A kistérségi társulást a legtöbb esetben a kistelepülések csonkításként élik meg – ebben teljes mértékben igazat adok nekik –, azonban mindenképpen ki kell hangsúlyoznom, hogy ennek a székhelytelepülések, illetve a feladatellátás központjai szempontjából is vannak árnyoldalai.

A Kunszentmiklósi kistérségben 2004-ben alakult meg a Felsõ-Kiskunsági és Dunamelléki Többcélú Kistérségi Társulás, amely több infrastrukturális és politikai problémával is küszködik. A kistérségben három város is található, amelyek már a helytörténetbõl is ismerhetõen „õsi rivalizálásban” állnak. Ebbõl, valamint az infrastruktúra hiányosságaiból adódóan a kistérségben nem érvényesülhet teljes mértékben a jogalkotó szándéka, mely a helyi közszolgáltatások, illetve a közigazgatás racionalizálására irányul, hiszen a feladatellátás több esetben kettõ-három mikrokörzet létrehozásával látható el.

A többcélú kistérségi társulásban a feladatokat három mikrotérségi központ, a három város – Dunavecse, Kunszentmiklós és Szabadszállás – segítségével látja el a társulás. Ezek a feladatok a gyermekjóléti szolgáltatás, a családsegítés, a házi segítségnyújtás, a jelzõrendszeres házi segítségnyújtás, a szociális információs szolgáltatás, a gyógypedagógiai tanácsadás, a korai fejlesztés és gondozás, a fejlesztõ felkészítés, a logopédiai ellátás, a központi ügyelet, államigazgatási feladatok, a területfejlesztés és a belsõ ellenõrzés. Az államigazgatási feladat ellátására mindössze egy társulási megállapodás jött létre Kunadacs és Kunszentmiklós települések között, amely a szabálysértési hatósági feladatokat érinti. A központi ügyelet, a területfejlesztés és a belsõ ellenõrzés ellátására létrejött megállapodások fedik le a kistérség teljes területét egy megállapodás keretein belül. A jelzõrendszeres házi segítségnyújtás és a közoktatási feladatok ellátása két mikrokörzet, míg a többi feladat ellátása három központ segítéségével történik. A központi ügyelet társulásban történõ ellátásából sem hátránya, sem elõnye nem származott a településeknek, hiszen a feladat ellátását nem finanszírozzák magasabb összegben, a mikrokörzetek egyedi önkormányzati támogatása sem csökken. A feladatellátó települések azonban elestek a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program kistérségi járóbeteg-szakellátó központok kialakítására és fejlesztésére kiírt pályázati lehetõségétõl, mert a fejlesztés helyszínét adó kistérség területén mûködik olyan közfinanszírozott járóbeteg-rendelõintézet, amely heti 70 szakorvosi órával rendelkezik. A szociális feladatok ellátásából pénzben kifejezhetõ anyagi hátránya csak a jelzõrendszeres házi segítségnyújtás területén jelentkezik a feladatellátóknak, sõt még ezen felül is a normatíva csökkenése várható. A közoktatási feladatellátás nagyon fontos, hiszen a hátrányos helyzetû gyermekek száma jelentõs, akiknek felbecsülhetetlen elõny, hogy ez a közszolgáltatás helyben elérhetõ. A feladatellátó hátránya a jelen esetben ott keletkezik, hogy önálló intézményegységet kellett létrehoznia, amely vezetõi pótlékot von maga után.

Bár a többcélú kistérségi társuláshoz szorosan nem kapcsolódik, de mindenképpen fontos megemlítenem, hogy Dunavecse – a kistérségben található három város egyike – 2004-ben kapott városi rangot, azonban a kormányrendelet nem biztosított számukra okmányiroda létesítésére lehetõséget. A két város képviselõ- testülete jó együttmûködésének köszönhetõen a dunavecsei lakosok ennek ellenére is közvetlen a lakóhelyükön elérhetik az okmányirodai szolgáltatást, hiszen a kunszentmiklósi okmányiroda Dunavecsén 2 fõ ügyintézõvel állandó kihelyezett ügyfélfogadást tart. A finanszírozás egy a Dunavecse és Kunszentmiklós városok önkormányzatai, valamint az (akkor még) BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatala által aláírt háromoldalú együttmûködési megállapodás alapján történik, mely szerint a többletköltségeket háromhavonta utólag finanszírozza Dunavecse Város Önkormányzata számunkra, a KANYV Hivatal pedig „vállalja, hogy a normatíva megosztáshoz szükséges ügyszám-kimutatást a felek rendelkezésére bocsátja.”

Ezek után joggal kérdezhetik a Kedves Olvasók, hogy hol itt az árnyoldal, hol itt a probléma. Ott, hogy a hivatal nem biztosítja a normatíva megosztáshoz az adatokat! A jó együttmûködésnek köszönhetõen azonban Dunavecse Polgármesteri Hivatala már két alkalommal is megfizette számunkra a felmerülõ kiadásokat a kimutatás nélkül is. Ennek ellenére a probléma nincs megoldva, hiszen eddig mi hiteleztünk, most meg õk hiteleznek a számunkra.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a feladatellátó önkormányzatoknak nagy elõnye, hogy a meglévõ intézményeik a kistérségi társulás révén mind eszközállományban, mind létszám tekintetében fejlõdtek. Meg kell, hogy állapítsuk azonban azt is, hogy a normatíva nem fedez valamennyi költséget, így a nagyobb terület miatt nincs lehetõség a napi ellenõrzésre, gondot okozhat a távolságok miatt a szervezési, koordinálási feladatok megoldása. Szintén gondot okoz az önkormányzatoknak az utófinanszírozás, mert a kistérség munkaszervezete a társulási tanács döntésének értelmében háromhavonta utólag finanszírozza a feladatok ellátását, miközben a települések egy része folyamatosan likviditási hitel felvételére kényszerül. ■