Néhány szó a szabálysértésekről

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Közigazgatási reform

Néhány szó a szabálysértésekről

XIV. évfolyam, 1. lapszám
Szerző(k):
Vida Mária dr.
jogtanácsos
Kecskemét
Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal, Hatósági Főosztály

Ismert tény, hogy 2012. év elején új szabálysértési törvényt alkotott a parlament, amely 2012. április 15-ével lép hatályba. Ezzel kapcsolatban szeretnénk a jogalkalmazók figyelmét felhívni néhány fontos rendelkezésre, s azok értelmezéséhez kívánunk segítséget nyújtani az alábbi gondolatébresztő felvetéseinkkel.

Az új szabálysértési törvény, melyet a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. tv.-nyel (Sztv.) hirdettek ki, – 2012. április 15-i hatálybalépését követően – az alábbiak szerint rendezi az eljárni jogosult és egyben köteles szabálysértési hatóságok, valamint az alkalmazandó szabálysértési jogszabályok körét.

A szabálysértéseket meghatározó és alkalmazandó jogszabályok

Az Sztv. 30. §-a kimondja, hogy a szabálysértési eljárást a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő törvény eljárási szabályai szerint kell lefolytatni. A 2012. április 15-e előtt elkövetettekre a régi, az ezután elkövetettekre az új szabálysértési törvény eljárási szabályait kell tehát alkalmazni.

Továbbra is él azonban az ismert szabály, mely szerint a szabálysértést az elkövetése idején hatályban lévő jogszabályok alapján kell elbírálni. Ha a szabálysértés elbírálásakor hatályban lévő új jogszabály szerint a cselekmény már nem minősül szabálysértésnek vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új jogszabályt kell alkalmazni. (Sztv. 4. §) A szabálysértések miatti feljelentések elbírálásakor célszerű figyelni tehát arra, hogy az adott cselekmény 2012. április 15-e előtt és után milyen „súlyosan” büntetendő, s azonos tényállás esetén az enyhébb büntetési tételt tartalmazó törvényt kell alkalmazni, illetve, ha az elbíráláskor már nem minősül a cselekmény vagy mulasztás szabálysértésnek, értelemszerűen a feljelentett, eljárás alá vont nem vonható felelősségre, ellene az eljárást meg kell szüntetni.

Hatálybalépés ideje

Az új szabálysértési törvény 2012. április 15-én lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépése után elkövetett szabálysértésekre kell alkalmazni. (Sztv. 251. §)

Az Sztv. 2012. április 15-i hatálybalépésekor folyamatban levő szabálysértési eljárásokat és azok végrehajtását a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény alapján kell lefolytatni, illetve végrehajtani.

Az Sztv. 2012. április 15-i hatálybalépése előtt elkövetett szabálysértéseket nem lehet figyelembe venni a törvény hatálybalépése után elkövetett és a visszaesés szabályai alá tartozó szabálysértések esetén.

Mindez – a fentiekben már leírtak mellett – azt jelenti, hogy 2012. április 15-e után a kormányhivatalok, mint általános szabálysértési hatóságok csakis a hatáskörükbe utalt és 2012. április 15-e után elkövetett szabálysértések elbírálására jogosítottak. Az ezt megelőzően elkövetett szabálysértéseket továbbra is – a ma még hatályos, 1999. évi LXIV. tv. alapján – a jegyzők kötelesek elbírálni. Ugyanez mondható el a 2012. április 15-e előtt már elbírált, de még végre nem hajtott szabálysértési ügyekkel kapcsolatban, azokat szintén a jegyzőknek kell „gondozniuk”, azaz az elévülési időre is figyelemmel végrehajtaniuk, mégpedig a „régi szabálysértési törvény” alkalmazásával.

A fentiekből egyértelműen megállapítható, hogy mely szabálysértési hatóság, melyik szabálysértési törvény alapján jár(hat) el a 2012. április 15-e előtt és ezt követően indult szabálysértések elbírálásakor. Az azonban már nem egyértelmű, hogy mi a helyzet azokkal a szabálysértésekkel, amelyeket ugyan 2012. április 15-e előtt követtek el, de csak április 15-e után jelentettek fel. Nem életszerűtlen ugyanis, hogy ilyen feljelentéseket is el kell bírálni. A kérdés az, hogy melyik hatóságnak és melyik jogszabály alapján. Felmerül a kérdés, hogy végső soron megállapítható-e ilyen esetben a feljelentett szabálysértési felelőssége, ha az Sztv. 252. § (1) bekezdése csak azokra a szabálysértési eljárásokra gondol, amelyek már 2012. április 15-én folyamatban voltak, azokra viszont nem, amelyeket ugyan már elkövettek, de még nem indult meg miattuk az eljárás. Azzal, hogy a jogalkotó az Sztv. 251. § (1) bekezdésében kimondta, hogy a 2012. április 15-e után elkövetett szabálysértések elbírálására már nem a jegyző, hanem a kormányhivatal lesz jogosult, látensen – egybevetve az Sztv. 252. § (1) bekezdésének tartalmával, mely viszont a hatálybalépés napján már folyamatban lévő eljárásokról szól csak – azt sugallja, hogy ezek a cselekmények, pontosabban azok elkövetői  felelősségre vonásának nem igazán lesz jogalapja. Ebből pedig az a következtetés vonható le, hogy a 2012. április 15-e előtt elkövetett, de csak ezt követően feljelentett, vagy a szabálysértési hatóság tudomására jutott szabálysértések elkövetői ellen az eljárást meg kell szüntetni.

A szabálysértéseket elbíráló hatóságok, szervek

2012. április 15-e után az általános szabálysértési hatóságok a fővárosi, megyei kormányhivatalok lesznek.

Az Sztv. által a hatáskörébe utalt szabálysértés miatt a szabálysértési hatóság jogkörében a rendőrkapitányság vagy az egyes feladatok ellátására létrehozott rendőri szerv, illetve a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve jár el.

Szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés miatt első fokon továbbra is a helyi bíróság jár el. (Sztv. 38. §)

A fentiek – az ún. általános hatáskörű szabálysértési hatóságok tekintetében – azt jelentik, hogy 2012. április 15-ét követően egymás mellett párhuzamosan két szabálysértési hatóság működik, a jegyző és a kormányhivatal. Csak színesíti a képet, hogy ez a kör – 2013. január 1-jétől – minden bizonnyal a kormányhivatal törzshivatalától elkülönülten működő járási hivatalok „belépésével” gyakorlatilag háromra nő abban az esetben, ha a 2013. január 1-jén folyamatban lévő ügyeket nem „öröklik” meg a kormányhivataloktól a járási hivatalok.

(Az Sztv. indoklása szerint „Az általános szabálysértési hatóság a jegyző helyett állami szerv – járási hivatal – lesz. Figyelemmel azonban arra, hogy a kistelepülések közbiztonsági helyzete halaszthatatlan intézkedéseket követel, a 2012. április 15-ei hatálybalépés és a járási hivatalok felállta között e jogkör átkerül a kormányhivatalhoz…“)

A szabálysértéseket megállapító önkormányzati rendeletek hatályon kívül helyezése

Az Sztv. 254. § (2) bekezdése kimondja, hogy az önkormányzatok 2012. május 31-ig kötelesek hatályon kívül helyezni az önkormányzati rendeltekben meghatározott szabálysértési rendelkezéseket.

Ezt úgy kell érteni, hogy – elméletileg – 2012. június 1-jétől már nem lesz hatályban olyan helyi rendelet rendelkezése, amely valamely cselekményt vagy mulasztást szabálysértéssé minősít.

Felmerül a kérdés, hogy mi van olyankor, ha valaki 2012. április 15-ét követően a még hatályon kívül nem helyezett önkormányzati rendelettel megállapított szabálysértést követ el. Mint ahogy azt a fentiekben láttuk, a 2012. április 15-e előtt elkövetett cselekmények „ura” továbbra is a jegyző, az ezt követően elkövetett szabálysértések elbírálására viszont már a kormányhivatalok lesznek jogosultak. A kérdés az, hogy a köztes időszakban – április 15. és május 31. között – elkövetett önkormányzati rendeletben megállapított szabálysértések miatt felelősségre vonható-e a feljelentett, s ha igen, melyik szabálysértési hatóság által? Nem kizárt, hogy lesz olyan önkormányzat, amelyik nem helyezi hatályon kívül az ilyen tartalmú rendeletét, tehát ugyanez a kérdés június 1-jét követően is fennmaradhat. Látszólag.

A 2012. április 15-e után elkövetett, önkormányzati rendeletbe ütköző szabálysértések kezelése

A demokratikus jogállam alapelveit segítségül hívva védhetően lehet levezetni azt, hogy a 2012. április 15-e előtt elkövetett önkormányzati rendeletben megállapított szabálysértéseket a jegyző jogosult és köteles elbírálni, az ezt követően elkövetett cselekmények viszont – a nullum crimen sine lege elvéből kiindulva, vagyis „törvény hiányában” – büntetés nélkül maradnak, mert az új szabálysértési törvény egyértelműen kimondja, hogy a jövőben csak törvény nyilváníthat valamely cselekményt, mulasztást büntethetővé, önkormányzati rendelet nem. Ebből – s a már idézett Sztv. 4. §-ának rendelkezéséből – az következik, hogy a 2012. április 15-e után elkövetett olyan szabálysértések, amelyeket önkormányzati rendelet állapít meg, már nem bírálhatóak el. Ez a szabály vonatkozik arra az esetre is, ha az adott önkormányzat valamely okból nem, vagy nem határidőben tesz eleget a hatályon kívül helyezési kötelezettségének, s továbbra is hatályban marad olyan rendelkezése, amely szabálysértési tényállást állapít meg. Az ilyen cselekmények miatt indult szabálysértési eljárásokat meg kell szüntetni.

Tiltott és a kirívóan közösségellenes magatartások önkormányzati rendeletben történő meghatározása

A jogalkotó nem hagyja azonban eszköz nélkül az önkormányzatokat a jövőben sem. Szabálysértési tényállás megalkotására nem lesznek ugyan jogosultak, de a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. tv. 2012. április 15-től hatályos 51. § (4) bekezdése egy új lehetőséget kínál az önkormányzatok számára. A hivatkozott jogszabályhely a következőket mondja ki:

„A helyi önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben meghatározhat tiltott, kirívóan közösségellenes magatartásokat. A helyi önkormányzat képviselő-testülete e magatartás elkövetőjével szemben önkormányzati rendeletben ötvenezer forintig terjedő pénzbírság (igazgatási bírság) kiszabását rendelheti el.”

Mikor szabható ki igazgatási bírság?

A fenti, rövid, kétmondatos rendelkezésből nem sok, de azért néhány fontos megállapítás levonható. Mind a települési, mind a megyei/fővárosi önkormányzat testülete (közgyűlés) – ha arra okot lát – alkothat olyan helyi rendeletet, amely valamely magatartást – ha szabálysértéssé nem is, de – vagy tiltottá, vagy kirívóan közösségellenessé nyilvánít, melyekért ötvenezer forintig terjedő pénzbírság kiszabását rendelheti el.

Olvasatunk szerint kétféle büntetendő magatartási kört határozhat meg tehát a testület:

– a tiltott magatartásokat,

– valamint a kirívóan közösségelleneseket,

amelyek azonban nem minősül(het)nek szabálysértéseknek.

Mivel a tiltott és a kirívóan közösségellenes kifejezések között vessző van, álláspontunk szerint ez úgy értelmezendő, hogy két külön „tényállás” körében hatalmazza fel az új Ötv. az önkormányzatokat bírsággal sújtható magatartások körének rendeletben történő meghatározására. (Ha nem lenne köztük vessző, akkor a tiltott jelzőként, plusz tényállási elemként lenne értékelhető, s ebben az esetben csak az olyan kirívóan közösségellenes magatartásokra szűkítené a jogalkotást, amelyek egyben tiltottak is. Az általunk képviselt értelmezés szerint a tiltott magatartásokat „magányosan”, közönség nélkül is el lehet követni, míg a közösségellenes magatartást nyilvánvalóan csak „közönség előtt”.)

Ezt támasztja alá az új Ötv. felhatalmazó rendelkezése is, mely szerint felhatalmazást kap a helyi önkormányzat képviselő-testülete, hogy rendeletben határozza meg a kirívóan közösségellenes magatartásokat, valamint a magatartás elkövetőjével szembeni pénzbírság kiszabásának szabályait. (143. § (4) bek. e) pontja) Ha a tiltott kifejezést a kirívóan közösségelleneshez tartozónak szánta volna a jogalkotó, a felhatalmazó rendelkezés is tartalmazta volna mindkettőt, nemcsak a kirívóan közösségellenest. (Figyelem, a kirívóan és a kihívóan – mely utóbbi a garázdaság törvényi tényállási eleme – közösségellenes magatartás nem tévesztendő egymással össze!)

Ugyanakkor az új Ötv. 54. § (4) bekezdésének fent idézett második mondata a magatartás kifejezést használja, így, egyes számban, amely tény alkalmas arra, hogy elbizonytalanítsa egy pillanatra a jogalkalmazókat.

Célszerű ezeket az igazgatási bírsággal sújtható tiltott, valamint kirívóan közösségellenes magatartásokat azokban a helyi rendeletekben pontosan, szabatosan megfogalmazni, amelyek egyébként is egy-egy helyi közügynek minősülő kérdést rendeznek, szabályoznak. Ilyen lehet például az állattartás szabályait rendező, vagy a közterület használatát szabályozó, vagy a temetőkről szóló stb. rendelet. Nincs persze annak sem akadálya, hogy egy önálló rendeletet alkosson a testület, amelyben meghatározza a tiltott, valamint a kirívóan közösségellenes magatartásokat. A tiltott magatartás nem igényel különösebb magyarázatot, a kirívóan közösségellenes magatartás körülhatárolása már igen. Nem vitatott, hogy a jogalkotónak rendkívül körültekintően kell eljárnia azon magatartások megfogalmazásakor, meghatározásakor, amelyeket kirívóan közösségelleneseknek kíván nyilvánítani, s emiatt bírsággal sújtatni. A jogalkotó olyan magatartásokat nyilváníthat ilyenekké, amelyek „megütik ezt a mércét”. Mint minden helyi rendelet alkotásakor, jelen esetben is szem előtt kell tartani a jogalkotásról szól 2010. évi CXXX. törvény rendelkezéseit. Fontos követelmény például a „megismételt szabályozás” tilalma (Jat. 3. §) stb.

Mivel büntethetőek a tiltott vagy kirívóan közösségellenes magatartást elkövetők?

Az idézett rendelkezés erre is pontos eligazítást ad: rendeletében maximum 50 ezer forintig terjedő igazgatási bírság kiszabásával rendelheti büntetni a testület az általa tiltottnak vagy kirívóan közösségellenesnek nyilvánított magatartás elkövetőjét. A kiszabható bírság mértékét ennél alacsonyabban meghatározhatja, de magasabban nem. Mint ahogy erre már utaltam, a tiltott, valamint a kirívóan közösségellenes magatartás elkövetőjével szembeni pénzbírság kiszabásának szabályait is a helyi rendeletben kell meghatározni. A konkrét jogalkalmazás során a helyi rendeleten kívül nyilvánvalóan figyelemmel kell lenni majd a Ket. 94/A. §-ának rendelkezéseire is.

Ki jogosult kiszabni a bírságot?

Erre ugyan expressis verbis nem ad eligazítást az új Ötv., ugyanakkor azoknak az önkormányzatoknak, amelyek ilyen rendeletet kívánnak alkotni, erről a fontos kérdésről is dönteniük kell. A régi, még ebben az évben hatályos Ötv. szerint az önkormányzat másnak, például a jegyzőnek nem adhat hatáskört, lényegében csak saját magának (régi Ötv. 9. § (2)-(3) bek.). Az új Ötv. – 2013. január 1-jétől hatályos – 41. § (2)-(4) bekezdései ezzel szemben már lehetőséget adnak arra, hogy a jegyző is ellásson önkormányzati feladatot, s ezen belül önkormányzati döntést hozzon. A helyi rendeletalkotáskor tehát figyelni kell a hatálybaléptetés napjára is a hatáskör címzettjének kiválasztásakor.

A döntés elleni jogorvoslat attól függ, hogy melyikük gyakorolja az elsőfokú hatósági hatáskört. Amennyiben a polgármester, úgy az ő döntése ellen a képviselőtestülethez lehet fellebbezni, a testület döntése pedig a közigazgatási bíróság előtt támadható meg kifejezetten jogszabálysértésre hivatkozással. Ha az elsőfokú döntést is a testület hozza meg, akkor egy jogorvoslati fórummal kevesebb áll majd az érintett részére, mert a testület döntése azonnal a bíróság előtt támadható.

Hangsúlyozzuk, hogy a fentiekben kifejtett gondolatok az idézett rendelkezések egyik értelmezése lehet, mellyel a jogalkalmazóknak a jogszabályok továbbértelmezéséhez kívántunk segítséget nyújtani.

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu