A „lagom” kifejezés a „lag” szóból ered, amelynek jelentése szabály, törvény és az ósvédek arra használták, ha valami törvényes volt. Mint határozószó az 1600-as években jelent meg először és akkor annak kifejezésére használták, ha valaki tartotta magát a törvényhez, ha törvényesen cselekedett, azaz nem követett el jogszerűtlenséget. Az idő múlása során a jelentése eltolódott a napjainkban is használatos jelentés irányába, azaz „sem nem túl sok, sem nem túl kevés”, vagyis éppen elegendő, éppen elég. A svéd mérsékelt mentalitás széles e világon ismert és találóbb kifejezést erre, ha keresne sem találhatna az ember. Miért is írok erről ezen a helyen és ebben a rovatban? Egy jogi nyelvből eredő szóról beszélünk, ami jelentésváltozásán keresztül beitta magát a svédek mindennapi életébe és használják mind a hétköznapokban, mind a munka világában. Valójában egy mérsékelt hozzáállást jelent akár a problémamegoldás terén, akár egy egyszerű mindennapi szituációban. Vegyünk néhány esetet.

Például, ha vendégségben megkérdezik tőlünk, hogy „Nem túl forró a kávé?”, a helyes válasz a „lagom”, feltéve, ha a kávé hőmérséklete megfelelő. A svédek igen híresek az udvariasságukról, igyekeznek kerülni a konfliktusokat és a másik ember megbántását, ezért előszeretettel használják a szófordulatot a munkahelyeken is. Például, ha megkérdezik egy munkájában hibázó kollégától, hogy „Nagyon szigorú volt veled a főnök?”, sosem mondják azt, hogy igen, rettenetesen. A helyes válasz a „lagom”, amiből pontosan kiderül, hogy a főnök egyáltalán nem volt kíméletes, viszont a főnök feddő szavai még az elviselhető referenciatartományt súrolták. A diákoktól minden záró számonkérés után megkérdezik, hogy nehéz volt-e a vizsga. Az ember szívesen mondaná, hogy „Jujj, nagyon, vért izzadtam!”, de igen hamar megtanultuk, hogy a másik ember arcára mosolyt csaló válasz a „lagom”. Ebből pontosan tudják a tanárok, hogy a vizsga nem volt se túl nehéz, se túl könnyű, de éppen elegendő ahhoz, hogy kellően meg kellett küzdeni a továbbjutásért. Így nem érzik azt a tanulók részéről, hogy akár a felkészítő tanárok, akár a vizsgát összeállítók munkáját kritizálnánk, viszont érzik, hogy a vizsgázók elérték azt a határt, ami még teljesíthető.

Ha visszatérünk a jog világába, számomra ez pontosan a „Nil nocere!”, azaz „Ne árts!” alapelv megfelelője, azaz úgy élni és úgy tenni dolgunkat, hogy azzal a másik embert ne bántsuk meg. A svédeknek erre külön szavuk van és nem véletlen, hogy az pont a „lag” szóból ered. Szinte egyetlen nyelvben sem lehet visszaadni a „lagom” valódi jelentését, csak körülírással, miként láthatjuk magyarul is legalább két szóval, viszont az íze, zamata mégsem ugyanaz. Gyakran mondják például a gyerekeknek a szülők, amikor szórakozni mennek a barátokkal, hogy „Ha såĺ lagom kul!”, azaz „Mérsékelten szórakozz!”. A „lagom” mindig egy aranyközéputat jelent, ami az életben a legjobb megoldás, lett légyen szó egy tárgyalásról, egy vitáról, munkahelyi vagy baráti kapcsolatról, de még a családi életről is. A politikában meg szinte elképzelhetetlen ezen mentalitás nélkül érvényesülni.

A szó eredetének van egy másik magyarázata is, amely a vikingekről szóló mítoszhoz kapcsolódik, miszerint a vikingek mindig egy nagy fából készült asztal körül ültek és méhsört ittak egy kupából, amit körbe adtak egymásnak. A „lag” szónak ugyanis lehet a névelője „en” vagy „ett”. Az „en lag” jelentése a szabály, törvény, de az „ett lag” csapatot, csoportot (ez esetben a vikingek egy csoportját) jelenti. Ma már ezt az eredetet sokan elutasítják, mint téves felfogást, ugyanakkor igen sokan használják az ún. „Jantelagen”, azaz Jante törvény kifejezést, ami Aksel Sandemose, norvég-dán író „Egy menekült keresztezi saját nyomait” című, 1933-ban kiadott könyvében jelent meg. Jante városa az író szülővárosának – Nyköbing Mors Dániában – modelljeként jelenik meg, aki gyermekkorában átélte, hogy milyen az, amikor az embert úgymond „elnyomják”. Sandemoses egy nagyon tehetséges és átlagfeletti ügyes tanuló volt, mégis megkapta, hogy „Ne gondold, hogy valaki vagy!” A mű erről a fiktív városról és annak lakóiról, viselkedéséről szól. E fiktív városból ered a „Jantelagen” kifejezés, amelyet még azok is ismernek és használnak, akik magát az irodalmi művet nem olvasták. Mi az, amit megtanulhatunk ebből a könyvből? Megismerhetjük azt a szabályrendszert, ami leginkább kifejezi a skandináv attitűdöt és ami bizony elég idegen a délebbre fekvő országokban.

A Jante-törvény 10 szabálya:

• Ne gondold, hogy valaki vagy!
• Ne gondold, hogy olyan jó vagy,
  mint mi!
• Ne gondold, hogy okosabb vagy, mint mi!
• Ne beszéld be magadnak,
  hogy jobb vagy nálunk!
• Ne gondold, hogy többet tudsz,
  mint mi!
• Ne gondold, hogy több vagy,
  mint mi!
• Ne gondold, hogy jó vagy bármiben is!
• Nehogy kinevess minket!
• Ne gondold, hogy bárki is törődik
  veled!
• Ne gondold, hogy bármit is
  taníthatsz nekünk!

Első olvasatra valóban furcsa hozzáállásnak tűnik a 10 alapszabály, de ha mélyebbre ásunk a mondatok jelentésének, akkor ez csupán annyit jelent, hogy senki ne képzelje azt, hogy kitűnne bármely tulajdonságával a többiek közül. Lehetünk valamiben egy kicsit jobbak, többek mint az átlagember, de nem érdemes azt hangsúlyozni, mert az inkább ellenvetést szül, mint megértésre talál.

Mindenki egyenlő és értékeink nem attól fognak kitűnni, hogy hangoztatjuk, milyen jók vagyunk valamiben, hanem ahogyan látnak minket mások. Haladni szélsőséges gondolatokkal és viselkedéssel nem lehet, lett légyen az akár pozitív, akár negatív irányban eltérő szélsőség. Az arany középút lehet csak célravezető, amelyhez a lépcsőfokok a másik ember tiszteletén és elismerésén keresztül vezetnek.