Öröm, köszönet, elismerés. Ezek a szavak jutottak a jegyzők eszébe a „A Jegyző” folyóirat bemutatkozására szervezett összejövetelen.
Az elismerés és gratuláció elsődlegesen a vállalkozó, kezdeményező szerepet betöltő főszerkesztőt illeti, de minden más segítőjét is. A megajánlásban immáron megszámlálhatatlanul sokadik alkalommal volt lehetőségem hallani a jegyző kulcsszerepéről. Vb-titkárként és jegyzőként is hallottam, korábban humorként kezelve, az utóbbi időben inkább bosszankodva. Talán az sem túlzás, ha azt mondom, önbecsülésemben sértve és megalázva. Ennek egyedüli oka e tekintetben a változatlanság. Úgy gondolom, ennyi év után az ember tárgyilagosan el tudja helyezni magát a közigazgatásban. S ami a legfőbb, hogy nem a politika elsődlegességét vitatom. Tudom azonban, hogy a politika lényege a hatalomvágy és az ezt tápláló egyéni önérdek-érvényesítés, de azt is, hogy a jegyzői munkakör szakmai hozzáértést, elhivatottságot jelent, azaz szakma, melynek egyetlen hangsúlyos feladata a köz szolgálata a törvényes rend betartása és betartatása révén. Meggyőződésem, hogy ez utóbbiak miatt szükség van a jegyzői jogállás önálló szabályozására. Tudjuk, hogy a rendszerváltást sajnos értékrendbomlás is kíséri. Nem kellően érezhető a törvényes rend tisztelete. A jegyző sem népszerű – nem is törekedhet erre –, ha a törvényes nemet mondja. Ezt pedig ülésenként vagy más fórumonként – összetételük válogatja – nagyon sokszor meg kell tennie. Nem lehet népszerű, ha észrevételét jelzi, vagy valamely probléma kezeléseként megoldási módozatokat kínál. Ez utóbbi esetben legfeljebb az a vád, hogy okosabb akar lenni a testület tagjainál, vagy netalán polgármesteri babérokra vágyik. Azt kell mondanom, hogy egyik sem igaz. A negatív megközelítési helyen pozitív gondolkodást ajánlok, szülessen önálló törvény a jegyző státusáról. Most is hangsúlyozom – annak ellenére, hogy az anyagot jogszabályi alakzatban állítottuk össze –, ne a formát tekintsük vita tárgyának, inkább a szabályozási tárgyköröket, a bennünket érintő lényegi kérdéseket, például a jogállás jogszabályi – kifejező – megfogalmazását. Végre abban kellene egyetértésre jutni, hogy ez fontos, s ennek egyszer meg kell történnie, különben a „kulcsszerep” üres szó marad, s előbb-utóbb felmerül a kérdés: a jelenlegi körülmények között meddig marad „normális ember” a jegyző? Mit ajánlunk vitára? A jegyző jogállásáról szóló önálló törvény tervezetét. Mindezek nem az önkormányzati képviselők vagy polgármesterek, illetve közgyűlési elnökök ellen szólnak, hanem a jegyzők közigazgatásban elfoglalt helye, szerepe mel-lett. Legyen ez a cikk valóban vitaindító minden kolléga részére, aki a jónál jobbat, a többnél többet el-vet és a realitást tartja fontosnak, követendő útnak, illetve feladatnak a jegyző számára. A JOSZ elnöksége pedig legyen ápolója az ügynek, s tekintse egyik lényeges feladatának a jegyzői jogállás jogszabályi rendezését. Nekik jó munkát és egészséget kívánok!
(A jegyzőről szóló törvénytervezet és indoklás szövegét minden olvasó megtekintheti a Szolnok megyei jogú város webjén, amely mindenki számára hozzáférhető a www.szolnok.hu címen. A jegyző következő számában szívesen közlünk észrevételeket a tiszaderzsi jegyzőklub vitaanyagáról. – a szerk.)
