiségű és minőségű adatot, információt.

Annak sem lehet semmilyen akadálya (hivatali kapacitás, emberhiány, leterheltség), hogy a GDPR alapján egy magánszemély az érintetti jogait gyakorolva, tételes tájékoztatást kérjen arról, hogy hol, milyen ügyekben kezeli vagy kezelte mondjuk az elmúlt öt évben egy hivatal vagy egy intézmény, például egy óvoda, az adatait. Azt könnyű átgondolni és megérteni, hogy ennek az aprólékos feladatelvégzésnek nem könnyű eleget tenni a napi feladatellátás mellett.

A média hatása

A GDPR kötelező alkalmazásának 2018. május 25. napjához közeledve óriási hírdömping között találták magukat a közigazgatás szervei is, még államtitkári, miniszteri megnyilatkozásokkal is fűszerezve. Azóta a régi hír már nem hír, de a GDPR léte már jelentős mértékben bekerült az átlagemberek tudatába, s a jogi tanácsadói, ügyvédi szakma szintén melegen tartja ezt a szabályozási előírást, néha már-már fenyegetőzve.

Részben ennek okán is növekszik az adatvédelmi jogaikkal élni kívánó kérelmezők és az ügyek száma, illetve az erősödő országos és helyi politikai szembenállás miatt tapasztalható a közérdekű adatigénylési ügyek számának emelkedése is.

Az a vidéki jegyző kolléga, aki 2018-ban még nyugodtan konstatálta a GDPR-felkészítő tanácsadó számára, hogy szerencsére az ő városukban nincs egyáltalán közérdekű adatigénylő, ma már abban vár S.O.S. segítséget, hogy kérheti-e egy képviselő az elmúlt három testületi ülés teljes hanganyagát. Vagy egy másik „jóhiszemű” adatigénylő álneve mögé bújó ügyvéd kolléga jogszerűen kéri-e egy polgármesteri hivatal teljes GDPR felkészülési dokumentációját, szabályzatokat, szerződéseket – úgy, hogy egyébként korábban ő is ajánlatot tett a feladatok elvégzésére, csak nem az ő pályázata futott be nyertesként.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a fentiek közösségi médiában, nagyrészt Facebookon való közzététele, kommentálása, a hivatal jó hírének, a közbizalomnak való tudatos rombolásának milyen következményei lehetnek.

Megoldási lehetőségek

A legalapvetőbb megoldás természetesen a jóhiszemű, felelősségteljes, a hivatal erőforrásait is figyelembe vevő állampolgári, kérelmezői magatartás lenne. Lássuk be, az e kérdésben való előrejutásnak kicsi az esélye.

Javíthatna a helyzeten, ha a felügyeleti minisztérium és/vagy a jogalkotó számára folyamatosan kommunikálva lenne ennek a működési problémának az egyre növekvő veszélye, s jogszabály-módosításokkal a későbbiekben az eljáró bíróságok számára is zsinórmérték lehetne a hivatali működőképesség tiszteletben tartása is, nem csak az egyéni információs jogok. Erre már volt példa a közelmúltban, ilyen okokból került megalkotásra a 301/2016. (IX. 30.) Kormányrendelet, amely a költségtérítések pontosításával igyekezett segíteni.

Az előző bekezdésekben megjelölt, még vélhetően évekig hiányzó megoldások hiányában egyelőre nem marad más, mint ami jobb esetekben is egyébként a jogalkotások alapja: a józan paraszti ész. Egyrészt szükséges a belső szabályozások, szabályzatok körén és kimunkáltságán, részletességén jelentősen változtatni, másrészt kényszerhelyzetben szükséges a kockázatok mérlegelése: mi történhet, ha egyszerűen tényleg nem lehet minden kérelmet teljesíteni. És ez milyen, a hivatallal szembeni eljárásokhoz vezethet, milyen szankciókkal járhat az adatvédelmi hatóság és a bíróság részéről.

Tapasztaljuk, hogy a hivatalok meredten állnak a közösségi médiában ellenük és akár az önkormányzati vagy hivatalvezető ellen folyó információs háború (bátran nevezhetjük így, nem túlzás) láttán, hangsúlyozva, hogy nekik sem idejük, sem tudásuk nincs az ilyen fajta kommunikációhoz.

Egyes tanulmányok szerint pedig már egy ilyen korban vagyunk benne, bármilyen közintézmény vagy vállalkozás megítélése alapvetően rombolható a közösségi médián keresztül. A másik, konstruktív szempontból nézve pedig egy profi, hatékony kommunikáció akár egy főváros polgármesteri székének elnyeréséhez is vezethet, vagy akár egy amerikai elnökválasztást is eldönthet. Mindkettő utóbb említett példa esetében számos cikk található az interneten. Az országos politikában és a szakmai munka elismertségének javításában is egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a döntéshozók a Facebookra, a közösségi médiára – már a Kormányinfó egy része is ide került és friss hír, hogy 150 milliárd forint van elkülönítve a Kommunikációs Hivatalnál, gyakorlatilag politikai marketingre. Figyelmeztető jelek.

Javasoljuk mindenképpen, hogy kerüljön átgondolásra a hivatali és önkormányzati SZ.M.SZ., a magatartási, etikai kódexek kiegészítése az információs jogok vonatkozásában, illetve a közösségi médiában való vélemény megjelenítésének minimum szabálya, mind a képviselők, bizottsági tagok, mind a hivatali, intézményi dolgozók tekintetében. Ha egyébként van erőforrás, akkor a fentieken túl vagy azok mellett érdemes adatvédelmi és kommunikációs tanácsadó véleményét kikérni egyedi ügyekben vagy folyamatos tanácsadást igénybe venni, mert alapvetően rontható a hivatal, önkormányzat megítélése egy tudatos lejárató kampánnyal, álhírekkel, hangulatkeltéssel vagy munkatúlterheléssel.