Immár sok-sok éve a jogalkalmazók kedvelt időtöltésének számit  az év utolsó negyedében , hogy felfedezze, megismerje a következő évben hatályba lépő új jogszabályokat, valamint a meglévők módosításait.

Ha oly „kedvező” helyzetben voltál, hogy nemcsak puszta szemlélője, de alakító cselekvő részese lehettél e folyamatnak, akkor némi örömet, s többnyire jelentős munkát tudhatsz magad mögött.
A második évezred negyedik évében viszonylag korán napvilágot látott az illetéktörvény módosításáról szóló törvénytervezet, s mi több a PM még 2004 májusában javaslatot is kért az illeték hivataloktól.
Kikerült az öröklési illetékmentesség köréből az értékpapír. 2005. január 1-től mentes az öröklési illeték alól a takarékbetét, a gazdasági társaság tagját megillető vagyoni betét (üzletrész, szövetkezeti üzletrész) öröklése, az értékpapír tehát nem. Viszont mentes az ajándékozási illeték alól az olyan ajándék megszerzése, amely után az ajándékozót vagy a megajándékozottat személyi jövedelemadó vagy társadalombiztosítási járulék vagy egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli, továbbá a takarékbetét ingyenes megszerzése.
Bővült viszont a visszterhes vagyon átruházási illeték, az értékpapír öröklési szerződéssel való megszerzésével.
Nincs változás az 1890 cm3-t meg nem haladó gépjármű tulajdon jogának megszerzése esetén. E felett azonban minden megkezdett cm3-e után 15 forintot kell fizetni a személygépkocsi tulajdonosának, miként az 500 cm3-t meghaladó hajtómotor löket térfogatú motorkerékpár esetén minden megkezdett cm3-e után 20 forintot kell fizetni. A kizárólag elektromos hajtómotorral ellátott gépjármű esetén az illeték mértéke a hajtómotor teljesítményének minden megkezdett 1 kW-ja után 600 forint. Wankel hajtómotorral üzemelő gépjármű esetén az illeték mértéke a kamratérfogat minden megkezdett cm3-e után 30 Ft.
Megjelenése pillanatától vitát váltott ki a 30 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű új lakás tulajdonjogának, ilyen lakás tulajdoni hányadának illetékmentessége.
A mostani módosítás az igazságosabb teherviselést a kassza bevételének növelését fogja eredményezni. Álljon itt változtatás nélkül, teljes terjedelmében az Itv.26.§-a (1) bekezdésének f./ pontja egyben, mint a jogászi elme egyik gyöngyszeme:

(Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:)
„f) a vállalkozó által értékesítés céljára újonnan épített, építtetett  ideértve az ingatlan-nyilvántartásban nem lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott és ténylegesen sem lakás céljára használt épület átalakításával, továbbá a lakóépület bővítésével (pl. tetőtér-beépítéssel) létesített – 15 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű új lakás új tulajdonjogának, ilyen lakás tulajdoni hányadának megvásárlása. Amennyiben az új lakás forgalmi értéke nem haladja meg a 30 millió forintot és a vagyonszerző másik lakástulajdon eladását nem igazolja, akkor a 21. § (1) bekezdés szerint megállapított illetékből nem kell megfizetni azt az összeget, amely akkor járna, ha a lakás forgalmi értéke 15 millió forint lenne. Ilyen lakás tulajdoni hányada esetén a kedvezmény a 15 millió forintnak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos részére illeti meg a vagyonszerzőt,”
A jogszabályi feltételek fennállásáról a vagyonszerzőnek kell az illetékhivatalnál nyilatkoznia  amennyiben az az adásvételi szerződésből nem állapítható meg  mégpedig a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig.
Nem kell visszterhes vagyonátruházási illetéket fizetni az állami, helyi önkormányzati tulajdonban lévő forgalomképtelen műemlék jellegű ingatlan (ingatlan együttes) haszonélvezeti jogának, az ingatlan helyreállítása, fejlesztése és az ezt követő állagmegóvása esetén.
A törvény további módosítása az eljárási így államigazgatási, bírósági és jogorvoslati illetékekre vonatkoznak. Ezek közül önkényesen csak néhány új szakaszt említek meg, mert a tárház itt bővebb.
Az általános tételű eljárási illeték 2000 forint, azonban a korábbi 3500 forint helyett 5000 forint az első fokú államigazgatás határozat elleni fellebbezés illetéke.
Az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott felügyeleti intézkedési kérelem illetéke 10000 forintról 15000 forintra nőtt.
Emelkedett a házassági bontóper illetéke mégpedig 12000 forintra, de például a korábbinál 20000 forinttal többet kell fizetni a zártkörűen működő részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság cégbejegyzésére irányuló kérelme esetén.
A törvény mellékletét sem érdektelen áttekinteni, itt csak három módosítást emelek ki.
Magánútlevél illetéke 6000 forint (4000 forint volt) amennyiben a magánútlevél érvényességi ideje 10 év akkor 10000 forint. A 18. életévét be nem töltött személy és a 70. életévét betöltött személy magánútlevelének illetéke 1500 forintra módosult.
A forgalmi engedély kiadásával kapcsolatos eljárás illetéke 6000 forint, de ugyan ilyen összeget kell fizetnünk a törzskönyv kiadásakor is.
Emelkedett mégpedig 5000 forintról 10000 forintra a vállalkozói igazolvány kiadása iránti eljárás illetéke, míg a megrongálódott, megsemmisült, elveszett vállalkozói igazolványról kiállított másolatért 5000 forintot kell fizetni.
A módosított szakaszok sorát folytathatnám, ám izgalmasabb témának látszik a törvénynek az államigazgatási, bírósági eljárási illetékek megfizetésének teljesen új lehetősége.
A terjedelem korlátozott volta miatt csak megemlítem, hogy a jövőben – ott, ahol erre az okmányirodák, bíróságok, illetékhivatalok a feltételeket biztosítják – készpénzben, bankkártyával történhet az illeték megfizetése. Ennek részletesebb szabályait pénzügyminiszteri rendelet fogja szabályozni.
Végezetül nem tehetem, hogy ne tegyem szóvá a következőket. A jelenlegi Itv. 1991. január 1-től van hatályban és azóta (az egyébként nem túl terjengős törvényt, hiszen 102 § ból áll) a mostanival együtt 43 törvény 277 szakaszát módosította. Ha csak erre az egy érvre hivatkoznék az is elegendő indítéknak látszik arra, hogy hova tovább elodázhatatlanná válik egy új, korszerű, illeték törvény megalkotása, kodifikálása.
Mindaddig nem marad más választása az illetékfizetésre kötelezettnek és a jogalkalmazónak, minthogy Montesquieu intelmét betartsa:
„Amikor elmegyek valamely országba, nem azt vizsgálom, vajon jók-e ott a törvények, hanem azt, hogy végrehajtják-e a meglévőket, mert jó törvények mindenütt akadnak.”