A 2011–2014 között lezajlott önkormányzati adósságkonszolidáció egyértelműen kedvezően hatott az önkormányzati szektor pénzügyi egyensúlyi helyzetére. A jogalkotó arról is gondoskodott, hogy a helyhatóságok ismételten ne kerüljenek, kerülhessenek hasonló, eladósodott helyzetbe. De vajon mekkora kockázatot rejt magában a helyi önkormányzati részvétellel működő gazdasági társaságok eladósodása?

Bevezetés

A helyi önkormányzati szektort mint az államháztartás önkormányzati alrendszerének részét – az 1990. szeptember 30-án hatályba lépett önkormányzati törvénynyel – azért hozta létre az Országgyűlés, hogy egy olyan rendszer jöjjön létre, amelyben a helyhatóságok önállóan és szabadon határozhatják meg struktúrájuk kialakítását, valamint feladatellátásuk módját.

Az Ötv. alapján 1990. szeptember 30. napi hatállyal az önkormányzatok tulajdonába kerültek a megszűnt tanácsok és szerveik, valamint intézményeik kezelésében lévő állami tulajdonú ingatlanok, erdők, vizek, pénz- és értékpapírok, a védett természeti területek és műemléki ingatlanok kivételével. Ugyancsak önkormányzati tulajdonba kerültek a korábbi tanácsi vagyonkezelésű vállalatok is, amelyek egyszerűen önkormányzati tulajdonú cégekké váltak.

Egyik önkormányzati törvény sem határozta meg, hogy a helyhatóságok milyen módon lássák el közfeladataikat, áthárítva ezzel egyúttal a felelősséget is. Ebből következően az önkormányzat felelős kizárólag a közszolgáltatás biztosításáért.

A törvényi szabályozás alapján a közszolgáltatást a helyhatóság a saját tulajdonú gazdasági társaságain keresztül is elláthatja. Ebből következően igen fontos szereplői az önkormányzati gazdaságnak a költségvetésen kívüli feladatellátók, amelybe a 25%-nál nagyobb részesedésű önkormányzati cégek tartoznak. Ezek a költségvetésen kívüli feladatellátó szervezetek tehát olyan önkormányzati tulajdonban lévő szervezetek, amelyek közfeladatokat látnak el, de nem a költségvetési gazdálkodás szabályai szerint gazdálkodnak, hanem a gazdasági társaságoknak előírt jogszabályok szerint; ugyanakkor közpénzek felhasználói is. Ezek a cégek a rendelkezésükre bocsátott önkormányzati vagyonnal gazdálkodnak, miközben a lakosság részére közszolgáltatásokat biztosítanak, esetlegesen pedig profitot is termelnek.

Ebből a kettősségből következik, hogy a helyhatóságok működési kockázatai nemcsak az önkormányzati rendszerben jelenhetnek meg, hanem az önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságoknál is.

De mi is ez a kockázat?

Tényként rögzíthető, hogy a 2011–2014 között végrehajtott önkormányzati adósságkonszolidáció az önkormányzati szektor pénzügyi egyensúlyi helyzetére kedvező hatást gyakorolt. Az Országgyűlés emellett szigorú szabályokat léptetett életbe annak érdekében, hogy ne történhessen meg még egyszer az önkormányzatok ilyen mértékű eladósodása. A törvényhozó szerv rögzítette a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 111. § (4) bekezdésében, hogy a költségvetési rendeletben működési hiány nem tervezhető; az éven túli hitelfelvételt pedig a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 10. §-ában engedélyhez kötötte.

Mindezek ellenére az Országgyűlés az Európai Unió által társfinanszírozott fejlesztéseknél érintetlenül hagyta az engedély nélküli eljárást. Az is rögzítésre került, hogy új fejlesztést az önkormányzat nem indíthat hitelből finanszírozva, amennyiben az évi adósságszolgálata meghaladja a saját bevétele 50%-át. További szabályként jelent meg a rendszerben, hogy az engedélykötelesség kiterjed az önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságokra is, megakadályozandó a költségvetésen kívüli feladatellátók eladósodását. A 2019-ben hatályba lépett szabályozás azonban engedi a tulajdonos önkormányzat garanciavállalását nemzetgazdasági szinten jelentős projektek esetében.^[1]

Mindezek ellenére az önkormányzati közfeladatot ellátó gazdasági társaságok egyre gyarapodó kötelezettségállománya kockázatot jelent az önkormányzatok gazdálkodására, pénzügyi egyensúlyára és likviditására is, hiszen a közfeladat-ellátásért felelős önkormányzat a közfeladat ellátásának biztosítása érdekében legtöbbször pótlólagos forrásokat bocsát a társaság rendelkezésére. S azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az önkormányzatok rendszerint kezességet vállalnak a gazdasági társaságaik hitelfelvételeihez.

A továbbiakban arra keresem a választ, hogy mekkora kockázatot rejt magában a helyi önkormányzati részvétellel működő gazdasági társaságok eladósodása.

Önkormányzati gazdasági önállóság

Magyarországon az önkormányzatok gazdasági önállóságának jogi szabályait – az önkormányzati autonómia többi eleméhez hasonlóan – az Alaptörvény határozza meg.^[2]

Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van a tulajdonhoz, ami azonban társadalmi felelősséggel jár. Ehhez kapcsolódva az Alaptörvény 38. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy az állam és a helyi önkormányzat tulajdona nemzeti vagyon. Majd pedig az Alaptörvény I. cikk (4) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy „a törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapvető jogok, valamint őket is terhelik azok a kötelezettségek, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak.”

A fentiek tükrében az Alaptörvény 38. cikk (5) bekezdésében a nemzeti vagyon körében egységesen szabályozza az állam és a helyi önkormányzatok vagyonát és a gazdálkodással kapcsolatos alapelveket, külön kiemelve, hogy az állam, továbbá a helyi önkormányzatok tulajdonában lévő gazdálkodó szervezetek törvényben meghatározott módon, önállóan és felelősen gazdálkodnak a törvényesség, a célszerűség és az eredményesség követelményei szerint.

Mindezek után egyértelmű, hogy a köztulajdonban lévő gazdasági társaságoknak alapvetően két „fajtáját” különböztethetjük meg: az állami tulajdonban lévő társaságokat, valamint a helyi önkormányzatok tulajdonában, illetőleg résztulajdonában lévő társaságokat.

A Mötv. 41. § (6) bekezdése értelmében a képviselő-testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására – jogszabályban meghatározottak szerint – költségvetési szervet, a polgári perrendtartásról szóló törvény szerinti gazdálkodó szervezetet, nonprofit szervezetet és egyéb szervezetet alapíthat, továbbá szerződést köthet természetes és jogi személlyel vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezettel.

A helyi önkormányzat tehát gazdasági társaságot alapíthat és társasági részesedést is szerezhet már működő gazdasági társaságban. A helyi önkormányzat ugyanakkor csak olyan gazdasági társaság alapítója vagy tagja lehet, amelyben a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért – a törvényben meghatározott kivételekkel – a helyi önkormányzat nem felel.

A helyi önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok a lakossági szolgáltatások biztosításában és az önkormányzati feladatok ellátásában komoly szerepet vállalnak, működésük zavara és pénzügyi ellehetetlenülésük azonban veszélyeztethetik a helyi önkormányzatok likviditását.

Ha tehát az önkormányzatok a közfeladatok ellátását a tulajdonukban lévő gazdasági társaságokra ruházzák, akkor azoktól joggal várhatják el a működőképesség mindenkori fenntartását, a költséghatékony gazdálkodást és a likviditás folyamatos megőrzését.

Az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok 2016-ban

A mai önkormányzati cégek túlnyomórészt településfejlesztési és településüzemeltetési, temető-fenntartási, lakásgazdálkodási, távhőszolgáltatási, valamint víziközmű- és hulladékgazdálkodási feladatokat látnak el.

Lentner Csaba szerint 2016-ban 1707 önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaság prosperált hazánkban, melyek közül 998 volt kisvállalkozás, 589 volt közepes vállalkozás, 111 volt nagyvállalkozás, és csupán 9 volt nagyon nagy vállalkozás. Ez utóbbiak elsősorban a közlekedési szektorban tevékenykednek (pl.: BKV, BKK Zrt.), mellettük pedig megemlíthetők még a budapesti, a debreceni és a miskolci vagyonkezelő cégek is.

Amennyiben a céges formákat vesszük górcső alá, megállapíthatjuk, hogy a legtöbbször (1592 alkalommal) a korlátolt felelősségű társasági formát választották az önkormányzatok a társaságaik megalapításakor. A kft.-k mellett 111 részvénytársaság, 3 betéti társaság, valamint egy egyesület működött 2016-ban Magyarországon.^[3]

Szabó István szerint^[4] az önkormányzatok részvétele a céges feladatellátásban három modell szerint történik:

• Az üzemeltetési modell törvényi szabályozáson alapul. Ezt a modellt elsősorban a településüzemeltetési feladatok ellátására alkalmazzák.
• Az igazgatási modellre a tulajdonosi részesedéssel történő befolyásolás és szabályozás jellemző. Ez a modell érvényesül elsődlegesen az önkormányzati vagyongazdálkodási feladatok, az ingatlangazdálkodás, valamint a vagyonüzemeltetés és -kezelés esetében.
• Az egységes irányítási modell esetén pedig egy vagyonkezelő holding kerül a profitorientált vagy nonprofit feladatokat ellátó gazdasági társaságok fölé. Ezt a modellt alkalmazzák a legnagyobb magyarországi városok és a főváros is.

Az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok eladósodottságának mértéke

2006-ban 1551 olyan gazdasági társaságot tartottak nyilván Magyarországon, amelyben az önkormányzatok legalább 50%-os részesedéssel rendelkeztek. Ezek teljes hitelállománya 164,5 milliárd forint volt.^[5]

Egy 2008-ban – a Magyar Nemzeti Bank megbízásából – készített tanulmányban^[6] Homolya Dániel és Szigel Gábor párhuzamba állította az önkormányzati eladósodást az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságokkal összevetve. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy 2008-ra a helyi önkormányzati gazdasági társaságok hitelállománya a teljes önkormányzati szektor adósságállományának 25–30%-át tette ki, ami az akkori GDP arányában 0,6–0,8%-ot jelentett. Összegszerűsítve tehát 170–200 milliárd forintra becsülték az önkormányzati cégek hitelállományát.

Egy négy évvel később megjelent tanulmány^[7] 2011-es vizsgálatok alapján azonban a banki kitettség mértékét már 200 milliárd forintot is meghalódó értékre becsülte.

Lentner Csaba szerint azonban a banki kitettség mértéke négy év leforgása alatt több mint az ötszörösére emelkedett, hiszen 2015 elején a 100%-os önkormányzati tulajdonban lévő közüzemi vállalatok adósságállománya 620 milliárd forint, míg a 10–50%-os önkormányzati tulajdoni hányadban lévőké 382 milliárd forint volt.^[8] Sőt, Lentner Csaba 2015 elején azt prognosztizálta, hogy 2015 végére az adósságállomány elérheti a konszolidált adósságállomány teljes összegét, azaz közel 1400 milliárd forintot.^[9]

Önkormányzati tulajdonú/résztulajdonú gazdasági társaságok hitelállománya 2006–2015 között

Forrás: saját szerkesztés

Lenter Csaba adatait erősítette meg dr. Pintér Sándor belügyminiszter nyitóbeszédében is, amit 2014. december 12-én az Állami Számvevőszék (a továbbiakban: ÁSZ) „Jó Gyakorlatok! Fókuszban az önkormányzatok!” című szakmai szemináriumán tartott. A belügyminiszter hangsúlyozta, hogy az önkormányzatok konszolidációját követően az eladósodás eltolódott az önkormányzati tulajdonú vagy részben önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok irányába. Ezek között vannak olyan kétes hitelek is, amelyek mögött nincs valós gazdasági teljesítmény, ebből következően a megtérülés sem biztosított. Végül a belügyminiszter a konszolidációról szóló gondolatait a következővel zárta: az önkormányzatok ugyanis, ha magukat nem tudják, akkor eladósítják vállalataikat.

Mindebből tehát az következik, hogy – az önkormányzatok 2011–2014 közötti konszolidációja következtében – az eladósodás áthelyeződött az önkormányzati tulajdonú vagy résztulajdonú gazdasági társaságok szegmensére, ahol – egyes becslések szerint – több mint 1000 milliárd forintos adósságállomány halmozódott fel 2015 végére.

Az Állami Számvevőszék megállapításai

Domokos Lászlónak az ÁSZ ellenőrzéseinek tapasztalatairól írt tanulmánya szerint az önkormányzati cégek pénzügyeinek átláthatóságát 2011-ig akadályozta, hogy az ÁSZ nem rendelkezett jogosítvánnyal az önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságok ellenőrzésére. A 2011-ig hatályban lévő ÁSZ-törvény csupán az állami tulajdonú gazdálkodó szervezetek ellenőrzését tette lehetővé, az önkormányzati társaságokét nem. Az ÁSZ kezdeményezésére a jogszabályt még az új számvevőszéki törvény megalkotása előtt módosította az Országgyűlés, melynek következtében az ÁSZ 2011. január 1-jétől megkapta az önkormányzati cégek ellenőrzésének jogosítványát is.^[10]

Az Állami Számvevőszékről szóló 2011. évi LXVI. törvény 5. § (4) bekezdés a)–b) pontjai értelmében az ÁSZ a nemzeti vagyon kezelésének ellenőrzése keretében ellenőrzi az államháztartás körébe tartozó vagyon kezelését, a vagyonnal való gazdálkodást, az állami tulajdonban (résztulajdonban) vagy többségi önkormányzati tulajdonban lévő gazdálkodó szervezetek vagyonérték-megőrző és vagyongyarapító tevékenységét, az államháztartás körébe tartozó vagyon elidegenítésére, illetve megterhelésére vonatkozó szabályok betartását; valamint ellenőrizheti az állami vagy önkormányzati tulajdonban (résztulajdonban) lévő gazdálkodó szervezetek vagyongazdálkodását.

A felhatalmazás alapján az ÁSZ hozzákezdett az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok ellenőrzéséhez is. Az ÁSZ elsőként a Budapesti Közlekedési Zrt. (BKV) ellenőrzését folytatta le. „Az ellenőrzés során szembesült a rejtett eladósodás veszélyével, amikor is a gazdasági társaságok az állóeszközök megújításának elmulasztásával halmoznak fel implicit adósságot, amely aztán a közszolgáltatásuk zavaraiban jelentkezett.”^[11]

A következő jelentésekből az derült ki, hogy 2007–2010 között az önkormányzati cégek eladósodása folyamatosan növekedett, a helyi önkormányzatok ennek ellenére nem fordítottak megfelelő figyelmet a gazdasági társaságok adósságállományának növekedésére és a pénzügyi kockázatok képviselő-testületek részére történő bemutatására.^[12]

2019-ben az ÁSZ – Abától Zsámbékig – a 322 városi önkormányzat gazdálkodásának kockázatait értékelte. A 2015–2016. évekre vonatkozó önkormányzati éves beszámolók adatain alapuló ellenőrzés megállapította, hogy a vizsgált városi önkormányzatoknál a pénzügyi egyensúly és a vagyon értékének megőrzése biztosított volt. A városi önkormányzatok gazdálkodása stabil.^[13]

A jelentés azt is rögzítette, hogy a városi önkormányzatok többségi tulajdoni hányadú gazdasági társaságainak száma 2014-ben 572, 2015-ben 618, 2016-ban pedig 590 volt. A vizsgálat szerint 221 városi önkormányzat rendelkezett többségi tulajdoni hányadú gazdasági társasággal 2016-ban.^[14]

A jelentés többek között azt is tartalmazta, hogy a városi önkormányzatok gazdálkodására kockázatforrást jelentett a többségi tulajdonú gazdasági társaságaik működése és kötelezettségeinek állománya, valamint a tartós részesedések állományának növekedése. A gazdasági társaságok összevont adózott eredménye mindkét évben veszteséges gazdálkodást mutatott, mivel a gazdasági társaságok összevont vesztesége a 2015. évi 3775 millió forintról a 2016. évre 2039 millió forintra változott.^[15]

Veszteséges gazdálkodás esetén a vagyon értéke csökken, a kötelezettségek visszafizetésének kockázata emelkedik, melynek következtében a fenntarthatósággal kapcsolatban kérdések merülnek fel. A gazdasági társaságok tartósan veszteséges gazdálkodása pedig egyértelműen veszélyezteti az általuk végzett önkormányzati feladatok ellátását.

A jelentésből az is világosan kitűnt, hogy a gazdasági társaságok kötelezettségi állománya meghaladta a városi önkormányzatok működési jövedelmét mindkét ellenőrzött évben. Ez pedig azért jelent súlyos problémát, mert a gazdasági társaságok fizetésképtelensége esetén a gazdasági társaságok kötelezettsége a városi önkormányzatokra helytállási kötelezettséget háríthat, ami pénzügyi és konszolidációs kockázatot rejt magában. Ez a helytállási kötelezettség ebben az esetben azért jelent kockázatot, mert a gazdasági társaságok kötelezettségeinek állománya nagyobb mértékű, mint a városi önkormányzatok éves működési jövedelme.^[16]

A fentiekből kitűnik, hogy az önkormányzatok nem fordítottak kellő figyelmet gazdasági társaságaik eladósodásának megelőzésére. Gondot jelent az is, hogy sokszor elmaradt az önkormányzat és a gazdasági társaságok valós pénzügyi kockázatainak együttes bemutatása, így a képviselő-testület nem kaphatott valós képet a pénzügyi helyzetről,^[17] melynek következtében nem is hozhatott megfelelő döntést a gazdasági társaság finanszírozásáról és működéséről.

Összegzés és konklúzió helyett

Megállapítható, hogy az önkormányzati tulajdonú, illetőleg résztulajdonú gazdasági társaságok adósságához kapcsolódó kockázatok az elmúlt időszakban jelentősen nőttek, hiszen a cégek hitelállománya 2006-tól dinamikusan és folyamatosan növekedett.

A kérdés tehát az, mit tehetnek, mit kell tenniük, illetőleg kell-e tenniük egyáltalán valamit az önkormányzatoknak; és mit tehet a Kormányzat az újabb pénzügyi krach elkerülése érdekében.

Az önkormányzatok több lehetőség közül választhatnak. Egyrészt azok az önkormányzatok, akik nem szeretetnének adósságrendezési eljárás közelébe sodródni gazdasági társaságaik pénzügyi ellehetetlenülése következményeként a törvényi utat választhatják. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 3:133. § (1)–(2) bekezdései szerint ugyanis „Gazdasági társaság más társasági formába tartozó gazdasági társasággá, egyesüléssé és szövetkezetté alakulhat át. Ha egymást követő két üzleti évben a társaság saját tőkéje nem éri el az adott társasági formára kötelezően előírt jegyzett tőkét, és a tagok a második év beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül a szükséges saját tőke biztosításáról nem gondoskodnak, e határidő lejártát követő hatvan napon belül a gazdasági társaság köteles elhatározni átalakulását. Átalakulás helyett a gazdasági társaság a jogutód nélküli megszűnést vagy az egyesülést is választhatja.” Másrészt a helyhatóság ki is szervezheti a közfeladatok ellátását, így nem kell vállalnia a saját tulajdonú gazdasági cég hitelképtelenségéből eredő kockázatot.

A nagyvárosok azonban most is kedvezőbb helyzetben vannak, ők ugyanis két lehetőség közül választhatnak. Egyrészt minden feladatra külön-külön céget alapíthatnak és tarthatnak fenn, melynek eredményeként a kis cégek gazdálkodása átláthatóbbá és kontrollálhatóbbá válik. Másrészt – a fentivel ellentétes módon – a korábbi önkormányzati cégeiket holdingba vonhatják össze, melynek eredményeként pénzügyi, szervezési-vezetési és közvetlen tulajdonosi előnyökhöz juthatnak. (Természetesen a holding létrehozása sem jelent abszolút megoldást a problémára, amit az alábbi példák is bizonyítanak.)

Az utóbbira a legjobb példa Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata vagyonkezelő holdingjának (Debreceni Vagyonkezelő Zrt.) megalapítása volt, amely méretét és jellegét tekintve Magyarországon egyedülállónak számító vállalkozás volt az önkormányzati szektorban. A döntést az a szándék vezérelte, hogy egy olyan holdingszervezet jöjjön létre, amely az önkormányzat kizárólagos tulajdonában lévő gazdasági társaságok vonatkozásában gyakorolja a tulajdonosi jogokat. A Cégbíróság 2000. május 3-án kelt határozatával jegyezte be a 20 millió forint alaptőkéjű társaságot.

A holding működtetése – többek között – a következő konkrét előnyökkel jár:

• A holdingban a cégcsoport pénzeszközeit egységesen kezelik, a likviditásmenedzselés pedig lehetővé teszi a cégcsoport pénzeszközeinek optimalizálását a rövid és hosszú távú likviditás biztosítása mellett.
• A holding léte azt is lehetővé teszi, hogy a szabad pénzeszközökkel rendelkező vállalatok a csoport más gazdasági társaságai számára hitelt nyújtsanak, természetesen mindkét fél számára előnyös feltételek mellett. Az így létrejövő belső hitelpiac működtetése révén újabb megtakarításokra nyílik lehetőség, mert nem fordulhat elő, hogy az egyik vállalat szabad pénzeszközökkel rendelkezik, miközben a másik kénytelen költséges hiteleket felvenni.
• A holding létrehozása lehetővé teszi továbbá, hogy a cégcsoporton belül egységesek legyenek a pénzügyi-számviteli rendszerek, a tervezési és beszámolási folyamatok. A közös szabályok, a korszerű információs rendszerek révén nő a vállalatok átláthatósága, jobban megítélhetővé, összehasonlíthatóvá és számon kérhetővé válik teljesítményük.
• Ezen túlmenően a tagvállalatok vezetőinek felelőssége elsősorban a szakmai kérdésekre terjed ki, a vállalatok gazdasági, pénzügyi vezetőinek feladatai pedig kibővülnek a tervezési és beszámolási rendszer működtetésével.
• Végül pedig az is óriási megtakarítást eredményez, hogy a tagvállalatoknál megszűnő igazgatóságok és felügyelő bizottságok létszámcsökkenést eredményeznek a cégcsoport irányításában.^[18]

Lentner Csaba ugyanakkor akként vélekedik, hogy az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok adósságállományának finanszírozása a továbbiakban elsősorban az önkormányzatok veszteségfinanszírozási képességétől függ. A további veszteségfinanszírozás esélye azonban csekély, különösen az összeg nagyságrendjének függvényében. Ebből következően egy újabb állami konszolidáció rövid időn belül elkerülhetetlen.^[19]

Az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok hiteleinek kiegyenlítése, átvállalása (konszolidálása) azonban minden uniós szabállyal szembe menne, ezért egy járható „kiskaput” kellett keresniük a pénzügyi szakembereknek.

Az elmúlt években az önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságok eladósodása nem igényelt látványos, azaz „konszolidációnak tűnő” központi intézkedést. Elsősorban azért nem, mivel a Kormányzat a „nehéz helyzetben lévő”, elsősorban nagyobb önkormányzatoknak hitelfelvételt engedélyezett. Miskolc például 362 milliárd forint hitelfelvételre kapott engedélyt, mivel cégholdingja a 2017. évet 49,5 milliárd forintos kötelezettségvállalással zárta. Pécs három cége az adósságkonszolidáció óta több mint 9,2 milliárd forint tőke- és lízingtartozást halmozott fel, ezért a Kormány 9,5 milliárd forint hitel felvételét tette lehetővé számára. 2018 no-vemberében Sopron a helyi holding működésére és fejlesztésére kapott 760 millió forint összegű hitel felvételére engedélyt. 2018 decemberében Szombathely 1,44 milliárd forintos lízingszerződés lehetőségét kapta meg a Kormánytól. Ugyancsak 2018. decemberben két győri önkormányzati cég, a Pannon-Víz, illetve a Győr-Szolg. kapott 600 milliós, valamint egymilliárdos fejlesztési és működési hitel felvételére engedélyt, Zalaegerszeg Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt.-je 200 millió forintos működési hitel-engedélyben részesült, a Hajdúnánási Építő és Szolgáltató Kft. pedig 312 millió forintos fejlesztési hitelre kapott kormányengedélyt.^[20]

Az előbbi példákon túlmenően megemlíthetőek az idei újabb kormányzati hozzájárulások is. A kormányzati szektorba nem sorolt, 100%-os önkormányzati tulajdonban álló gazdasági társaságok adósságot keletkeztető ügyleteihez történő 2019 áprilisi előzetes kormányzati hozzájárulásról szóló 1357/2019. (VI. 14.) Kormányhatározat 1. melléklete értelmében ugyanis öt város (Besenyszög, Békéscsaba, Heves, Keszthely, Szentgotthárd) kapott engedélyt hitelfelvételre. Így például Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata a Békéscsaba Vagyonkezelő Zrt. négy fejlesztési céljára 48 millió, Keszthely Város Önkormányzata a VÜZ Keszthelyi Városüzemeltető Egyszemélyes Nonprofit Kft. „egyéb, törvény által az önkormányzatok számára előírt feladatok teljesítéséhez szükséges infrastrukturális beruházások” céljára 100 millió, míg Besenyszög Város Önkormányzata a BES-Ász Kft. ugyancsak a fenti cél megvalósítására közel 158 millió forint összegű ügylet megkötéséhez kapott kormányzati engedélyt.

A fenti hitelfelvétel engedélyezések természetesen nem minősíthetőek nyíltan központi konszolidációnak, az „álcázott” jelzőt azonban méltán kiérdemelnék. Rövid konklúzióként tehát azt fogalmazhatnánk meg, hogy a helyi önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok eladósodása kockázatot jelent ugyan a helyhatóságok számára, a rejtett vagy álcázott központi „hitelfinanszírozás” azonban egyelőre nem jelent nagy veszélyt.

^[1] Hegedűs Szilárd – Lentner Csaba – Molnár Petronella: Múlt és jövő: az önkormányzati (vagyon)gazdálkodás új útjai az adósságkonszolidációt követően. Pénzügyi Szemle, 2019/49–69., 57.

^[2] Gasparics Emese – Horváth Erika – Lentner Csaba: A magyar önkormányzati rendszer gazdasági irányítása és koordinációja. In: Lentner Csaba (szerk.): Adózási pénzügytan és államháztartási gazdálkodás – Közpénzügyek és államháztartástan II. NKE, Budapest, 2015., 613.

^[3] Lentner Csaba: Önkormányzati pénz- és vagyongazdálkodás. Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2019., 121–122.

^[4] Szabó István: Az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok szerepvállalása a költségvetési szektoron kívüli feladatellátásban a megyei jogú városok önkormányzatainál. PhD értékezés. Széchenyi István Egyetem, Győr, 2012.

^[5] Homolya Dániel – Szigel Gábor: Önkormányzati hitelezés-kockázatok és banki viselkedés. MNB Szemle, 2008. szeptember, 23.

^[6] Homolya–Szigel i. m. 20–29.

^[7] Aczél Ákos – Homolya Dániel: Az önkormányzati szektor eladósodottságának kockázatai pénzügyi stabilitási szemszögből. MNB Szemle, 2012. október, 1–11.

^[8] Lentner Csaba: Önkormányzatok pénzügyi konszolidációja és működőképes állapotban tartásuk eszközrendszere. In: Lentner Csaba (szerk.): Adózási pénzügytan és államháztartási gazdálkodás – Közpénzügyek és államháztartástan II. NKE, Budapest, 2015., 654.

^[9] Lentner Csaba: A vállalkozás folytatása számviteli alapelvének érvényesülése közüzemi szolgáltatóknál és a költségvetési rend szerint gazdálkodóknál – magyar, európai jogi és eszmetörténeti vonatkozásokkal. In: Lentner Csaba (szerk.): Adózási pénzügytan és államháztartási gazdálkodás – Közpénzügyek és állam-háztartástan II. NKE, Budapest, 2015., 778.

^[10] Domokos László: Kockázatok a működésben és növekvő eladósodás a magyarországi önkormányzatoknál – Az Állami Számvevőszék ellenőrzésének tapasztalatai. Pénzügyi Szemle, 2012/2., 165–173., 169.

^[11] Lentner (Önkormányzatok pénzügyi konszolidációja…) i. m. 654.

^[12] Zéman Zoltán – Hegedűs Szilárd – Molnár Petronella: Az önkormányzati vállalkozások hitelképességének vizsgálata credit scoring módszerrel. Pénzügyi Szemle, 2018/2., 182–200., 183.

^[13] Állami Számvevőszéki 19017. számú jelentése – Önkormányzatok pénzügyi monito-ring alapján végzett ellenőrzése: A városi önkormányzatok gazdálkodásának fenntarthatósága. 2019., 5. (a továbbiakban: 19017. számú ÁSZ jelentés)

^[14] 19017. számú ÁSZ jelentés 8., 22.

^[15] 19017. számú ÁSZ jelentés 22.

^[16] 19017. számú ÁSZ jelentés 23.

^[17] Domokos i. m. 169.

^[18] www.dvrt.hu.

^[19] Lentner (A vállalkozás folytatása…) i. m. 778.

^[20] Vas András: Újra eladósodnak a városok, a kormány pedig asszisztál hozzá. Nepszava.hu, 2019. január 4.