Könyvünket elsősorban jegyzőknek és birtokvédelmi ügyintézőknek írtuk. Létjogosultságát már önmagában megalapozza az az ügytömeg, amelyet a jegyzők a birtokvédelmi hatáskörben kezelnek évente. A közigazgatás egy olyan speciális szegmenséről van szó, amely a jegyző hatósági szemléletén kívül esik: a megszokottól, általánostól teljesen eltérő megközelítést, hozzáállást, szemléletet, sőt lelkületet követel. Egyúttal azt gondoljuk, hogy a jegyzői birtokvédelmi eljárásban részt vevő jogi képviselők is haszonnal forgatják majd a kötetet, amely számukra is útmutatásként szolgálhat. A kézikönyv tartalmát tekintve elméleti és gyakorlati ismeretekre is egyaránt hangsúlyt helyeztünk úgy, hogy akár a kezdő, akár a rutinos jogalkalmazó találhat benne hasznos tudást.

Az alábbi cikk a 2023. szeptember 21-én megjelenő Birtokvédelmi kézikönyv szerzői által kiragadott részlet a szakkönyvből, amely online olvasható a Jegyzőkódexen is.

A birtok védelme jogos önhatalommal

Az önhatalommal történő fellépés egyik belső gátja a bizonytalanság: annak eldöntése felőli kétségek, hogy hol húzódik a birtok megvédéséhez szükséges mérték határa. A jogos önhatalom, az alkalmazásával járó konfliktushelyzet okán és talán méltatlanul, de valahol mégis épp szükségszerűen kellő mértékben háttérbe szorul.

A birtokvédelem célja, hogy megakadályozza a birtokállapot jogalap nélküli megváltoztatását vagy megzavarását. A szabályozás létjogosultságát éppen az adja, hogy a birtokvédelemre nemcsak az elismert jogcím alapján birtokló szorulhat, hanem a jogalap nélkül birtoklótól sem veheti el harmadik személy tilos önhatalommal a dolgot. Így az is igaz, hogy nemcsak az részesülhet birtokvédelemben, aki a dolog feletti hatalmat ténylegesen gyakorolja, hanem az a személy is, akitől a tényleges hatalmat gyakorló a birtokát származtatja. A „birtokos” jelző tehát heterogén fogalom, amely a petitorius és possessorius birtokvédelmi eljárások kettősségében fejeződik ki.^[1]

A birtokhoz fűződő egyik legjelentősebb joghatás a birtokvédelem iránti igény. A birtokában megsértett vagy megzavart személy részére a birtokvédelem klasszikus hármas eszköztára áll rendelkezésre: a jogos önhatalom; a közigazgatási úton való igényérvényesítés (jegyzői birtokvédelem); a birtokper.

A fenti eszközrendszer komplex jogvédelmet biztosít. Látható, hogy az állami (közhatalmi) eszközökkel való birtokvédelem egyik útja a közigazgatási, míg másik a bírói (peres) út. A jogvédelem leggyorsabb módja azonban a jogos önhatalom.

A Ptk.^[2] 5:6. § (1)–(2) bekezdése felhatalmazza a birtokost, hogy a birtoka ellen irányuló jogtalan támadást, a birtok megvédéséhez szükséges mértékben akár önhatalommal is elhárítsa. Jogos önhatalommal tehát csak a tilos önhatalom ellen, és csak a birtok megvédéséhez szükséges mértékben léphet fel a birtokos. Az önhatalom a birtok elvesztése miatti megtorlás vagy a bosszú eszköze nem lehet. A két rendelkezés csak egymásra tekintettel értelmezhető helyesen.

Az önhatalomról kétségtelenül elmondható, hogy gyors, azonban közel sem biztos, hogy kellően cizellált vagy éppen kizárólagos eszköz ahhoz, hogy végleges megoldás legyen a felek vitájának lezárására. Nehézséget okozhat a birtokos számára, hogy az önhatalom gyakorlása során mikor és milyen terjedelemben jár el még helyesen. A jogos önhatalom gyakorlása során a birtokos akár fenyegetést vagy erőszakot is alkalmazhat. Mondhatjuk, hogy a birtok elleni jogtalan támadás esetén a birtokos egyfajta „jogos védelmi helyzetben” cselekszik, de a védelem érdekében kifejtett cselekvése nem terjedhet túl a birtok megvédéséhez szükséges mértéken. Az önhatalommal történő fellépés egyik belső gátja a bizonytalanság: annak eldöntése felőli kétségek, hogy hol húzódik a birtok megvédéséhez szükséges mérték határa. További kritérium, hogy önhatalommal csak akkor lehet fellépni, ha más birtokvédelmi eszköz (jegyzői birtokvédelem, birtokper) igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná – ennek megítélése sem könnyű az adott helyzetben. Az önhatalom alkalmazása elsősorban a fenti bizonytalansági tényező, illetve az alkalmazásával járó konfliktushelyzet okán és talán méltatlanul, de valahol mégis épp szükségszerűen kellő mértékben háttérbe szorul. Az tény, hogy a birtokvédelemben jártas ügyintézők több olyan vitás helyzetben is felismerik az önhatalom lehetőségét, amelyben a laikus nem mer cselekedni, de azt is el kell fogadnunk, hogy a jogos önhatalom alkalmazásához vérmérséklet, habitus, bátorság és nagy fokú körültekintés igényeltetik. Nyilvánvalóan nem lenne szerencsés, ha „ész nélkül” mindenki, minden helyzetben jogos önhatalmat látna és szabadon túlértelmezné fellépésének kereteit.

Érdemes akár fiktív példák mentén is átgondolni az önhatalomban rejlő lehetőségeket. Ha hazaérve azt észlelem, hogy a tolvaj a lakásból éppen távozni kíván a televízióval a kezében, felléphetek ellene. Nem feltétlenül kell fizikai kontaktusba kerülnöm vele, de dönthetek úgy, hogy a rendőrök kiérkezéséig rázárom a lakást. Birtokvédelmi szempontból az önhatalom jogszerű gyakorlása véget ér, ha az elkövető a televíziókészülék hátrahagyásával az ablakon keresztül menekül a lakásból. Ilyenkor a birtokháborítót el kell engedni ugyan, hiszen a birtoksértő cselekménnyel felhagyott, de más jogszabály még megengedi a feltartóztatását (hiszen a dolog elvétele során lopási kísérlet történt).

Egy ilyen igazságérzettől érzelmileg túlfűtött indulatban nyilvánvalóan vigyázni kell a határok átlépésével. Az önhatalom nem válhat bosszú eszközévé, és kizárólag a birtok megtartására, visszaszerzésére irányulhat. „Az önbíráskodás bűntettét valósítja meg, aki az elveszett birtoka visszaszerzése érdekében alkalmazott önhatalmával túllép a birtok visszaszerzéséhez szükséges mértéken, ezáltal részéről az erőszak kifejtése a birtoksérelem miatti megtorlás eszközévé válik.” (EBH 2012.16.).

A jogos védelmi helyzettel összevetett jogos önhatalomra is tanulságul szolgál az az összetett jogeset (a Kúria Bfv.859/2017/13. számú precedensképes határozata közúti veszélyeztetés bűntette tárgyában), amelyben egy nő a kocsijával kezdte üldözni az autójából a táskáját kilopó motoros tolvajokat, majd a motorral úgy ütközött, hogy annak utasa meghalt. A nő nagyjából 500 méteren át üldözte autójával a motorosokat, közben mindkét jármű átment a piros lámpán, a záróvonalon, valamint a szembe sávba.

A javait védő nőt az elveszett birtok visszaszerzése érdekében is nyilvánvalóan megillette a birtokvédelem. A jogos önhatalom feltétele viszont, hogy ne lépje át a birtok megvédéséhez szükséges mértéket, ami egyfelől azt jelenti, hogy a cselekmény csak addig terjed, ameddig az ténylegesen a birtok megvédését célozza, másfelől az önhatalmat gyakorló nem okoz a birtoksértőnek aránytalanul nagyobb hátrányt, mint amilyen őt a birtokháborítás következtében érte. Jelen esetben az arányosság vizsgálata során a jogos védelem arányossága körében a korábbi Btk. alkalmazása során kialakult szempontokból lehetett kiindulni, amely szerint a jogtalan támadó által a sértett vagyoni jogok és a védelmi cselekménnyel veszélyeztetett sértett személyéhez fűződő jogok összemérhetők, közös nevezőjük a törvény büntetési tétele. Ez az összevetés a jogos önhatalom esetében alkalmazható. A halált okozó közúti veszélyeztetés bűntette törvényi büntetési tétele és a vagyon elleni bűncselekmény büntetési tétele közötti különbség olyan jelentős, amelyből nem vonható le az a következtetés, hogy a nő jogos önhatalmi cselekménye a birtok megvédéséhez szükséges mértéket ne lépte volna túl. A Be.^[3] 127. § (3) bekezdése szerinti jogszabályi engedély a bűnüldözésre jogosult hatóságnak nyújtott civil jogsegély, amelynek lényege, hogy az elkövetőt elfogó, visszatartó személy a hatósághoz képest helyzeti előnyben van, viszont törvényileg engedélyezett magatartása fejében sem lesz cselekménye hatósági, hanem megmarad magáncselekménynek.

A jogos védelem intézményén túl azonban mind az alapítéletek, mind pedig az írásbeli (ügyészi) beadványok, illetve a nyilvános ülésen a felszólalások is érintettek más, hasonló jellegű jogintézményeket. Valóban nem csupán a jogos védelem az, amely feljogosítja a jogtalanul fellépő, bűncselekményt elkövető személlyel szembeni cselekvésre a megtámadottat vagy akár más személyt is.

A tilos önhatalom ellen a birtokos – a birtok megvédéséhez szükséges mértékben – önhatalommal is felléphet. Az elveszett birtok visszaszerzése érdekében önhatalommal akkor lehet fellépni, ha a más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná.

A Be. 127. § (3) bekezdése arra hatalmaz fel, hogy a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja, azonban köteles őt a nyomozó hatóságnak haladéktalanul átadni, ha erre nincs módja, akkor a rendőrséget értesíteni.

Magyarország Alaptörvényének V. cikke kimondja, hogy „Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához”. A jogtalan támadással szembeni ellenállás ezért nem kivételes lehetőség, hanem az Alaptörvény szerint mindenkit megillető természetes alapjog.

A védekezést támadás előzi meg. Az elhárítás válasz a támadásra. A védekezés azért jogos, mert a támadás jogtalan. A jogosan védekező a jogot védi a jogtalansággal szemben. A támadás olyan tevékenység, amely megvalósítja valamely bűncselekmény (szabálysértés) törvényi tényállásának ismérveit. A támadás objektív ismérve annak jogtalansága. A jogtalan támadás elhárításának kockázatát, következményeit a támadónak kell viselnie. Ha van jogtalan támadás, akkor annak elhárítása szükséges. Az elhárító cselekmény is tevékenység, aktív szembeszegülés a támadással. A védekező cselekmény jogszerűségének egyetlen kritériuma a szükségesség. A szükségesség azt jelenti, hogy a védekezőnek a jogtalan támadás elhárításához enyhébb védekezési mód nem állt rendelkezésére, mint amelyet alkalmazott. A jogos védelem értelemszerű korlátai többek között, hogy megtorlássá nem fajulhat, illetve a javak elleni, közvetlen erőszakkal nem járó cselekmény elhárítása a támadó életének kioltását általában nem eredményezheti. A javak elleni támadás esetén az elhárító magatartás – természeténél fogva – döntően és szükségképpen a visszaszerzés jogosultságát jelenti.

A motorosok által elkövetett lopás elkövetési magatartása az elvétel, aminek következtében a dolog addigi birtokosa nincs abban a helyzetben, hogy a dolog felett hatalmat gyakoroljon, a dologról rendelkezhessen. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint az elvétel a dologra gyakorolt kétmozzanatú behatás, aminek az első szakasza az eddigi tényleges uralom (birtokállapot) megszüntetése, második szakasza az új, tényleges uralom megszerzése az elkövető részére. Mindebből következik, hogy a véghezvitelhez (befejezettséghez) nem elég a dolog feletti addigi birtokállapot megszüntetése, hanem szükséges, hogy az elkövető a dolgot tényleges hatalmába vegye. Az elvétel jogi fogalma ekként értelemszerűen feltételezi a dolog eredeti birtokostól elkerülését, viszont nem merül ki a dolog új birtokoshoz kerülésében. Az elvétel lényege ugyanis a tényleges birtoklás mint uralmi, hatalmi helyzet megváltoztatása, ami akkor befejezett, ha az eredeti birtokosnak nincs reális lehetősége a korábbi birtoklás helyreállítására. Ekként a lopás mindaddig kísérleti stádiumban marad, amíg a jogtalan eltulajdonítást célzó magatartás a birtokos jelenlétében, szeme előtt történik, a birtokos azt folyamatosan figyelemmel kíséri, és tettenérés okán, követve, üldözve az elkövetőket lehetősége is van közbeavatkozni. Jelen ügyben erről van szó. Ez a lényeges különbsége a személy ellen, illetve a javak ellen intézett jogtalan támadás elhárítása érdekében kifejthető jogos védelemnek.

Tehát az ügyben megfigyelhetünk valamiféle átmenetet: a dolog elvétele a birtokháborításon keresztül (az eredeti birtokállapot megváltoztatása útján) halad a lopás cselekménye felé. A cselekmény azonban mindaddig csak lopási kísérlet, amíg az elkövető tényleges uralma a dolog fölött be nem áll. Érdekes párhuzam az ügyben, hogy amíg az elvétel csak lopási kísérlet fázisban van, amíg a birtokos reálisan visszaszerezheti a javait, addig a birokvédelem is cselekvési jogalap számára. A dolog feletti hatalom visszaszerzésének reális esélye egyben tehát a birtokvédelem jogos önhatalom jogintézményének alkalmazhatóságát is megteremti.

A nő a javai, az elveszett birtok visszaszerzése érdekében üldözte, követte az elkövetőket azt remélve, hogy eldobják a táskáját. Miután ez nem történt meg, a visszaszerzésnek szükségképpen az elkövetők kényszerű megállításával kellett történnie. A motorosok nyilvánvalóan választhatták volna azt is, hogy felhagynak az elvett dolog birtokával, eldobják azt (ad absurdum megállnak és visszaadják). Ezt azonban nem tették, inkább a közlekedési szabályokat megszegő menekülési módot választották (a vagyon elleni bűncselekmény sikere érdekében), így a közlekedési veszélyhelyzetet, ennek kockázatát éppen ők teremtették meg. Olyan veszélyes elkövetési módszer mellett döntöttek – motoros támadás –, amelynek elhárítása másként, mint a személygépkocsival üldözéssel, majd megállásra kényszerítéssel nem volt lehetséges, hiszen „Ha van jogtalan támadás, akkor annak az elhárítása szükséges” (4/2013. BJE határozat). A nőt jogtalan támadás érte, ezért annak elhárítása szükséges volt. A szükségesség azt jelenti, hogy a védekezőnek a jogtalan támadás elhárításához enyhébb védekezési mód nem állt rendelkezésére, mint amelyet alkalmazott. Az autós az adott esetben a konkrét jogtalan támadás elhárításának egyedüli lehetséges módját alkalmazta, így a rendelkezésére álló védekezési módhoz képest a más (enyhébb) mód megválasztása fogalmilag kizárt. Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely a bűncselekmény áldozatával szemben – vegyen részt bár közlekedési forgalomban – fokozott elvárásokat fogalmazna meg. A jogos védelem megítélése szituációfüggő, konkrét ügyre, körülményekre vonatkozik. A jogos védelem körében a saját, illetve más javai ellen az elvétellel intézett jogtalan támadás elhárításának törvényes módja az elvétel folyamatának a védekező általi megszakítása, amely megvalósul a dolog tetten ért tolvajtól való visszaszerzésével, ha a dolog feletti jogos uralmi helyzet így visszaállítható. Ennek az elhárító cselekménynek szükséges, jogszerű módja az, ha a tulajdonos (védekező) – a javak védelme, azok visszaszerzése érdekében – forró nyomon üldözőbe veszi a tetten ért tolvajt. A javak elleni jogtalan támadást gépjárművel végrehajtó támadót gépjárművel nyomon követni, s a javak visszaadásának kikényszerítése végett utolérni olyan törvényes joggyakorlás, amely védelmi cselekmény, a javak ellen intézett jogtalan támadást elhárító magatartás. Az abból eredő nem szándékolt súlyosabb következmény kockázatát ez esetben is a jogtalan támadó viseli. A Kúria határozata szerint a javait védő nő jogos védelmi helyzetben cselekedett.

Összefoglalva megállapítható, hogy „a birtokvédelem érdekében alkalmazhatók az önhatalomhoz kapcsolódó legális erőszak fajtái, mértéke megegyezik a tulajdon védelmében alkalmazható legális erőszakkal, a birtokost azonban a tulajdonossal szemben is megilleti az alkalmazás lehetősége” (EBH 2007.1584.).

Klasszikus fiktív jogeset, de számtalan valós ügy is országszerte, amikor a válófélben lévő, megromlott kapcsolatban álló házastársak még egy ingatlanban élnek, és egymást kölcsönösen kizárják az adott ingatlanból. Akármilyen gyors és hatékony(nak tűnő) eljárás a jegyzői birtokvédelem, annál gyorsabb megoldás, minthogy jogos önhatalommal lecseréljük a zárat és (szigorúan: kulcsok átadása mellett a másik félnek) besétálunk az ingatlanba, nincsen. A jogos önhatalom szükségességét az alapozhatja meg, ha a kizárt félnek valóban nincs semmilyen más lehetősége (és gyakorlatilag a „híd alatt” kellene meghúznia magát). A bírói joggyakorlatban a kizárt fél másik ingatlana (amelyet igénybe tudott volna venni, amíg lezajlik egy eljárás a jegyző előtt) kizárja a jogos önhatalmat. n

2023. szeptember 22-én Visegrádon, a XXX. Országos Jegyző – Közigazgatási Konferencia keretében mutatták be a szerzők a Birtokvédelmi kézikönyvet, amelyet az ORAC Kiadó Jegyzőkódex kiadványa is tartalmaz. Az elektronikus kiadvány elsősorban a jegyzők, aljegyzők és az igazgatási dolgozók számára kíván segítséget nyújtani, biztosítva a feladatuk elvégzéséhez szükséges szakmai hátteret. A Jegyzőkódex előfizetői a tematikus anyagokon túl a Magyar Közlönyök és a tárcaközlönyök anyagaihoz, a Nagy Döntvénytárhoz is hozzájuthatnak. A további részletes tartalom megtalálható a jegyzo.hu, illetve az orac.hu oldalon a Jegyzőkódex ismertetőjében.

***

Dr. Kajó Cecília LL.M. igazgatásszervező, jogász 27 éve dolgozik a közigazgatásban, 12 éve vesz részt birtokvédelmi, illetve az azzal párhuzamosan végzett állatvédelmi hatósági munkában. A Magyar Birtokvédelmi Szövetség főtitkáraként a Kúria birtokvédelmi joggyakorlat-elemző munkacsoportjának külsős tagja volt. Jelenleg a Magyar Birtokvédelmi Szövetség tanácsadója. Birtokvédelmi tárgyú szakmai konferenciák, továbbképzések rendszeres előadója. A birtokvédelem mellett a másik szakterülete az állatvédelem.

Gaál János igazgatásszervező 16 éve dolgozik a közigazgatásban, 10 éve tevékenykedik birtokvédelmi ügyekben. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem „Birtokvédelmi kisokos” e-learning képzése kidolgozásának külsős szakértője volt. A Magyar Birtokvédelmi Szövetség tanácsadója. Birtokvédelmi tárgyú szakmai konferenciák, továbbképzések rendszeres előadója.

^[1] Magyarország Kormánya: Módszertani útmutató a jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljáráshoz. https://docplayer.hu/104940482-Modszertani-utmutato-a-jegyzo-hataskorebe-tartozo-birtokvedelmi-eljarashoz-2018.html (letöltés ideje: 2023.03.25.).

^[2] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről.

^[3] 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról.