A Szolnoki Kistérség Többcélú Társulása 2004 szeptemberében alakult meg, 17 település közreműködésével, majd 2008. január 1. napjától csatlakozott Szajol település.
A megalakulás után azonnal megfogalmazódott a közszolgáltatások közös ellátásának igénye: nevezetesen a szociális és gyermekjóléti ellátások, valamint az egészségügyi feladatok közös biztosítása.

A Szolnoki Kistérség Többcélú Társulásának helyzete sajátos: 18 település alkotja, amelyek közül kétezer lakosnál alacsonyabb lélekszámú kilenc település: Csataszög, Hunyadfalva, Kőtelek, Nagykörű, Szászberek, Tiszajenő, Tiszasüly, Tiszavárkony, Vezseny.
Kétezernél magasabb, de tízezernél alacsonyabb lélekszámú nyolc település: Besenyszög, Martfű, Rákóczifalva, Rákócziújfalu, Tószeg, Újszász, Zagyvarékas, és Szajol.
Szolnok Megyei Jogú Város helyzete speciális a Kistérségben, mert az egyedüli település, amely tízezer lakosnál magasabb lélekszámú (76600). Ez egyben azt is jelenti, hogy a jelenlegi szabályozás alapján Szolnok város nélkül a kistérségi kiegészítő normatíva igénylésének feltételei nem teljesülnek (a költségvetési törvény 8. sz. melléklet). A kiegészítő normatíva igénylése a jelenlegi finanszírozási rendszerben jelentős, ezért azokat minden esetben figyelembe kellett venni.

Kistérségi sajátosságok

A kistérségi szociális és gyermekjóléti ellátórendszer létrehozása során kiemelt figyelmet kellett fordítanunk az alábbi sajátosságokra:
• Speciális helyzetben van a Kistérségünk a Tisza folyó miatt (a Tisza folyón való áthaladás csak Szolnok város Tisza hídjain biztosított, a meglévő komp nem üzemel),
• A települések humán erőforrással való ellátottsága rendkívül eltérő volt (létszám, végzettség, stb.),
• A szociális ellátások korábbi eltérő biztosítása kötelezettség szintjén (kötelező feladatok ellátása sem volt minden településen biztosítva, és voltak működési engedély nélkül folytatott tevékenységek),
• A szociális ellátások eltérő formában történő biztosítása (intézményi struktúrában, szakfeladatként, megosztott munkakörökben, stb.),
• Hagyományai voltak a települések közötti együttműködéseknek,
• Eltérőek a települések közötti, és a településeken meglévő politikai erőviszonyok.
2006-ban létrejött a Kistérség első, közös fenntartású intézménye, amely akkor még csak nyolc település szociális ellátását biztosította. A Kistérség további négy települése ellátását Szolnok város a saját intézménye útján látta el: külön megállapodást kötött Szolnok város Önkormányzata és a Kistérség.
A szándék egyértelmű volt a továbbfejlesztésre. Hosszas és mindenre kiterjedő felmérő-munka után megfogalmazódott az ellátásokat biztosító új, szinte minden meglévő szociális és gyermekjóléti ellátást magába foglaló rendszer struktúrája, amelyet hosszas szakmai és politikai egyeztetés követett.

Öt intézmény

A Szolnoki Kistérség Többcélú Társulása 2007. október 1. napjától létrehozta öt kistérségi fenntartású intézményét, amely intézmények a Kistérség valamennyi települése számára biztosítják a szociális és gyermekjóléti szolgáltatásokat az alábbiak szerint:
• Szociális alapszolgáltatások: étkeztetés, családsegítés, házi segítségnyújtás, jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, idősek, hajléktalanok, szenvedélybetegek és pszichiátriai betegek nappali ellátása, pszichiátriai és szenvedélybetegek közösségi ellátása, támogató szolgáltatás.
• Szociális intézményi ellátások: időskorúak ápolást, gondozást nyújtó otthona, hajléktalanok átmeneti szállása.
• Gyermekek átmeneti ellátása: helyettes szülői hálózat.
• Gyermekjóléti alapszolgáltatások: gyermekjóléti szolgáltatás.
Egyéb ellátások, szolgáltatások, amelyek csak néhány kistérségi településre biztosítottak: utcai szociális munka, adósságkezelési szolgáltatás, éjjeli menedékhely, tanyagondnoki szolgáltatás, alacsonyküszöbű ellátás.
A mindenkori költségvetési törvény alapján megfogalmazott kritériumoknak megfelel a Kistérségünk, amely feltételek teljesülése esetén kiegészítő normatíva igényelhető az ellátott szolgáltatok alapján.

Nehézségek az ellátásban

A szolgáltatások biztosításának szakmai protokollja nem jelentett nehézséget az átalakítás, és nem jelent nehézséget a jelenlegi működtetés során, azonban a jogszabályi ellentmondások, joghézagok többször okoznak/okoztak problémát.
Tekintettel arra, hogy a települések önkormányzatai szűkös költségvetésük ellenére bővítették az ellátásaikat, ennek egyik garanciája az volt, hogy a közös ellátások bekerülési költsége ne kerüljön többe, vagy jelentősen többe, mint a korábbi önkormányzati fenntartás. Ezért nem befolyásolja kedvezően a költségvetési törvény évente történő változása a jelenlegi struktúrát.
Ez kritikus pontja minden esetben az együttműködésnek.
A kistérségnek, mint közigazgatási egységnek a nem teljes körű szabályozása szintén nehézséget okoz a mindennapokban.
Bízunk abban, hogy a jogalkotó ezeket rövidesen felismeri, és a szabályozás egyértelművé tételével a fentiekben említett problémák elhanyagolhatóvá válnak.