2009. január 1-én hatályba lépett az egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvényeket módosító 2008. évi CVII. Tv. ( Eszft.), mely az „út a munkához” programmal kapcsolatos jogszabály módosításokat tartalmaz. A jogszabály parlamenti elfogadását megelőzően és Kormányhoz történő benyújtását követően a szociális tárca társadalmi vitára bocsátotta a törvénytervezetet. Sokan dolgoztunk azon (önkormányzati érdekképviseleti szervek, különböző szakmai műhelyek, polgármesterek, jegyzők, polgármesteri hivatalok ügyintézői), hogy a gyakorlatban egy jól alkalmazható, áttekinthető, egyszerűbb és a társadalmi feszültségeket csökkentő szabályozás legyen 2009. január 1-e után.

A sok ember jobbító szándékú munkája, mint utóbb kiderült felesleges volt, mivel a Kormányhoz történő benyújtást követően a „jogalkotási protokoll” miatt már nincs idő és lehetőség arra, hogy a tárca érdemben változtasson a jogszabálytervezeten. Kizárólag a parlamenti képviselők módosító indítványai álltak eszközként rendelkezésre arra,hogy  változást érjenek el, de az sem alkalmas eszköz a szabályozási logika megváltoztatására.
Kormányzati szinten levonandó tanulsága az ügynek, hogy még a Kormánynak történő benyújtást megelőzően kell a társadalmi vitát lefolytatni, ha tényleg komolyan akarják venni a véleményeket, javaslatokat.
Jómagam az egyik önkormányzati szövetség oldalán vettem részt a jogszabálytervezet véleményezésében és többek között az alábbi észrevételeket tettük:
1./ Évek óta a szabályok egyszerűsítését kértük. Sajnos nem egyszerűbb, hanem bonyolultabb lett a szabályozás. A jogszabály kihirdetését követően kiderült, hogy még joghézagok is vannak a szabályozásban.
Egyik joghézag : a közfoglalkoztatásba kerülő rendelkezésre állási támogatásra (RÁT) jogosult esetében a RÁT folyósítását fel kel függeszteni a jogszabály szerint. Azt sem a törvény, sem a végrehajtási rendelet nem szabályozza, hogy milyen módon. Azoknak, akik számítógépes programot használnak nem mindegy, hogy milyen módon függesztik fel a RÁT folyósítását (ami véleményem szerint érdemi döntés), ugyanis a programban a felfüggesztést rögzíteni kell (véleményem szerint határozat alapján) ahhoz, hogy a program által készített kifizetési jegyzékben már ne szerepeljen a RÁT. Továbbá a pénzügyi irodának is valamilyen módon értesülnie kell arról, hogy a RÁT folyósítása felfüggesztésre került.
Másik joghézag: Az Eszft. Átmeneti rendelkezései között nincs arra vonatkozó szabályozás, hogy mikor kell felülvizsgálni a 2009. január 1-én (az Eszft. hatálybalépésekor) még rendszeres szociális segélyben (RSZS) részesülő jogosultságát, ha a felülvizsgálat előtt pl.: 2009. január 10-től közfoglalkoztatásban vesz részt. Analóg alkalmazzuk azt az átmeneti rendelkezést, amit az Eszft. 51.§(8) bekezdése tartalmaz a 2009. január 1-én közfoglalkoztatásban résztvevőkre (vagyis a közfoglalkoztatás megszűnését követően kell felülvizsgálni az RSZS-t)? Vagy végezzük, el a felülvizsgálatot még mielőtt kiengedjük közfoglalkoztatásba (Pl.: február 1-ével kezdődő közfoglalkoztatásnál ez már kivitelezhető)? Vagy a közfoglalkoztatásba történő kiengedését követően utólag 2009. március 31-ig ugyanúgy elvégezzük a felülvizsgálatot, mint a többi RSZS-ben részesülő esetében azzal, hogy a határozatban megállapítjuk, hogy a RÁT folyósítása közfoglalkoztatás miatt fel van függesztve? Bár ebben az esetben a RÁT összege meg kell, hogy egyezzen a 2008. december 31-én folyósított RSZS összegével, ami véleményem szerint igazságtalan a 2009. 01.01-én közfoglalkoztatásban lévőkkel szemben, ugyanis őrájuk a közfoglalkoztatás megszűnése utáni felülvizsgálat során már nem vonatkozik ez a szabály.
2./ A munkára ösztönzés jegyében célszerűnek tartottuk volna az együttesen folyósítható segély ( RÁT+ RSZS egy családon belül ), ill. az RSZS összegét a nettó minimálbér 80 %-ában meghatározni. A max. segély összeg változatlanul hagyása nem csökkenti a társadalmi feszültségeket és nem ösztönöz munkára ! Maradt a nettó minimálbér! Továbbá javasoltuk a munkaviszony létesítése melletti ösztönző továbbfolyósítás megszüntetését, mivel tapasztalataink szerint emiatt nem nőtt a legálisan foglalkoztatottak száma olyan mértékben, ami miatt érdemes lenne ezt a szabályt fenntartani. Változó (bonyolultabb) feltételekkel, de maradt ez a szabályozás az Szt.-ben.
3./ Az RSZS-ek vonatkozásban 2009-től kötelezően van szabályozva az önkormányzattal illetve azon keresztül a Családsegítő Szolgálatokkal történő együttműködés. Az elmúlt években az önkormányzatok egyre többen vonultak ki ebből a feladatból (a 2008. december 31-én hatályos szabályozás szerint még megtehették ezt), mert sem a személyi, sem a tárgyi feltételeit nem tudták ennek a feladatnak biztosítani, ugyanis korábban és most sem kapnak ehhez a feladathoz állami támogatást. Továbbá a jogszabály a RÁT-ban részesülők vonatkozásában is lehetővé teszi a Munkaügyi Központoknak, hogy az álláskeresési megállapodásban a lakóhely szerinti Családsegítő Szolgálattal történő együttműködést írjanak elő. Ettől kezdve a Munkaügyi Központok jóindulatán múlik, hogy az összes RÁT-osnak vagy csak egy részének írják elő a Családsegítő Szolgálattal való együttműködést. A helyzeten csak az javíthat, ha az Önkormányzat a Munkaügyi Központtal kötött együttműködési megállapodásban konkrét eseteket tud megjelölni arra, hogy mikor kötelezheti a Munkaügyi Központ a RÁT-ra jogosultat a Családsegítő Szolgálattal való együttműködésre.
4./ Jeleztük, hogy a „fekete munka”szankcionálásával kapcsolatos szabályozás csak akkor lesz eredményes, ha a munkaügyi felügyelőségek létszáma és ezzel együtt az ellenőrzések száma nő. Javasoltuk a három lépcsős szabályozást két lépcsőre csökkenteni, illetve javasoltuk, hogy az első lépcsőnél nemcsak figyelmeztetnénk, hanem már 3 hónapra felfüggesztenénk a segély folyósítását, második lépcsőben pedig megszüntetnénk a jogosultságot. A jogszabályba két lépcső került, első lépcsőnél egy havi segély felfüggesztéssel – kis eredmény is eredmény!
5./ Források arányának megváltoztatása tulajdonképpen  burkolt támogatás csökkentést jelent az önkormányzatoknak. Ugyanis RÁT esetében 90 %-ról 80 %-ra csökken a központi támogatás, az önkormányzatok jó része pedig nem tud közfoglalkoztatást biztosítani az összes RÁT-ban részesülő számára (különösen olyan településeken ahol több 100-an részesülnek RÁT-ban). Tehát marad a segélyfolyósítás (ráadásul 2009. 12.31-ig a 2008.12.31-i RSZS mértékében!) a közfoglalkoztatás helyett alacsonyabb állami támogatás mellett.
Ugyanakkor van olyan vélemény is, hogy kifizetődőbb segélyen tartani a RÁT-osokat. Akik így gondolkodnak, ott nem fogja elérni a jogi szabályozás a célját- munkavégzésre szorítani a segélyeseket! Szerintük még 20 % önerővel is olcsóbb a segélyfolyósítás, mint a közfoglalkoztatás megszervezése. Ugyanis csak a munkabér és közterhei 95 %-át finanszírozza az állam, a munkaruha, munkaeszközök, adminisztrációs költség, esetenként minimálbértől szükségszerűen eltérő bérezés költségeit nem.
6./ Javasoltuk a 3 hónap átmenetet 6 hónapra növelni. A közfoglalkoztatási terv elkészítésének határidejét 2009.évre március 31-ében javasoltuk meghatározni, ingyenes és a teljes ügyintézői körre kiterjedő képzést kértünk még a felülvizsgálat megkezdése előtti időpontra ütemezve. Kis siker, hogy a közfoglalkoztatási terv elkészítésének határidejét módosították 2009.04.15-re 2009. évre, a felülvizsgálatra azonban maradt 3 hónap – tulajdonképpen képzés nélkül -, mivel a képzések február végén indulnak az FSZH szervezésében. Aki január végéig nem vizsgálta meg az RSZS-re jogosultakat olyan szempontból, hogy az átmeneti rendelkezések alapján ki melyik csoportba tartozik, nem válogatta szét őket aszerint, hogy kivel mit kell tenni és nem küldte ki a Ket. alapján az értesítést a felülvizsgálati eljárás hivatalbóli megindításáról az érintetteknek, az az ügyintéző nagy valószínűsséggel ki fog csúszni a 03.31-i határidőből. A www.afsz.hu  honlapon az „Út a munkához program” menüpontból letölthető 45 oldalas szakmai anyag sok segítséget nyújt a felülvizsgálat lefolytatásához.
Itt hívom fel a figyelmet arra, hogy az egészségkárosodott RSZS-re jogosultakat, amennyiben 2008. évben nem volt jogosultsági felülvizsgálat, 2009-ben felül kell vizsgálni az Szt. 25. § (4) bekezdése alapján – függetlenül az Eszft. 51.§ (3) bek-ben foglaltaktól.
7./ Az  egységes „ Foglalkoztatási és Szociális Adtabázis” vonatkozásában azon félelmeinket fogalmaztuk meg, hogy ha ugyanolyan körülményesen, lassan fog működni mint az AFSZ regiszter , akkor az nagyon meg fogja nehezíteni az adatbázist használók dolgát. Javasoltuk a paksi kistérségben kifejlesztett és két éve működő e-munkaügy program alapulvételét. Várhatóan 2009. 04. 1-én fog elindulni az adatbázis működtetése. Reményeink szerint a FSZH meg tud állapodni azokkal a szociális szoftvert fejlesztő- forgalmazó cégekkel, akiknek programjait az országban jelentős számú Polgármesteri Hivatal használja. Ugyanis, ha létrejön a megállapodás, akkor a szociális programban rögzített adatok automatikusan átemelődnek az adatbázisba – ezzel megspórolja az ügyintéző, hogy a szociális programon kívül még az adatbázisban is elvégezze a szükséges rögzítéseket.
Terjedelmi okok miatt nem tudtam az összes javaslatunkat a megalkotott jogszabály tükrében felvázolni. Bízom benne, hogy az újság megjelenésekor még vannak hasznosítható információk a cikkben.