Napjaink egyik nagy kérdése és kihívása az önkormányzati rendszer átalakítása.
Mára már nyilvánvaló és egyre sürgetőbb, hogy a rendszerváltás után létrejött több mint háromezer önkormányzat választ kapjon arra a kérdésre, hogy az önkormányzati és igazgatási feladatait hogyan, milyen szervezeti keretek között végezze.

Legkézenfekvőbb megoldás minél nagyobb számban kialakítani körjegyzőségeket. Ez azonban a települések passzivitása miatt csak részben működik. A költségvetési törvényben az ezer fő alatti településeket ösztönzik (negatív szabályozás) körjegyzőségek létre-hozására, azonban a szabályozás itt leállt. A továbblépést az ezerről ezerötszáz vagy akár kettőezer fő alatti településekre is kiterjesztett költségvetési szabályzás „kényszerítheti ” ki.
A másik probléma a határosság kérdése. A Jegyző és Közigazgatás 2008 évi 4-dik számában Az önkormányzati rendszer hivatalos továbbfejlesztése című írásában Dr. Bekényi József az Önkormányzati Minisztérium főosztályvezetője a körjegyzőség alakításához kapcsolódó feltételek enyhítését a következők szerint fogalmazta meg:
„A körjegyzőségek alakításánál napjainkban már indokolatlan korlátot jelent az egymással való határosság követelményeinek érvényesítése. A közel 18 év során a közlekedési feltételek javulásával, valamint a korszerű infokommunikációs eszközök alkalmazásával lehetővé vált, hogy ne csak az egymással közvetlenül határos települések között alakulhasson ki érdemi együttműködés a polgármesteri hivatali feladatok közös ellátásában. A tapasztalatok alapján megfelelő előkészítés és fogadókészség megléte esetén a körjegyzőséghez történő csatlakozás időbeli korlátjának fenntartása nem indokolt.”
Az életből vett hasonló problémát közöl Cseri Péter 2009. januárban a Népszabadságban megjelent „Kétszázhetven méterre a jogszerűségtől” című írásában. A cikk lényege, hogy a Káli-medencében fekvő Salföld település kivált Ábrahámhegy körjegyzőségből és helyette a vele nem határos Kővágóörssel kíván körjegyzőségre lépni. Ugyanebben a cikkben Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára a következőket nyilatkozza: „A körjegyzőségek létrehozását közös közigazgatási határhoz kötő jogszabály elavult, szakmailag teljes az egyetértés abban, hogy a korlátozást el kell törölni. Majd így folytatja : megítélésem szerint a települések alkotmányos joga, hogy szabadon megválaszthassák azokat a partnereiket akikkel közös körjegyzőséget kívánnak működtetni.”
Ez az érem egyik oldala, de nézzük most a másik oldalát. A társulásokról szóló jogszabályok az intézmény fenntartó tárulások esetében lehetővé tették a határosság kikerülését. Erre élő példa a közoktatásban létrejövő önkormányzati intézményi társulások. A szűkebb környezetemet ismerve több intézményfenntartó társulásról tudok, ami pusztán azért nem jött létre az egymással határos települések között, mert a települések közötti különbségek, – elsősorban a lakosság összetételét, gazdasági helyzetét értem alatta – befolyásolták a döntéshozókat az ésszerű döntés meghozatalában, és mindenféle alkotmányos jogra, társulási szabadságra való hivatkozással egymástól 15-25 km-re lévő településekkel kötöttek társulási megállapodást általános iskola működtetésére.
Napjaink egyik legégetőbb problémája a közoktatáson belül a szegregáció kérdése. Nap, mint nap hallani híreket településeken belüli iskolák szegregációjáról. A társulási szabadság megteremtette annak a lehetőségét, hogy ma már nyugodtan mondhatjuk, hogy iskolák közötti szegregációról is lehet már beszélni, de a határosság nem érvényesítése a közoktatásban települések közötti szegregációt idézhet elő.
Ha ezt a gondolatot kiterjesztem az önkormányzatokra, és ezt a körjegyzőségre szűkítem, akkor ugyanezek a problémák megvannak, ami az egymással határos települések körjegyzőségének létrehozására kihat. Szegregált települések sorát hozhatjuk létre akkor, ha a határosság kritériumát eltöröljük.
A probléma kezelése egyszerű kinyilatkoztatással, hogy a határosság előny-e vagy hátrány, nem orvosolható. Sokkal inkább a történelmi gyökereket kellene megkeresni, ami alapján hazánkban működtek a jegyzőségek, körjegyzőségek, vagy a tanácsi rendszerben a közös tanácsok. Ha a határosság marad, akkor egységes államilag szabályozott, és áttekinthető logikai rendben létrejött hivatalokról beszélhetünk, elejét véve a határosság nélküli kapcsolatoknak, amit sokkal jobban motivál, véleményem szerint az alkotmányosság mögé bujt egyéni érdek, üzleti érdek, szimpátia, barátság, stb.. Ha a határosság kritériuma megszűnik, és a már említett alkotmányos jogok mögé bujt államigazgatás kap teret, akkor azt nyugodtan nevezhetjük akár magánigazgatásnak is.
A jelenlegi helyzetben a határosság megtartását indokoltnak tartom, ugyanakkor egyetértek azokkal, akik a körjegyzőséghez történő csatlakozás időbeli korlátjának feloldását javasolják.