A Jegyző és Közigazgatás főszerkesztője, Tóth Zoltán kérdéseire az önkormányzati miniszter válaszolt.

1. Az önkormányzati reform gondolatával minden kormány és minden miniszter foglalkozott. A rendszerváltás óta melyek azok a változások, amelyeket pozitívnak értékel, és milyen irányba kellene tovább lépni?

Valóban, az önkormányzati reform gondolata már a rendszerváltást követõ rövid idõn belül megfogalmazódott, és azóta is folyamatosan felszínen van. Bár maga a helyi önkormányzati rendszerünk lényegét tekintve nem változott 1990 óta, mégis nagy eredménynek számít, hogy problémák nélkül végrehajtottuk az európai uniós csatlakozás elõkészítésével összefüggõen a teljes önkormányzati helyi joganyag – mintegy százezer helyi rendelet – jogharmonizációját. A települési önkormányzatokra alapozva kiépült az ország okmányirodai rendszere, kiszélesedett azon ügyek köre, melyeket az ország bármely ügyfélszolgálati irodájában elintézhetnek az ügyfelek. Jelentõsen fejlõdött az igazgatás informatikai rendszere. A kistelepülések önkormányzatai elfogadták, hogy szakszerû, hatékonyabb igazgatás csak megfelelõ igazgatási szervezettel és felkészült szakapparátussal lehetséges. Az önkormányzatok napjainkban 762 körjegyzõségben mûködtetik szakapparátusaikat. Az önkormányzatok 2003–2004-ben kezet nyújtva egymásnak létrehozták a ma már az ország egész területét lefedõ kistérségi társulásokat. Megteremtõdött az a térségi szint, mely az önkormányzati mûködés egy teljesen új életterét biztosítja. Pozitív folyamatok indultak el az intézményi integráció területén. Az önkormányzati reform folytatásának fõ irányait jelentik a jövõben: a regionális rendszer teljessé tétele, az erõs önkormányzati középszint kialakítása, a kötelezõ társulások létrehozása, az önkormányzati finanszírozási rendszer átfogó rendezése, a megyekérdés eldöntése. Ezekben a kérdésekben – a politikai konszenzus hiánya miatt – ebben a ciklusban nem látok érdemi elõbbre lépési lehetõséget. Van ugyanakkor több olyan részterület, melyek tekintetében egyfajta megegyezés látszik körvonalazódni a KormányÖnkormányzatok Egyeztetõ Fórumán. Így közeli álláspontok alakultak ki olyan kérdésekben, mint a képviselõ-testületek létszámának differenciált csökkentése, az önkormányzati gazdálkodási rendszer szigorítása, a pénzügyi fegyelem erõsítése, az önkormányzati vagyonkezelõi jog kiszélesítése, a célés címzett támogatások rendszerének átalakítása, a körjegyzõségek létrehozását segítõ ösztönzõ rendszer szélesítése, az összeférhetetlenségi szabályok felülvizsgálata.

2. Az Ön kinevezésekor vita volt a minisztérium nevérôl. Az „Önkormányzati Minisztérium” kifejezie a tevékenység lényegét?

A külsõ szemlélõ inkább az Önkormányzati Kodifikációs Minisztérium megnevezést tartaná helyesnek, hiszen az önkormányzatok által végzett tevékenységek központi irányítása 99%-ban más minisztériumokhoz tartozik. Az Önkormányzati Minisztérium elnevezés annak a kormányzati szándéknak a megnyilvánulása, miszerint a kormányzat a helyi közhatalom gyakorlását kiemelt figyelemmel kíséri, és minél teljesebb megvalósulását a lehetséges eszközrendszerével segíteni kívánja az önkormányzatok mûködésébe való közvetlen beavatkozás legminimálisabb területre szorításával. Az önkormányzatiság általános elvi, jogi, törvényességi kérdéseivel való foglalkozást, kormányzati mûködésen belüli képviseletét kapta feladatul az önkormányzati miniszter.

3. Az önkormányzatok informatikai fejlesztésével, a fejlesztések koordinációjával egyetlen minisztérium sem foglalkozik. Ennek eredményeként milliárdos szigetszerû fejlesztések vannak. Mi az oka, hogy a kormányzat nem tekinti a kormányzati fejlesztések részének az önkormányzati informatikát, holott a polgármesteri hivatalok 60%-ban a központi államigazgatási tevékenység végrehajtói?

A kérdésben megfogalmazott állítás csak részben felel meg a valóságnak, az informatikai fejlesztések kormányzati koordinációja ugyanis valóban nem tartozik egyetlen minisztérium feladatkörébe sem, hanem ezt a feladatot kormánybiztos látja el. Az önkormányzati miniszter e folyamatban közremûködõi szerepet tölt be.

4. Az Európai Unióban a tervezési tevékenység a közigazgatás elemi része. Magyarországon még mind annak örülnek a politikusok, hogy 1988-ban megszûnt a tervhivatal. Nem volna idõszerû a PM költségvetési éves diktátumait meghaladni, a középtávú tervezést (netán az unió 7 éves tervezési ciklusát és módszerét) bevezetni Magyarországon is?

Az államháztartási gazdálkodás megújításának szükségessége a kormány elõtt sem ismeretlen, ennek alapja több új törvény megalkotása. Az állami vagyonról szóló törvényt már elfogadta az Országgyûlés, és elkészült a költségvetési felelõsségrõl és a törvényhozási költségvetési hivatalról szóló törvényjavaslat, valamint a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló törvény-tervezet is. A költségvetés-tervezés rendszerére vonatkozó új szabályozás kialakítása kapcsán a pénzügyi tárcánál már régebb óta intenzív munka folyik.

5. A közigazgatási hivatalok jogállása és szervezete folyamatosan foglalkoztatja a politikusokat és az Alkotmánybíróságot. A regionális közigazgatási hivatal szabályozása, mint szervezeti megoldás, 2008 augusztusa óta ismét az Alkotmánybíróság elõtt van. Ha most sem állja ki az alkotmányosság próbáját, akkor mit tesz a kormányzat?

Tény, hogy a politikai konszenzus hiánya és a sikertelen egyeztetések miatt az Országgyûlésnek nem sikerült az Ötv. 98. § (1) bek. elsõ mondata helyett új kétharmados többséggel megalkotott szabályozást hozni, ezért a kormánynak más – de szándékai szerint – alkotmányos megoldást kellett találnia. Erre figyelemmel – kétharmados törvényi szabályozás hiányában – a megoldást csak a kormányrendeleti szintû szabályozás jelenthette, mely nem helyettesíti az Ötv. megsemmisített rendelkezését, hanem annak más hatályos rendelkezésein alapul. A kormányrendelet egésze vagy egyes rendelkezései megsemmisítésére az Alkotmánybíróságnak van jogköre. Az pedig, hogy a kormány a jövõben milyen intézkedéseket tervez, illetve milyen intézkedések válnak szükségessé, ha egyáltalán szükségessé válnak, az Alkotmánybíróság döntésétõl függ. A kormány felelõssége azonban jelenleg abban van, hogy a kormányrendelet alkalmazása maradéktalanul érvényesüljön, a közigazgatási hivatalok tevékenységüket el tudják látni.

6. A közterületi térfigyelõ rendszerek fejlesztésének és mûködésének a finanszírozása az önkormányzatok saját bevételeinek a terhére történik. A kamerarendszerek képi anyagát törvényesen csak a rendõrség használhatja, az önkormányzatok nem. Ez az alapvetõ ellentmondás nem azért van, mert kormányzati szinten nincs felelõse a térfigyelõ rendszereknek?

A térfigyelõ rendszerek kiépítése a bûnmegelõzés valóban hatékony és fontos eszköze lehet. Éppen ezért a decentralizált helyi önkormányzati fejlesztési támogatási programok elõirányzatai, valamint a vis maior tartalék felhasználásának részletes szabályairól szóló 47/2008. (III. 5.) Korm. rendelet 18. § (2) bek. cf) pontjára figyelemmel a közbiztonságot szolgáló fejlesztések körében térfigyelõ rendszer kiépítésének finanszírozására is igényelhetõ támogatás. Az egész kérdéskör jogi szabályozása biztosan javítható, de a társadalmi bûnmegelõzéssel, valamint a közterület-felügyelettel kapcsolatos szabályozások elõkészítése nem az önkormányzati, hanem az igazságügyi és rendészeti miniszter feladatköre. Ebben a tárca igény szerint szívesen részt vesz és együttmûködik a többi érintettel.

Dr. Gyenesei István miniszter 5. kérdése megválaszolásakor még nem ismerhette az AB válaszát. Az AB döntése késõbb született.

A témával a Jegyzõ és Közigazgatás 2008/3., 4., 5. száma is foglalkozott. ■