Szociális törvény változásai 2006/4
Takács Jánosné vezető Megyei Szociális és Gyámhivatal
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (továbbiakban: Szt.) folyamatosan módosul, igazodik a változó társadalmi – gazdasági viszonyokhoz. Az Szt. legutóbbi két átfogó módosítására a 2004. évi CXXXVI. törvénnyel (továbbiakban: Esztm.), illetve a 2005. évi CLXX. törvénnyel (továbbiakban: Sztm.) került sor.
Az Esztm. az egyes pénzbeli és természetbeni szociális ellátások módosítása mellett a szociális igazgatás szervei tekintetében is változást vetített elő. Az Esztm. kihirdetésekor úgy tűnt, hogy 2006. január 1. napjától a települési önkormányzat jegyzőjének hatáskörébe kerül az időskorúak járadéka, a rendszeres szociális segély, az „alanyi jogon” megállapítható ápolási díj. Ezen hatásköri változást az Sztm. elhalasztotta 2007. január 1-jére.
Az Sztm. több olyan rendelkezést is tartalmaz, amely a települési önkormányzatok szociális rendeletének módosítását tette szükségessé 2006. július 1. napjáig.
Az Sztm. a pénzbeli és természetbeni szociális ellátások közül a rendszeres szociális segélyre vonatkozó rendelkezéseket módosította, valamint alapjaiban szabályozta újra a közgyógyellátást, illetve felhatalmazta a települési önkormányzatot, hogy rendeletében szabályozhatja, hogy az ápolást végző személy a kötelezettségét, mely esetekben nem teljesíti, valamint a házi segítségnyújtást nyújtó szolgáltató intézmény feladatát ezen kötelezettség teljesítésének ellenőrzésében.
A helyi szociális rendeletet is érintő rendelkezések
A rendszeres szociális segéllyel kapcsolatos helyi rendeletben szabályozandók kibővültek azzal, hogy szabályozni kell: az együttműködés megszegésének és súlyos megszegésének eseteit; az együttműködési kötelezettség megszegése esetén a rendszeres szociális segély csökkentett összegben történő folyósításának időtartamát.
Az együttműködés megszegése szabályozásának jelentősége abban rejlik, hogy az Szt. 37/B. § (2) bekezdése alapján „csak” megszegés esetén a helyi rendeletben meghatározott időtartamig, de legfeljebb 6 hónapig (szociális rendeletben lehet ennél rövidebb időtartamot is meghatározni) 75 %-os mértékben kell folyósítani a rendszeres szociális segélyt.
A megszegéstől különbözik, s külön is kell szabályozni az együttműködés súlyos megszegésének eseteit. Az együttműködés súlyos megszegésének következménye ugyanis a rendszeres szociális segély megszüntetése.
Meglátásom szerint a gyakorlatban a jegyzők, szociális ügyintézők körében a rendszeres szociális segélyre vonatkozó szabályok értelmezése, alkalmazása jelenti a legnagyobb problémát. A szabályok bonyolultak, összetettek, nagy odafigyelést, összehangolt tevékenységet kíván az ügyintézőtől, az együttműködésre kijelölt szervtől, a segélyezettől, az önkormányzat által szervezett foglalkoztatást biztosítótól.
El kellett sajátítani egy új fogalmat is, a fogyasztási egység fogalmát. Meg kellett tanulni miként számítjuk ki a fogyasztási egység alapján a családi jövedelemhatár összegét, s ennek, valamint a család havi összjövedelmének figyelembevételével a rendszeres szociális segély összegét.
Ezen új típusú segély-megállapítás az ügyfelek számára is nehezen érthető. Mind a segélyt megállapító, mind a kérelmet elutasító határozatok indokolásában részletesen le kell vezetni a kiszámítás módját.
Közgyógyellátásra való jogosultságról 2006. július 1. napjától a települési önkormányzat jegyzője dönt (Szt. 50. § (4) bekezdése). Közgyógyellátás keretében egyéni havi gyógyszerkeret és eseti éves gyógyszerkeret kerül megállapításra.
Az Szt. három esetkört nevesít a közgyógyellátásra való jogosultság tekintetében.
Az egyik esetkör az ún. alanyi jogon megállapításra kerülő közgyógyellátás. Erre az Szt. 50. § (1) bekezdésében foglaltak jogosultak.
Alanyi jogon a kérelmező egészségi állapotától függően egyéni havi gyógyszerkeret és éves eseti keret, vagy csak éves eseti keret kerül megállapításra.
A másik esetkör az ún. normatív alapon megállapított közgyógyellátásra való jogosultság. Ennek feltételeit az Szt. 50. § (2) bekezdése szabályozza, s jövedelemhatárhoz, illetve a rendszeres gyógyító ellátás költségéhez köti a jogosultságot.
A harmadik esetkör az ún. méltányossági alapon történő közgyógyellátásra való jogosultság megállapítása. Ennek feltételét az Szt. 50. § (3) bekezdése értelmében a települési önkormányzat rendeletében szabályozza az ott megjelölt kettős korlátozás (jövedelem és a gyógyító ellátás költsége) figyelembevételével. Ennek alapján a helyi szociális rendeletek módosításra szorultak, ugyanis 2006. július 1. előtti szabályozás csak az egy főre számított havi családi jövedelemhatár tekintetében állapított meg korlátozást.
A közgyógyellátásra való jogosultság megállapításának szabályai – figyelemmel a 63/2006. (III.27.) Kormányrendeletre is – összességében átláthatóak, világosak, bár a gyakorlatban még nem kipróbáltak, hiszen az első új kérelmek még most érkeznek a jegyzőkhöz.
Fejér megyében a települési önkormányzatok nagy többsége határidőre eleget tett az Sztm.-ből eredő rendeletmódosítási kötelezettségének.
Kategória
Könyvajánló
A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény magyarázata
Negyedik, hatályosított kiadás
(2023. őszi kiadás)
Ára: 12000 Ft
