A múlt év októberi startja óta havonta ezrével küldik lelkes természetjárók a HulladékRadar mobil alkalmazással az Információs és Technológiai Minisztériumba az illegális szemétlerakást bemutató fotóikat. A minisztériumban a fotók készítésének helyét jelentő GPS koordinátákat átfordítják helyrajzi számokká, majd további intézkedésre szétküldik a helyrajzi számokhoz tartozó közigazgatási területen működő önkormányzatoknak, kormányhivataloknak és a területet kezelő állami szervezeteknek, például a közút kezelőnek, MÁV-nak.

Az állami cégek teljesítik, amit tőlük elvárt az ITM. Már a program indulásakor, az első két hónapban 242 helyszínen összesen 530 tonna hulladékot gyűjtöttek össze a Magyar Közút dolgozói. Az applikáción keresztül a legtöbb bejelentés, 31 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területéről érkezett. A mennyiségi adatokat figyelembe véve a legtöbb – zömében építési-bontási – hulladékot Komárom-Esztergom megye területéről szállították el. A bejelentések 2 százaléka gyorsforgalmi, 24 százaléka főúthálózatot, 74 százaléka pedig mellékutakat érintett, hiszen itt a legcsekélyebb a lebukás kockázata.

A legtöbb esetben 1–2 köbméteres szeméthalmot, vagy szétszórt kommunális hulladékot jelentettek be. A hulladék összetételét tekintve elmondható, hogy több mint fele építési-bontási törmelék volt. A hulladék ötödét lakossági eredetű lom tette ki. 10–10 százalék körül alakult a kommunális- és gumi hulladék aránya, 5 százalék alatt maradt a kihelyezett zöld és egyéb vegyes (elektronikai, veszélyes stb.) hulladék. A szennyezett területeken helyszínenként átlagosan 3,5 tonna hulladék volt.

Iparszerű szemetelők

Az önkormányzatok környezetvédelmi programjaiban számos intézkedés, ötlet szerepel az illegális hulladéklerakás visszaszorítására. Kaposváron például fél tonnáról egy tonnára emelték az építési törmeléknek azt a mennyiségét, amely díjmentesen lerakható az erre szolgáló helyen. Országos tapasztalat, hogyha az önkormányzat következetesen elszállítja a közterületeire lerakott szemetet és az adott, jellemzően külterületi részt nem védi mozgásérzékelős térfigyelővel, pár hónapon belül újból szervezheti az elszállítást – mert híre megy, hogy onnan az önkormányzat előbb-utóbb úgyis elszállítja. Azaz „hivatalos” lerakónak tekintik az adott helyet.

Ugyanilyen csapdahelyzettel járnak az ingyenes lomtalanítások. Budapest X. kerületében, a Jászberényi út Vadszőlő és Köszméte utcák közötti szerviz útjáról a lomtalanítások során rendre ezer köbméterekben mérhető az összegyűlő hulladék. Nyilvánvaló, hogy mindez nem a környéken lakóktól származik. Ide, mint a főváros más külső kerületeiben meghirdetett lomtalanításokra, Pest megye településeiről is beszállítják a szemetet. E gyakorlattal szemben az általában egy időben 6–10 vezényelhető önkormányzati rendésszel működő kerületi közterület-felügyeletek nem tudnak hatékonyan fellépni.

Évekig tartó eljárásokkal járt mindeddig a kényszeres gyűjtögetők által társasházi lakásaikban vagy az általuk használt családi házas jellegű, patkányvárakká vált ingatlanaikban felhalmozott „értékeik” elszállítása. Az országos toplistán szereplő nagyatádi, biatorbágyi, a biatorbágyival egy időben, 2020 januárjában az abszolút rekordot tartó, nettó 14 milliós ráfordítással 268 tonnányi hulladék elszállításával járó, Budapest, Debercsény utcai, illetve a most végrehajtási szakaszban lévő ikrényi ügy közös tanulsága, hogy a kényszeres gyűjtögetők mindent megtettek a „tulajdonuk” védelmében. Ebbe a körbe tartozott, hogy a hulladék jellegének és mennyiségének bizonyítása céljából nem engedték be az ingatlanaikra szemlézni a hatóság embereit, profi módon igyekeztek kihasználni az eljárásjogi kiskapukat.

A XVII. kerület, Debercsény utcai ingatlan esetében a gyűjtögető minimál nyugdíjas, bejegyzett haszonélvezőként a tulajdonos volt férje volt. A haszonélvező terhére nem lehet végrehajtási jogot bejegyezni az ingatlan-nyilvántartásba – és ezt pontosan tudta. Miután a zöld hatóság 2012 után nem tudta a kitakarítási határozatát vele szemben érvényesíteni és három bírság kiszabása után nem is bírságolta többet, Rákosmente Önkormányzata a „zöld” rendeletét vette elő. Ebben az önkormányzat előírja, hogy építési övezetenként %-osan hány négyzetméter szabad, vegetációra alkalmas zöld felületet kell biztosítania az ingatlan tulajdonosának. A konkrét esetben a tulajdonosnak egy VI. kerületi önkormányzati lakás volt a bejelentett lakcíme, amiből hosszú jogi eljárás végén, szintén hulladékfelhalmozás miatt Terézváros Önkormányzata kirakta – de a volt bérlő fiktiválásáról a lakást megvásárló nem gondoskodott. Tehát maradt a hirdetményi kézbesítés. A következő trükk az ingatlan elajándékozása volt a felnőtt gyermeküknek, akire ki kellett terjeszteni a folyamatban lévő eljárás hatályát.

Arra is akadt példa, hogy kicsúsztak a jogorvoslati határidőből. Sebaj, igazolási kérelem: nem tudták feladni a fellebbezésüket a postán, mert ünnep előtt az nem 24 óráig volt nyitva, hanem 22 órakor bezárt. Mármint a Baross téri posta, holott az új eljárást kérő ügyfél, a gyűjtögető a XVII. kerületben lakik. A közigazgatási bíróságnak kellett kimondani, hogy ez az érv nonszensz.

Ha pedig mégis fizikai végrehajtásra került sor, akkor a rendőrségnek nemcsak statisztaszerep jutott, hanem mint az Ikrényben a közterületre és a GYSEV területére is kifolyó szemét esetében, a Debercsény utcában is kétszer megtörtént, hogy bilincs használatával kellett letörni a gyűjtögetők fizikai ellenállását.

Az Ákr. 2018 januárjától a meghatározott végrehajtási cselekmények végrehajtását a NAV-hoz telepítette, hacsak az adott szakmai jogszabályok másként nem rendelkeztek. A hulladékgazdálkodási ügyek éppen a kivételek közé tartoztak, így a kényszeres gyűjtögetők esetében is a végrehajtás költségét a kiürítést elrendelő jegyző önkormányzatának kellett biztosítania. A gyakorlatban mindez azt jelentette, hogy az amúgy is forráshiányos Nagyatád Önkormányzatának, illetve a kényszeres gyűjtögető jogorvoslati kérelme alapján a nagyatádi jegyző kizárása miatt kijelölt, szintén forráshiányos Barcsnak sem volt hirtelen megelőlegezhető – majd az ingatlanra való terheléssel ismeretlenül hosszú idő alatt behajtható – négy milliója a kitakarításra.

Hatékonyabb állami szerepvállalás

A nagyatádi és az ikrényi ügy megjárta az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalát is. (A nagyatádi ügy részleteit a Hivatal munkatársa, dr. Szamek Gabriella írta meg a Jegyző és Közigazgatásnak.) A végrehajtások célvizsgálata után, a biztos ajánlását figyelembe véve több irányú jogalkotási folyamat vette kezdetét.

Elsőként a parlament idén januártól kiegészítette az 1995-ös környezetvédelmi törvényt. Alapesetben megmaradt, hogy a „hulladékos” közigazgatási hatósági eljárásokban a meghatározott cselekmény végrehajtását, ideértve a magáningatlan kitakarítását a végrehajtást elrendelő hatóság foganatosítja, de csak akkor, ha a döntésében körülírt műszaki tartalmú mentesítéshez rendelkezik a szükséges feltételekkel. Ha a jegyző által megkísérelt végrehajtás valamilyen ok folytán nem vezetett eredményre, annak foganatosítására megkereshette az állami adó- és vámhatóságot. Azaz a szükséges milliókat a NAV-on keresztül a központi költségvetés előlegezi meg és terheli az ingatlanokra.

A környezetvédelmi jogalkotási program részeként szigorúbb lett idén március 1-jétől a büntetőjogi szabályozás. A környezetvédelmi és a hulladék törvényekhez jobban illeszkedően most már a Btk. 248. §-a szerint (1) aki
a) nyilvántartásba vétel vagy bejelentés nélkül, illetve engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve végez hulladékgazdálkodási tevékenységet, vagy
b) hulladékkal más jogellenes tevékenységet végez és az alkalmas az emberi élet, testi épség, egészség, a föld, a víz, a levegő vagy azok összetevői, illetve élő szervezet egyedének veszélyeztetésére
bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki arra a célra hatóság által nem engedélyezett helyen
a) az emberi élet, testi épség, egészség, a föld, a víz, a levegő vagy azok összetevői, illetve élő szervezet egyedének veszélyeztetésére alkalmas vagy
b) jelentős mennyiségű
hulladékot elhelyez, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) vagy a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt
a) veszélyes hulladékra,
b) különösen jelentős mennyiségű hulladékra, vagy
c) különös visszaesőként
követik el.

A végrehajtások átvétele után, a hulladékgazdálkodási hatóság kijelöléséről szóló 124/2021. (III. 12.) Korm. rendelet március 16-ai hatálybalépését követően a kormány az alapeljárást is magához vette és a megyei kormányhivatalokhoz – a főváros vonatkozásában Pest megyéhez – telepítette. Ezt a központosító döntést aligha fogják az önkormányzatiság csorbításaként megélni a települések. Éppen a kényszeres gyűjtögetőkkel szembeni eljárások elhúzódása, továbbá a külterületeken elhagyott hulladékkal kapcsolatos ügyek mennyisége együttesen mutattak rá, hogy különösen a kistelepülések közös polgármesteri hivatalaira a hulladékgazdálkodás megsértésével kapcsolatos határozatok meghozatala aránytalan terhet ró. Nincs gyakorlat a hulladék szakszerű minősítésére és nagyítóval kell keresni példát arra is, amikor az ingatlant árverezteti az önkormányzat, hogy takarításra előlegezett pénzét visszakapja.

Vétlen kötelezettek

A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény 30. § (1) bekezdése értelmében „az ingatlanon elhagyott hulladék kezelési kötelezettsége a hulladék tulajdonosát, ha annak személye nem állapítható meg – ellenkező bizonyításig – az ingatlan tulajdonosát terheli. A szennyező fizet, az ingatlan tulajdonosának pedig nemcsak jogai vannak, hanem kötelessége is a portája rendben tartása.

A kérdőjelek akkor kezdődnek, ha egy 15 hektáros erdőnek – ilyen van például Kőbányán, a volt Danone tejüzemnél – 250 tulajdonosa is van. A környezetvédelmi szempontok itt találkoznak az osztatlan közös tulajdonokat megszüntetni hivatott törvénnyel.

Ámbár az sem mindig jobb, ha a kárpótoltak nem osztatlan közös tulajdonban kaptak földet, hanem 1/1 tulajdoni arányban. A Liszt Ferenc repülőtér északi kerítésénél jellemzően csak egy-egy tulajdonosa van a szántóknak. Itt az egyik dűlőben az is előfordul, hogy az 1/1-es terület 58 méter hosszú és 2 méter széles. Az itteni rossz, alacsony aranykoronás, 1100 részre szabdalt területnek ökológiai szempontból ugyanakkor jót tett a mezőgazdasági szempontból hasznosíthatatlan kárpótlás, mert kiváló apróvadas élőhely jött létre, ami nagyüzemi mezőgazdasági művelésre gazdaságtalan lenne.

Mindezen okok miatt életszerű, ha az agglomerációs földtulajdonosok jó része nem tudja, hol van a területe. A hatóságoknak az ilyen 2 méter „széles” parcellák esetében először a szemetes ingatlan helyrajzi számát kell megállapítania, majd a helyrajzi szám ismeretében köteleznie a terület tulajdonosát a hulladék elszállítására. Tudva, hogy az esetek 99,99%-ában a kötelezett vétlen a hulladéklerakásban.

Nyitott kérdések

A megyei kormányhivataloknál felálló hulladékgazdálkodási hatóságok a helyi önkormányzatok nélkül nem lesznek hatékonyak. Az elsődleges felderítés, az ingatlantulajdonos személyének megállapítása a mezőőrök és a helyi önkormányzatok nélkül nem képzelhető el.

A részletszabályok egyértelmű értelmezésére a fővárosi önkormányzatok részére környezetvédelmi fórumot működtető XII. kerület megkereste az Információs és Technológiai Minisztériumot. A nyitott, értelmezésre váró felvetések között szerepel, hogy a hulladékgazdálkodási hatóság kijelöléséről szóló 124/2021. (III. 12.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdése rögzíti, „a Ht. (a hulladék gazdálkodásról szóló törvény) 86. § (11) bekezdésében meghatározott közreműködő hatóság a Ht. 61. §-a szerinti illegális hulladékelhagyás esetén hulladékgazdálkodási hatósági hatáskörében szabja ki a hulladékgazdálkodási bírságot, ugyanakkor a Ht. 61. §-a, mint magasabb szintű jogszabály értelmében a közreműködő hatóság a hulladékgazdálkodási bírságot, csupán mint helyszíni bírság jogosult kiszabni. Hogyan kell eljárnia a jegyzőnek, amennyiben helyszíni bírság kiszabására nem kerül sor, de a hulladékgazdálkodási bírság kiszabási feltételeinek fennállását észleli a helyszínen?

Jogosult-e a közreműködő hatóság önállóan eljárási cselekményt (pl. helyszíni szemle) végezni (pl. a lakossági bejelentésben foglaltakról való meggyőződés érdekében), vagy kizárólag a hulladékgazdálkodási hatóság megkeresésére, az abban foglaltak szerint jogosult eljárási cselekményt foganatosítani? Nézetem szerint erre csak „igen” lehet a válasz, de ez így nem olvasható ki a jogszabályokból.

A Ht. 35. § (1) bekezdése h) pontja értelmében a települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben állapítja meg az elhagyott hulladék felszámolásához szükséges helyi intézkedések körét. Budapest főváros vonatkozásában tisztázandó, hogy ez fővárosi vagy kerületi szintű rendeletalkotási-hatáskört jelent, illetve a párhuzamosság megelőzése érdekében milyen tartalmú jogalkotási kötelezettsége lesz az önkormányzatoknak. Önkormányzati hatósági határozatokat is meghozhatnak?