Az elmúlt időszakban több jelzés és kezdeményezés érkezett hozzánk, hogy a Jegyző és Közigazgatás foglalkozzon a szociális temetés új jogintézményével. Ennek eleget téve adjuk közre állandó szerzőnk, szerkesztőbizottsági tagunk írását.

A szociális temetésre vonatkozó új jogszabályok (hatálybalépés előtt!)

A szociális temetés mint fogalom bevezetéséről első ízben a főszabályként 2013. november 1-jén hatályba lépő, a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Ttv.) módosításáról rendelkező 2013. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 2014. január 1-jével hatályba lépő szabályai rendelkeztek. A Módtv. indokolása szerint a szociális temetés intézményének megteremtésével lehetőség nyílik arra, hogy alanyi jogon mindenki számára ingyenesen választható legyen az elhunyt hozzátartozó eltemettetése. A törvénymódosítás értelmében ugyanis a szociális temetés az eltemettető vagy az általa felkért személy személyes közreműködésével, az állam által biztosított kellékekkel ingyenes temetési helyre történő koporsós vagy hamvasztásos temetés, amely az eltemettető számára ingyenes [Ttv. 3. § k) pont].

Az új jogintézmény – előzmények és a gyakorlati tapasztalatok hiánya miatt – vegyes visszhangot váltott ki a közvéleményben, ugyanakkor a törvény 2013 telén a köztemetővel rendelkező önkormányzatok számára rendeletalkotási, illetve rendeletmódosítási helyzetet teremtett, több településen megkezdődött a szociális parcellák kimérése. A Ttv. 6. § (4) bekezdése értelmében ugyanis köztemető esetében a temető használatának rendjéről önkormányzati rendeletben, egyéb temetők (így például egyházi temetők) esetében temetőszabályzatban kell rendelkezni. A Módtv. módosította a Ttv. felhatalmazó rendelkezéseit is, miszerint eredetileg 2014. január 1-jétől a települési önkormányzatoknak rendeleti úton meg kell határozni – többek között – a temetési szolgáltatás, a szociális temetés és a temetőben végzett egyéb vállalkozói tevékenységek ellátásának temetői rendjét.

Ismeretlen okokból és indokolás nélkül módosult a szociális temetésre vonatkozó szabályok hatálybaléptetésének eredeti elképzelése az Országgyűlés 2013. december 17-i ülésnapján elfogadott és 2013. december 29-én kihirdetett, a fejlesztéspolitikával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2013. évi CCLI. törvény 27. §-a által. Így voltaképpen változatlan szabályozás mellett továbbra is jogrendünkben maradt a szociális temetés intézménye, csupán annak hatálybalépése változott meg. A Módtv. szociális temetésre vonatkozó rendelkezései tehát 2015. január 1-jével lépnek hatályba. A fő szabályok a Ttv. 24/A–24/C. §-ában nyertek elhelyezést, de a szociális temetést érintően a törvényben még számos helyen, elszórtan találhatók további rendelkezések.

Így például a Módtv. 4. §-a érintette a szociális temetés kapcsán a temető üzemeltetésére vonatkozó rendelkezéseket is. A törvény értelmében a temető üzemeltetését a Ttv.-ben, kormányrendeletben, továbbá temetőszabályzatban vagy köztemető esetén önkormányzati rendeletben és a kegyeleti közszolgáltatási szerződésben meghatározott rendelkezések szerint kell ellátni. A módosítás értelmében szociális temetés esetén az üzemeltető:

– biztosítja a szociális temetés temetői rend szerinti ellátásának lehetőségét;

– ellenőrzi a szociális temetési helyek elhelyezésére, méretezésére vonatkozó előírások betartását;

– biztosítja a sírhely kiásásához, a koporsó leengedéséhez és a betemetéshez szükséges eszközöket.

Ezen túlmenően, az új 16/A. § alapján a köztemető üzemeltetőjének gondoskodnia kell arról, hogy a szociális temetés lebonyolításában résztvevők megismerhessék a temetéssel összefüggő munkavédelmi, közegészségügyi, járványügyi szabályokat, illetve ellenőrzi a személyes közreműködést végzők temetőben végzett tevékenységét. A jogszabályban foglaltak be nem tartása esetén a köztemető üzemeltetője felhívja a személyes közreműködést végzőt a munkavédelmi, közegészségügyi, járványügyi előírások betartására. Ezek nem teljesítése esetén pedig megteszi a szükséges intézkedéseket a feladat elvégzése érdekében, melynek költségei a személyes közreműködést vállalót terhelik.

A szociális temetés bevezetésével önkormányzatokra háruló feladatok

A helyi jogalkotás lehetséges tennivalói

A köztemető fenntartója – jogszabályban meghatározott esetben – a köztemetőben a koporsós temetések számára szociális parcellát, urnás temetések számára szociális temetkezési helyet jelöl ki. A Ttv. végrehajtásáról szóló 145/1999. (X. 1.) Korm. rendelet módosításáról rendelkező 379/2013. (X. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Módr.) szerint, amennyiben a települési önkormányzat fenntartásában több köztemető is van, a települési önkormányzat határozza meg, hogy mely köztemetőben kerüljön sor szociális parcella, temetkezési hely kijelölésére. A Módr. által beiktatott új 17/A–17/D. § eredetileg szintén 2014. január 1-jén lépett volna hatályba, amely azonban a decemberi jogalkotási folyamat eredményeképpen 2015. január 1-jével válik hatályossá. Mint ahogyan nem idegen a magyar jogrendtől az ún. „saláta” jogszabályok általi kodifikáció, dereguláció, úgy az sem érte a gyakorlott jogászt meglepetésként, hogy a temetkezésre vonatkozó új végrehajtási szabályok hatálybaléptetésének módosítása az e tárgykörtől teljesen idegen, a nem rendszeres kéményseprő-ipari közszolgáltatás szabályairól és az ennek során eljáró állami szervek kijelöléséről szóló 511/2013. (XII. 29.) Korm. rendelet 7. §-ában került megállapításra.

Az új szabályok értelmében, ha az önkormányzat tulajdonában a településen nincs köztemető, vallási közösség tulajdonában lévő köztemetőben kell kijelölni szociális parcellát, szociális temetkezési helyet. A szociális parcella, szociális temetkezési hely elhelyezkedéséről az önkormányzat a vallási közösség tulajdonában levő temető fenntartó véleményének kikérését követően dönt. Mindenképpen üdvözlendő, hogy a jogtechnikai megoldás során vindikálásra került az a gondolat, hogy a döntés a temető fenntartójának véleményadásához kötött. Ez összhangban van a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény (a továbbiakban: Ehtv.) 8. §-ában foglaltakkal. Ennek értelmében ugyanis a vallási közösség belső szabályon alapuló döntését állami szerv nem módosíthatja vagy bírálhatja felül. Az egyházakra vonatkozó, 2012. január 1-jén hatályba lépett új állami törvény, az Ehtv. 6. §-a értelmében vallási közösség az Országgyűlés által elismert egyház (bevett egyház) és a vallási tevékenységet végző szervezet. Vallási tevékenység alatt olyan világnézethez kapcsolódó tevékenységet kell érteni, amely természetfelettire irányul, rendszerbe foglalt hitelvekkel rendelkezik, tanai a valóság egészére irányulnak, valamint sajátos magatartáskövetelményekkel az emberi személyiség egészét átfogja. A vallási közösségek szertartásrendjének tiszteletben tartása eklatáns módon nyilvánul meg az Ehtv. 19/C. §-ában, miszerint – különösen a szertartások és a belső szabálya szerinti működés zavartalansága érdekében –, a templom és vallásgyakorlásra rendelt más hely, valamint a temető fokozott szabálysértési és büntetőjogi védelemben részesül. Így tehát különösen fontos a vallási közösség belső szabályaira is tekintettel lenni akkor, amikor vallási közösség tulajdonában lévő köztemetőben kell kijelölni szociális parcellát, szociális temetkezési helyet.

A katolikus egyház temetési fegyelmét példának tekintve nem haszontalan tudni, hogy a temetkezésre vonatkozó alapvető szabályok már a 12–13. századra kialakultak, de a kánoni alapok egészen az ókereszténység koráig nyúlnak vissza. A II. Vatikáni Zsinat azonban jelentős áttörést hozott a katolikus egyház korábbi, radikálisnak mondható szabályozásával szemben, különös tekintettel a hamvasztásra. A zsinatot követő kodifikációs munka eredményeképpen 1983. november 27-én hatályba lépett új Egyházi Törvénykönyv, a Codex Iuris Canonici (a továbbiakban: CIC) egyetemes szabályokat fektet le a temetkezésre vonatkozóan (CIC 1177–1185 kánonok), ugyanakkor további belső szabályokat határoz meg a Szent Officium instrukciója, a Temetési Szertartáskönyv, a temetőszabályzatok sora. Ezeket együttesen kell figyelembe venni a szociális temetés és a temetőben végzett egyéb vállalkozói tevékenységek ellátásának temetői rendje meghatározása során.

A jogalkotási folyamatban nyilvánvaló, hogy fontos szempontot képviselnek az anyagi vonatkozások, azonban sosem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a temetés – világnézeti hovatartozástól függetlenül – kegyeleti jogokat is érint. A végtisztesség megadási módjának megválasztása során a hozzátartozóknak valóban lehetnek materiális gyökerű motivációi, ami egyfajta tekintetben kiszolgáltatottá teszi/teheti a családokat. Nem mindegy ezért, hogy milyen alternatívák közül és milyen feltételrendszer mellett tud választani a hozzátartozó, ha adott esetben a temetéssel járó költségeket vállalni nem tudja. A helyi jogalkotásban ezért érdemes megfontolni az alábbiakat:

a)Tekintettel arra, hogy a szociális temetés ellátásának temetői rendjét illetően joggyakorlattal nem rendelkezünk, a helyi rendeletalkotás során elsősorban a köztemetőkre és a temetkezés helyi szabályaira vonatkozó önkormányzati rendelet módosítása és nem új rendelet alkotása javasolt;

b)Célszerű beépíteni a helyi rendeletbe a szociális temetés előkészítése és lefolytatása során követendő eljárásra vonatkozó alapvető, az emberi méltóságot és kegyeleti jogokat védő szabályokat, úgy mint például az eljárás

– ne sértse a hozzátartozók és a temetőt látogatók érzéseit,

– ne akadályozza a temetési helyek látogatását,

– a temető létesítményeiben, felszereléseiben kárt ne okozzon,

– a szomszédos sírhelyek sérülésével, szennyeződésével ne járjon;

c)Köztemető esetén az önkormányzat rendelete kötelezővé teheti a temetőn belüli, az elhunyt hűtésével, ravatalozásával, a temetőben erre a célra rendszeresített szállító járművön történő szállításával, továbbá a hamvaknak az erre szolgáló berendezéssel történő szórásával, urnaelhelyezéssel, sírásással, sírhelynyitással, sírbahelyezéssel, visszahantolással, újratemetéssel és exhumálással kapcsolatos feladatok ellátására az üzemeltető szakszemélyzetének és berendezésének igénybevételét;

d)A szociális temetés iránti igény bejelentésére vonatkozó részletszabályok kidolgozása során nem csupán az ésszerű, hanem az emocionális szempontokat is szem előtt kell tartani.

Egy hozzátartozó elveszítése mindenképpen törést és nem elhanyagolható krízishelyzetet teremt a családban, ezért a helyi jogalkotás során kell azokat a „finomhangolásokat” elvégezni, amelyek a magasabb szintű jogszabályokban sajnálatos módon nem kaptak teret. Így például érdemes megfontolni a c) pontban foglaltak alkalmazásának lehetőségét, hiszen nem csupán az elhunyt temetésre való előkészítése (mosdatása, felöltöztetése), hanem a koporsó gépjármű nélküli szállítása, a sír kiásása és visszahantolása, a sírbahelyezés olyan szakértelmet igényel, amellyel laikusok nem rendelkeznek. A Ttv. új 24/A. § (8) bekezdés b) pontja pedig ipso iure kimondja, hogy az eltemettető és a szociális temetésben közreműködők a munkavégzés során esetlegesen előforduló baleset miatt kártérítési követeléssel sem a temető tulajdonosa, sem a temető üzemeltetője, sem pedig az eltemettető felé nem élhetnek.

A helyi jogalkalmazás lehetséges tennivalói

Fentieken túlmenően a helyi jogalkotást érintő feladatokon kívül szükséges még felülvizsgálni a kegyeleti közszolgáltatási szerződések tartalmát, illetve ha az adott településen nincs az önkormányzat tulajdonában köztemető, úgy felül kell vizsgálni a temetőszabályzatokat is, amelynek 2015. január 1-jétől már tartalmaznia kell a szociális temetés ellátásának rendjét

A Ttv. új 24/A. § (2) bekezdése értelmében a szociális temetést az eltemettetésre kötelezett igényelheti, mégpedig az elhunyt utolsó lakóhelye szerinti önkormányzattól. Amennyiben azonban az eltemettető szociális temetést igényelt, de nem tud gondoskodni a személyes közreműködés biztosításáról, erről tájékoztatja az önkormányzatot, amely közköltségen történő temetés keretében gondoskodik az elhunyt eltemettetéséről.

A szociális temetés mint alanyi jogon járó lehetőség mellett ugyanis továbbra is hatályos a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szoctv.) 48. §-ában foglalt köztemetés. A Szoctv. értelmében főszabályként az elhunyt személy közköltségen történő eltemettetését a haláleset helye szerint illetékes települési önkormányzat polgármestere – önkormányzati hatáskörben – akkor köteles elrendelni, ha

– nincs vagy nem lelhető fel az eltemettetésre köteles személy, vagy

– az eltemettetésre köteles személy az eltemettetésről nem gondoskodik.

A Ttv. 20. § (1) bekezdése értelmében a temetésről sorrendben a következők kötelesek gondoskodni:

– aki a temetést szerződésben vállalta,

– akit arra az elhunyt végrendelete kötelez,

– végintézkedés hiányában elhunyt temetéséről az elhalálozása előtt vele együtt élő házastársa vagy élettársa,

– az elhunyt egyéb közeli hozzátartozója a törvényes öröklés rendjének megfelelően.

Érdemes a két jogintézményt összehasonlítani, elgondolkodni azon, hogy vajon milyen megfontolás miatt került jogrendünkbe ez a duális szabályozás és mennyire elégíti ki a társadalmi szükségletet.

A Módr. 2015. január 1-jén hatályba lépő szabályai szerint az elhunyt lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat a haláleset tényéről és az elhunyt ismert adatairól történt értesítést követően egy munkanapon belül tájékoztatja az eltemettetésre kötelezettet a szociális temetés lehetőségéről. Az eltemettetésre kötelezett az önkormányzat tájékoztatását követő 3 napon belül nyilatkozik arról, hogy igényli-e a szociális temetést. A szociális temetést az igény bejelentését követő 7 napon belül le kell bonyolítani.

Noha az új szabályozás értelmében a szociális temetésre vonatkozó előírások vallási közösség szertartásai szerint végzett temetés esetén a vallási közösség hitéleti tevékenységét, vallási szokásait nem érintik, annak gyakorlatban történő érvényesülése a fentiek ismeretében igen aggályos. Abban az esetben ugyanis, ha a hozzátartozók döntését a szűkös anyagi lehetőségek határolják be és a szociális temetést, mint ultima ratio-t választják, nehezen elképzelhető, hogy a végtisztesség megadásáról való méltó gondoskodást a vallási meggyőződésüknek megfelelően tudják teljesíteni.

Kedves Jogalkalmazó Kollégák!

A “Jegyző-t írja a Jegyző” mottó jegyében arra kérjük Önöket, hogy a fenti témához kapcsolódó helyi gyakorlatokat foglalják össze, illetve mutassák be. Mivel egy rendkívül fontos és közérdekű kérdésről van szó, közkinccsé tesszük azokat.