Önkormányzati szempontok és szabályozási kihívások a fenntartható vízgazdálkodás kontextusában

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Jogalkotás-Jogalkalmazás

Önkormányzati szempontok és szabályozási kihívások a fenntartható vízgazdálkodás kontextusában

XXVI. évfolyam, 1. lapszám
Szerző(k):
Csala Elvira, Dr. Cseh Balázs
Csala Elvira
PhD-hallgató, NKE Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola

Dr. Cseh Balázs
jegyző, Szigetszentmárton Polgármesteri Hivatal


LOKÁLIS VAGY INTEGRÁLT VÍZIKÖZMŰVEK A RENDSZERHATÉKONYSÁGÉRT?

Az önkormányzatoknak napjainkban számos komplex kihívással kell megküzdeniük a víziközmű-szolgáltatások integrációját illetően, figyelembe véve a fenntartható vízgazdálkodás kereteit. Hogyan lehet konvergálni és optimalizálni a különböző vízgazdálkodási rendszerek működését és integrációját lokális szinten, figyelembe véve az adott jogi, infrastrukturális és pénzügyi környezetet? Milyen gazdasági, szabályozási és technológiai paraméterek befolyásolják ezt a komplex folyamatot, különös tekintettel az önkormányzatok hatáskörére és hatásköri korlátjaira? Hogyan lehet a tudományos és technológiai előrelépések által támogatott adatelemzés és döntéstámogatás segítségével optimalizálni az önkormányzati vízközmű-szolgáltatásokat a fenntartható vízgazdálkodás érdekében? Ezek azok a kiemelt kérdések, amelyekre a tudományos kutatásoknak és innovációnak napjainkban válaszokat kell találnia a hatékony vízközművek integrációjával és fenntarthatóságával kapcsolatos önkormányzati döntéshozatal támogatása érdekében.

Bevezető gondolatok

Tanulmányunk központi kérdéséhez kapcsolódóan megállapítható, hogy 2023-ban sikeresen lezajlott az az integrációs program, amelynek során 14, korábban többségi önkormányzati tulajdonú víziközmű-szolgáltató csatlakozott az állami szolgáltatók köréhez. Ezt az évet megelőzően a Nemzeti Vízművek Zrt. mindössze hat víziközmű-szolgáltató társaság felett gyakorolta a magyar államot megillető tulajdonosi jogokat. A víziközmű-szolgáltatók száma Magyarországon az utóbbi évtizedben az integráció hatására jelentősen csökkent, hiszen a korábbi víziközmű-szolgáltatók – amelyek között volt központi, önkormányzati szolgáltató és magánvállalat is – száma a 2011-es közel 400-ról 2015 januárjára 42-re csökkent, jelenleg pedig a Nemzeti Vízművek Zrt. tulajdonában álló vagy részvételével működő 18 szervezet működik hazánkban. (Nemzeti Vízművek weboldala, 2024) A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény legutóbb a 2023. évi XVII. törvény által módosult, amely módosítás így lehetővé tette az önkormányzatok számára, hogy ha nem tudnak vagy nem akarnak ellátási kötelezettségüknek eleget tenni, úgy az ellátási felelősséget és az ehhez kapcsolódó vagyont, illetve a szolgáltató társaságban fennálló tulajdonosi részesedést önkéntesen, ingyenesen átadhatják a magyar állam részére. A tavalyi integráció során 844 önkormányzat döntött a csatlakozás mellett, ezzel 644 víziközmű-rendszert adtak át. Mik a tapasztalatai ennek az integrációs folyamatnak és várhatóan milyen irányban változik az önkormányzatok ivóvízellátási kötelezettségével kapcsolatos feladatok költségszintje és hatékonysága, továbbá milyen fejlesztések várhatók mindezektől? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a jelen írásban, amelyhez elöljáróban szükséges ismertetni néhány fontosabb adatot a magyarországi víziközműszolgáltatási rendszerrel és annak integrációjával kapcsolatban.

Előzmények és statisztikai háttéradatok

A hazai víziközmű-ágazat közelmúltbeli történetét két lényegi periódusra lehet bontani, a 2011 előtti és utáni időszakot egy világviszonylatban is egyedülálló ágazati reformcsomag elfogadása választja szét. A pozitívnak értékelhető reformfolyamatokat 2012-től kezdődően ugyanakkor az ágazatra nehezedő új pénzügyi terhek árnyékolták be. Kérdés, hogy ebben az állami szabályozás által erősen lehatárolt működési térben beszélhetünk-e fenntartható víziközmű-szolgáltatásokról és méltányos teherviselést tükröző díjrendszerről. (Kis-Ungvári, 2019)

Az EU-s forrásokból finanszírozott, 10 Mrd Ft összköltségű országos közhiteles víziközmű-kataszter (a továbbiakban: kataszter) összeállítását célzó projekt 2015-ben fejeződött be. A kötelező vagyonértékelést elrendelő törvény (a továbbiakban: Vksztv.) és a víziközművek vagyonértékelésének szabályairól és a víziközmű-szolgáltatók által közérdekből közzéteendő adatokról szóló 24/2013. (V. 29.) NFM rendelet szerint vagyonértékelést a víziközmű tulajdonosának kellett elvégeztetnie. Bár a vagyonértékelés módszertana rendeleten alapul, nem tekinthető egységesnek, így a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet tudni a pontos vagyonértéket. Másrészt a Vksztv. hatálybalépését másfél évvel követően jelent meg a módszertant szabályozó rendelet. A kataszter azonban az előzőekben azonosított kiegészítésekkel megfelelő alap lehet a vagyonértékeléshez. (MaVíz, 2015)

2008 óta az ország összes településén elérhető a vezetékes ivóvíz, a hálózatba bekapcsolt lakások aránya 2019-ben 95 százalék volt. A termelt és a szolgáltatott vízmennyiség, ezen belül a háztartások részére szolgáltatott ivóvíz mennyisége 2000 és 2020 között az emelkedő vízdíjak és a saját kutas ellátásra történő átállás következtében csökkent. A termelt víz esetében ez mintegy 4 százalékos visszaesés. A szennyvízcsatornával ellátott települések száma a 2000. évi 854-ről 2019-re közel 2,5-szeresére, 2110-re emelkedett. A szennyvízelvezető hálózatba bekapcsolt lakások száma 1,6 milliót meghaladóan bővült 2000 óta, mintegy 3,7 millió volt, amely 83 százalékos csatornázottsági szintet jelent országos átlagban. (KSH, 2022)

Magyarországon a lakások közműves ivóvíz-ellátottsága csaknem 100 százalékos. Nemzetközi összehasonlításban a környező országokkal: Horvátországban ez az arány 86 százalék, Romániában körülbelül 74 százalék, azonban keleti szomszédjainknál az északkeleti régióban a lakosság vízhálózatra csatlakozásának aránya alig haladja meg az 50 százalékot. A csatornázottság Magyarországon 83,5 százalék, Romániában 37 százalék, Horvátországban 32 százalék volt 2023-ra vonatkozóan. A lakosság részére a közüzemi vízművek által szolgáltatott egy főre jutó ivóvízmennyiséget az Európai Unió tagállamaival összehasonlítva Magyarország mutatója (2015-ben több mint 34 m3/fő) a második alsó ötödbe esik, ami környezetvédelmi szempontból jó, és jelentősen fejlett víztakarékosságot jelez. A mutató értéke az új tagállamokéban (Ciprus kivételével) általában kisebb, mint a régiekében. A 2010. július 28-i Közgyűlésén határozatában az ENSZ a biztonságos, tiszta ivóvízhez és a megfelelő higiéniai feltételekhez, szanitációhoz való jogot mint alapvető emberi jogot felismerte és elismerte, ezzel egyidejűleg felszólította az államokat és a nemzetközi szervezeteket, hogy a szükséges pénzügyi forrást biztosítsák erre a célra, továbbá gondoskodjanak a meglévő kapacitások bővítéséről. (Lásd: ENSZ A/RES/64/292 számú határozata.) 2012-ben a Right2WaterA víz közjó, nem árucikk elnevezésű első sikeres európai polgári kezdeményezés eredményeként az Európai Bizottság is kiadott egy közleményt Minden embernek joga van a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez! A víz közjó, nem árucikk! címen (Európai Bizottság COM 2014, 177). Ezt a bizottsági közleményt követte évekkel később az új ivóvíz irányelv, amelyet az Európai Parlament felülvizsgált és 2020-ban elfogadott. A keretirányelv a biztonságosabb vízellátásról gondoskodik, valamint az ivóvízre vonatkozóan szigorú előírásokat tartalmaz (Európai Bizottság 2020/2184/EU). Ugyanebben az évben végzett kutatás alapján az ENSZ megjelent tanulmányában bemutatott adatok szerint a globális népesség mindössze 74 százaléka jutott biztonságos ivóvíz-szolgáltatáshoz (ez az arány 2015-ben még csak 70 százalék volt), és 1,2 milliárd ember viszont biztonságos ivóvíz-ellátás nélkül élt. (United Nations 2022) A hosszabb távon kitűzött globális célt, hogy 2030-ra az ivóvíz és a higiéniai ellátás lefedettsége tekintetében a kívánt eredmény elérhető legyen, ennek a korábban teljesült fejlődési ütemnek a négyszeresére kellene emelni. Megállapíthatjuk a citált és ismertetett nemzetközi adatokból, hogy Magyarország mind az uniós, mind a nemzetközi fejlődési standardokat tekintve csatlakozott a vízbázisvédelem és a lakosság részére jutó ivóvízbiztonság biztosításának élvonalába az utóbbi évekre visszatekintve.

Korábban Magyarországon – 2000 és 2015 között – az egy főre jutó éves közüzemi lakossági vízfogyasztás több, mint 10 százalékkal csökkent. Ennek okát elsősorban abban látjuk, hogy a megemelkedett vízárak és a csatornázott területeken a szintén jelentős közüzemi szennyvízelvezetési díj hatására csökkent vagy mérséklődött a vízpazarlás, valamint ezen díjemelkedések hatására növekvő intenzitással terjed a saját kutas vízellátás. E tekintetben fel kell hívnunk a figyelmet, hogy Magyarország ivóvízellátása 95 százalékban felszín alatti vízkészleteinkből történik. A vízkészlet véges természeti erőforrás, melyet csak olyan mértékben szabad igénybe venni, hogy a vízkivétel és az utánpótlódás egyensúlya minőségi károsodás nélkül megmaradjon. Ma Magyarországon a fenntartható vízgazdálkodást jelentősen veszélyezteti az engedély nélkül létesített és üzemeltetett kutak nagy száma, ezért is volt üdvözítő a kormányzat azirányú törekvése, hogy ezen létesített vagy létesítendő kutak nyilvántartásba vétele megtörténjen. A települési szennyvíztisztítási index értéke is jelentősen javult (a felére csökkent) 2000–2015 között a magas hatékonyságú szennyvíztisztító telepek üzembe helyezésének következtében.

1. ábra: Saját szerkesztés. Forrás: KSH Stadat

Egy speciális, az ágazatra jellemző mutató az úgynevezett közműolló, a közüzemi vízhálózatba és csatornahálózatba bekapcsolt lakások arányának különbsége százalékpontban kifejezve. Ideális esetben a közműolló nagysága 0 százalékpont. (KSH)

A víziközmű integrációjához jelentős befektetések és finanszírozás szükségesek – hasonlóan például az egészségügyi rendszer (lásd bővebben: Hegedűs és Pataki, 2014) vagy a hulladékgazdálkodás esetében – ideértve az infrastrukturális fejlesztéseket, technológiai innovációkat és karbantartási költségeket. Az új technológiák és innovációk jelentős szerepet játszanak a víziközmű-szolgáltatások hatékonyságának növelésében és a fenntarthatóság előmozdításában. A kormány célja a közműszolgáltatások színvonalának emelése, az ágazat köztulajdonú vállalatai működőképességének biztosítása, a nemzeti vízkincs védelme és hatékony hasznosítása. Ennek érdekében az Energiaügyi Minisztériumban önálló államtitkárság jött létre. (Magyarország Kormánya hivatalos weboldala, 2023)

2. ábra: Saját szerkesztés. Forrás: KSH Stadat

3. ábra: Saját szerkesztés. Forrás: KSH Stadat

A jelen helyzet

A hazai vízgazdálkodás két fő szakirányba csoportosítható: a települési és a területi vízgazdálkodásra. A települési vízgazdálkodás a lakosság és az ipar vízigényének biztosításával, belterületi csapadékvíz rendezésével, és az így keletkezett szennyvizek (használt víz) kezelésével, tisztításával és a természetbe való visszavezetésével foglalkozó tudományág. A területi vízgazdálkodás pedig a természetben előforduló vizek, vízkészletek károkozás nélküli hasznosításával foglalkozik. A két szakterületnek közösen, kéz a kézben kell megvalósítani a feladatait, mert hiszen csak ekkor beszélhetünk egységes keretbe foglalt valós és tényleges nemzeti vízgazdálkodásról. A vízügyi szakigazgatás feladata megadni a vízgazdálkodási kereteket – amelyek a területi vízgazdálkodásban sikeresen működnek (Balatonyi et. al, 2020). Magyarország mint a Kárpát-medence egyik „legvizesebb” országa, hosszú ideje szembesül a vízgazdálkodással kapcsolatos kihívásokkal. Az önkormányzatok fontos szereplők ezen a területen, hiszen számos feladat hárul rájuk a vízgazdálkodási rendszer működtetése és fejlesztése során, így az önkormányzatok még ma is széles hatáskörrel rendelkeznek a vízgazdálkodás terén. Ez kiterjed a helyi vízellátási és csatornázási rendszerek üzemeltetésére, a vízminőség ellenőrzésére, a vízvédelemre és a vízkészletek fenntartására vonatkozó feladatokra is. Az önkormányzatoknak komplex megközelítést kell alkalmazniuk a vízgazdálkodás terén, figyelembe véve a helyi igényeket, a környezeti fenntarthatóságot és a jogszabályokat. A fenntartható vízgazdálkodás célja, hogy kielégítse a jelenlegi generáció vízigényeit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk lehetőségeit. Az önkormányzatoknak ezért fontos szerepet kell játszaniuk a fenntartható vízgazdálkodás előmozdításában. Ennek érdekében az önkormányzatoknak össze kell hangolniuk városfejlesztési terveiket a vízgazdálkodási célokkal, előtérbe helyezve a zöld infrastruktúra kiépítését, a vízvisszatartást és az ökológiai rendszerek védelmét. Az önkormányzatoknak számos szabályozási kihívással kell szembenézniük a fenntartható vízgazdálkodás terén. Ezek közé tartozik a jogi keretek összetettsége és időszakos módosításai, valamint a finanszírozási kérdések. (Cseh és Lentner, 2020) Az alaptevékenységek szolgáltatása hatóságilag szabályozott díjakon történik, a Vksztv. hatálybalépésével már több mint 10 éve az önkormányzatok elvesztették árhatósági jogkörüket. A 2011-es víziközmű törvény hatálybalépése előtt decentralizált hatósági árrendszer működött, a tarifameghatározás joga az önkormányzatoknál, az állami tulajdonú közművek esetén pedig az államnál volt. Utóbbi esetében az árhatósági jogkörben a vidékfejlesztésért felelős miniszter járt el, a díjmeghatározás rendeletalkotás útján valósult meg. A jelenleg hatályos díjak is ebben a szabályozási környezetben alakultak ki. Ezek miatt az önkormányzatoknak jelenleg is szükségük van támogatásra és együttműködésre kormányzati és nemzetközi szinten annak érdekében, hogy hatékonyan kezeljék ezeket a kihívásokat. Ennek során az önkormányzatoknak stratégiai partnerségeket kell kialakítaniuk a kormányzati és civil szervezetekkel annak érdekében, hogy közösen megvalósítsák a fenntartható vízgazdálkodást célzó kezdeményezéseket és projekteket. Csak így lehet biztosítani, hogy Magyarország gazdálkodása a víz erőforrásaival hosszú távon fenntartható maradjon. Mivel a 2022-es és 2023-as év jogszabálymódosításai, illetve a felismert központosítási trendek eredményeképpen – amelyeket az államháztartási gazdálkodás hatékonysági és eredményességi követelményei, illetve az üzemméret-gazdálkodási stratégiák is indokoltak – a fenntartói, tulajdonosi és felügyeleti jogkörök a helyi igazgatásról a központi államigazgatásba kezdenek integrálódni. Jól szemlélteti ezen gazdálkodási megfontolásokat az alábbi ábra is, annak ellenére, hogy egy 2015-ös átfogó elemzés eredménye az akkori víziközmű-ágazat bemutatásáról:

4. ábra: A víziközmű-szolgáltatók aggregált üzemi eredménye (Mrd Ft)
Forrás: https://www.maviz.org/system/files/kpmg-maviz_vizikozmu_agazati_helzetkep_2._kiadas_2015_aug.pdf

Már 2014-ben a szektorban működő társaságok kétharmada veszteséges volt, így láthattuk, hogy a rendszer változtatása mindenképpen égetően szükséges, mivel azt az önkormányzatok plusz tagi hozzájárulásokkal már nem tudták hosszabb távon fenntartani. A 3. számú ábrán bemutattuk, hogy folyamatosan nőtt a víziközmű-hálózat hossza, amely azt eredményezte, hogy ma már szinte 100 százalékos a lakott belterületi lefedettség, így ez a növekedés pozitív hozadéka. Azonban a víziközmű-ágazatban – hálózatos iparág lévén – meghatározó magyarázó tényezője az üzemi gazdálkodási eredménynek a vezetékhossz. A hosszabb vezeték ugyanis elméletileg magasabb üzemeltetési költségekkel jár együtt, rontva így a megnyúlt ellátási lánccal rendelkező társaság eredményét. Ezen megfontolásból a központi integráció hatékonyabb eloszlást eredményezhet, hiszen a közműtelepek és közműberendezési elemek elhelyezése, telepítése optimális módon valósulhat meg, mivel nem függ a fenntartó, tulajdonló önkormányzatok földrajzi fekvésétől. Látható tehát, hogy a hosszú távú hatékonyságjavulási potenciál már csak a központi integrációs folyamatok erősítése lehet, de ezek kiaknázásához a kiszámítható szabályozás mellett többletberuházások is szükségesek.

Összefoglalás gyanánt rövid gondolatok a változásokról

Az egyik legismertebb vízügyi nemzetközi szakértő Dr. Peter Gleick, aki a vízforrások és vízgazdálkodás terén végzett kutatásairól és munkájáról nemzetközileg ismert és elismert kutató, és alapítója a The Pacific Institute nevű kutatóintézetnek (USA). Szerzőtársaival írt tanulmányuk összefoglalójában, melynek címe Systems integration for global sustainability rámutat azokra az akadályokra, melyek jelenleg az integrált rendszerszemléletben történő vízgazdálkodás útjában állnak. Egyik ilyen problémának látja, hogy az intézmények és a szabályozások hagyományosan egyetlen kérdésre összpontosítottak, és gyakran nem rendelkeznek felhatalmazással vagy infrastruktúrával a szervezeti kapcsolatok és káros tovagyűrűző hatások kezelésére. A korábbi hagyományos empirikus statisztikai modellek a múltbeli adatokra illeszkednek és kudarcot vallanak, amikor a jövő eltér a múlttól, valamint tökéletes világot feltételeznek, és figyelmen kívül hagyják a zavarokat vagy válságokat. (Liu J, 2015)

A vízgazdálkodás területén az utóbbi években tapasztalható globális folyamatok eredményeképpen szélsőséges helyzeteket tapasztalunk világszerte (gondoljunk csak a Kárpát-medencére, a nagy ausztrál vízbázisra, vagy akár a Földközi-tengert szegélyező mediterrán országok nyaranta felmerülő vízhiányaira). A kibontakozó globális vízválságnak ma már hazánkban is megjelennek egyes tünetei, ezért a kormány 2017-ben elfogadta a Nemzeti Vízstratégiát (NVS) mint a hazai vízgazdálkodás 2030-ig terjedő keretstratégiáját. Ugyanakkor időszerűvé vált a NVS 2020-ig terjedő intézkedési terve végrehajtásának áttekintése, céljainak érvényesítése a most induló finanszírozási-fejlesztési ciklusban. A helyi természetes monopóliumok létrejöttében fontos szerepet játszik a méretgazdaságosság, mely a közszolgáltatások költséghatékony biztosításához szükséges. A természetes monopóliumok helyi szintű köre változatosságot mutat, hazánkban pedig különösen változás alatt áll(t) az elmúlt évtizedben, s annak köre nem túl széles; példaként a vezetékes ivóvíz-szolgáltatás, a közműves szennyvízelvezetés vagy a távhőszolgáltatás emelhető ki. A helyi önkormányzatoknak e körben nem feltétlenül a szolgáltatás nyújtásában lehet szerepe, mint inkább a szabályozásban mint kezelési formában. (Bordás, 2020)

Végkövetkeztetésként megállapíthatjuk, hogy bár Magyarországon a százezer kilométert is meghaladja a víz- és szennyvízhálózat hossza, amely a lakosság számára biztosítja a vezetékes vízellátást és szennyvízelvezetést, és bár a víziközmű-törvény előírja a szolgáltatóknak a 15 éves gördülő – évente frissülő – fejlesztési tervek készítését és azok központi hatóság felé jóváhagyásra történő benyújtását, amelynek célja a „víziközmű-szolgáltatás hosszú távú biztosíthatósága” lenne, tekintettel „a fenntartható fejlődés szempontjaira” – ezek megvalósítása rendszerint meghiúsul. Továbbá a korábban kiépített rendszer elöregedett, az jelentős tőkeigényű fejlesztő beruházásokat igényelne a szolgáltatás minőségének érezhető javítása érdekében. Erre pedig – ahogyan azt már láthattuk más területeken is – az önkormányzatok nem rendelkeznek megfelelő pénzügyi-finanszírozási forrással.

Felhasznált jogszabályok:

1488/2013. (VII. 26.) Korm. határozat a KEOP-1.4.0/12-2013-0001 azonosító számú („Országos közhiteles víziközmű kataszter elkészítése” című) projekt támogatásának jóváhagyásáról.

1997. évi XV. törvény a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájáról szóló, 1985. október 15-én, Strasbourgban kelt egyezmény kihirdetéséről.

2011. évi CCIX. törvény a víziközmű-szolgáltatásról.

2023. évi XVII. törvény a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény módosításáról.

Az ENSZ 2010. július 28-i közgyűlési határozata: 64/292. The Human right to water and sanitation (A/RES/64/292).

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/2184 irányelve (2020. december 16.) az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről, https://eur-lex.europa.eu/eli/dir/2020/2184/oj.

Európai Bizottság COM(2014)177 számú Közleménye (19/03/2014), https://ec.europa.eu/transparency/documents-register/detail?ref=COM(2014)177&lang=hu.

Felhasznált források:

A fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon (2016), KSH honlapja (letöltés: 2024.01.31), https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/fenntartfejl/fenntartfejl16.pdf.

A magyar víziközmű-ágazat bemutatása Magyar Víziközmű Szövetség, KPMG (2015), https://www.maviz.org/system/files/kpmg-maviz_vizikozmu_agazati_helyzetkep_2._kiadas_2015_aug.pdf.

BALATONYI László et. al.: Fenntartható települési vízgazdálkodás, jövőkép a települések részére. Sustainable urban water management, vision of the future for municipalities. Belügyi Szemle 2021/69., 2189–2207. o., https://doi.org/10.38146/BSZ.2021.12.8.

BOGÁRDI János – SZÖLLŐSI-NAGY András: A vízhez kapcsolódó kihívások: túl sok, túl kevés, túl szennyezett. Magyar Természettudományi Társulat, Budapest 2021.

BORDÁS Péter: Változások a helyi önkormányzatok közfeladat-ellátásában és finanszírozásában. Nemzeti Közszolgálati Egyetem 2020, A kiadvány a KÖFOP-2.1.2-VEKOP-15-2016-00001 azonosítószámú, A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés című projekt keretében készült el és jelent meg.

CSEH Balázs – LENTNER Csaba: Az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok működésének egyes jogi és gazdasági vetületei. Jegyző és Közigazgatás 2020/3., 21–23. o.

ENSZ Vízügyi Programja, https://www.unwater.org/publications/un-water-work-programme-2024-2025.

Európai Bizottság 2019. évi magyarországi környezetpolitikai felülvizsgálata (Európai Bizottság, 2019),

https://s3.eu-central-1.amazonaws.com/greenfo.hu/wp-media-folder-greenfo/wp-content/uploads/2018/09/Van-j%C3%B6v%C5%91nk-Fiataloknak-a-fenntarthat%C3%B3-fejl%C5%91d%C3%A9sr%C5%91l-Kerekes-S%C3%A1ndor-Tardy-J%C3%A1nos.pdf#page=30.

HEGEDŰS Mihály – PATAKI László: Az egészségügy átalakításának és finanszírozásának kérdései. In: TOMPOS Anikó – ABLONCZYNÉ MIHÁLYKA Lívia (szerk.): Növekedés és egyensúly: A 2013. június 11-i Kautz Gyula Emlékkonferencia válogatott tanulmányai. Universitas-Győr Nonprofit Kft., Győr 2014., 21–32. o.

KIS András – UNGVÁRI Gábor (2019): Hol a lejtő alja? Fenntarthatóság és méltányosság a hazai víziközmű-szolgáltatásban. Are we still falling? Sustainability and equity in the Hungarian water utility services sector. Vezetéstudomány, Budapest Management Review 2019, 77. o., https://unipub.lib.uni-corvinus.hu/4316/https://doi.org/10.14267/VEZTUD.2019.KSZ.07.

KSH Stadat: https://www.ksh.hu/stadat_files/kor/hu/kor0041.html.

Jiangou LIU – Harold MOONEY – Vanessa HULL – Steven J DAVIS – Joanne GASKELL – Thomas HERTEL és mtsai: Rendszerintegráció a globális fenntarthatóság érdekében. Science, 2015. 347(6225), 1258832. Jelentés száma: ARTN 1258832. http://dx.doi.org/10.1126/science.1258832 (letöltés: https://escholarship.org/uc/item/27f002c7.).

Magyarország Kormánya hivatalos weboldala (letöltve: 2024.01.31.), https://kormany.hu/hirek/onallo-allamtitkarsag-felel-a-vizikozmu-agazat-megerositeseert.

Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstra-tégia 2019. évi harmadik előrehaladási jelentése (NFFT, 2019).

Nemzeti Vízművek weboldala (letöltés: 2024.02.15.), https://nemzetivizmu.hu/2024/02/12/eredmenyes-volt-a-2023-as-integracios-program/.

Nemzeti Vízstratégia Kvassay Jenő Terv: https://www.vizugy.hu/vizstrategia/documents/997966DE-9F6F4624-91C5-3336153778D9/Nemzeti-Vizstrategia.pdf.

OECD (Organisation for Economic Co-operation and Development, Európai Gazdasági Együttműködés Szervezet) 2018. évi magyarországi környezetpolitikai teljesítményértékelése OECD (2018).

SZILÁGYI János Ede: A magyar víziközmű-szolgáltatók integrációja jogi nézőpontból. Pro Futuro, 2014 4(1), 144–162. o.

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu