Az utóbbi évek szélsőséges időjárása miatt egyre több gondot okoz egész Szabolcs-Szatmár Bereg Megye területén, különösen a települések belterületén a csapadékvíz elvezetés kérdése. Tavasszal és a tél enyhébb napjaiban lehulló nagymennyiségű csapadékvíz következtében fellépő csapadékvíz-elvezetési problémák miatt 2010. évben számos panasz érkezett a Kormányhivatal jogelődjéhez a Közigazgatási Hivatalhoz.

Az érkezett bejelentések legtöbbje arról tanúskodik, hogy az esőzések a csapadékvíz-elvezető rendszerek elavultsága, karbantartásuk hiánya vagy az anyagi források elégtelensége miatt jelentős anyagi kárt okoznak a lakosságnak, sok helyen a gazdálkodó termelők megélhetését, otthonuk biztonságát veszélyeztetik, életkörülményeik jelentős romlását idézik elő.
A legtöbb esetben a bejelentő ügyfél azért fordul a Kormányhivatalhoz, mert ebben látja a végső megoldási lehetőséget, ugyanis helyi szinten a kérelme benyújtását követően sokszor hónapokig sem kap választ, vagy a kapott válasszal nincs megelégedve, úgy érzi, hogy érdemi intézkedés nem történik, gondjával nem foglalkozik a helyi önkormányzat. Köztudomású tény, hogy a helyi önkormányzatok felett a törvényességi felügyeletet a Kormányhivatal látja el, így logikusnak tűnik az ügyfél szempontjából a helyi önkormányzat tétlensége esetén a felettes szervéhez fordulni és kérni, hogy kötelezze az adott település önkormányzatát, a polgármestert arra, hogy a problémát a csapadékvíz-elvezető rendszer kitisztításával, kiépítésével, kibővítésével vagy egyéb módon oldja meg. Erre azonban a hatályos jogszabályok nem adnak hatáskört a Kormányhivatalnak. A vízgazdálkodással, a csapadékvíz-elvezetéssel kapcsolatban irányadó jogszabályok, mindenek előtt a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 16.§-ának (1) és (5) bekezdése értelmében : „A vizek kártételei elleni védelem érdekében szükséges feladatok ellátása – a védőművek építése, fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése, valamint a védekezés – az állam, a helyi önkormányzatok, illetve a károk megelőzésében vagy elhárításában érdekeltek kötelezettsége.”
Ezen túlmenően a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. (tov. : Ht.) 8. §-ának (1) bekezdése alapján a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen többek között: a településfejlesztés, a településrendezés, az épített és természeti környezet védelme, a vízrendezés és a csapadékvíz elvezetés, a csatornázás,a helyi közutak és köz-területek fenntartása.
A Ht. 8. §-ának (2) bek. alapján : „az (1) bekezdésben foglalt feladatokban a települési önkormányzat maga határozza meg – a lakosság igényei alapján, anyagi lehetőségeitől függően -, mely feladatokat, milyen mértékben és módon lát el.”
Mindezek figyelembevételével a csapadékvíz-elvezetés megoldására irányuló, a helyi önkormányzat feladatkörével összefüggő kérelmek elbírálására, a polgármesternek, a képviselő-testületnek e körben történő eljárásra utasítására nincs hatásköre a hivatalnak, csak áttételi lehetősége van a szükséges intézkedések megtétele céljából az arra illetékes települési önkormányzathoz, aki az adott kérelmet az anyagi lehetőségeihez és egyéb feladatihoz képest bírálja el.
Alapvetően más a helyzet az olyan kérelmek esetén, melyek felvetik a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet 25. § (1) bekezdése b.) pontja alkalmazhatóságának kérdését. E jogszabályhely szerint ugyanis a jegyző dönt: a települések belterületén a vizek természetes áramlásának, lefolyásának önkényes megváltoztatása folytán a szomszédos ingatlanok tulajdonosai között felmerült vitában – a vízjogi engedélyezési kötelezettség alá tartozó vízimunkák megvalósításától eltekintve – a természetes lefolyás biztosításáról vagy az eredeti állapot helyreállításáról.
Ezen bejelentések esetén már nem pusztán a csapadékvíz-elvezetési rendszer elégtelensége okozza, hogy az ügyfél a Kormányhivatalhoz fordul, hanem két ellenérdekű fél között felmerült vita, melyben a jegyzői hatóságnak döntési jogköre és erre irányuló kérelem esetén kötelezettsége is van, azonban az eljárási kötelezettség ellenére a hozzá benyújtott kérelemben a jegyző nem intézkedik. Tipikus példa erre az ügytípusra, amikor az ellenérdekű fél lefolyókat tör a szomszédos ingatlanokat elválasztó kerítésen át a kérelmező ügyfél ingatlanára, így oldva meg saját területéről a csapadékvíz-elvezetését. Másik esetkör, amikor a kérelmet benyújtó ügyfél ingatlanán azért áll a csapadékvíz, mert a szomszédos ingatlantulajdonos az ingatlanán vagy az előtt található csapadékvíz-elvezető árkot nem tartja karban, az begazosodik, megtelik és akadályozza, hogy a kérelmező ingatlanáról megfelelően elvezethető legyen a csapadékvíz. Ebben a körben a gondot igazán a hatáskör megállapítása, illetve az eljárási kötelezettség megsértése jelenti a jegyzői hatóság szempontjából. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 22.§ (1) bekezdése szerint a hatóság a joghatóságát – ezzel összefüggésben az alkalmazandó jogot -, valamint hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból köteles vizsgálni. A Ket. 20. § (1) bekezdése szerint a hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén, valamint kijelölés alapján köteles eljárni.
A Ket. 20.§ (2) bekezdése szerint, ha a hatóság eljárási kötelességének a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget, a felügyeleti szerv az erre irányuló kérelem megérkezésétől vagy a hivatalos tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül kivizsgálja a mulasztás okát, és – az ügyfajtára irányadó ügyintézési határidő és a döntés-előkészítés fokának figyelembevételével megállapított – határidő tűzésével a mulasztó hatóságot az eljárás lefolytatására utasítja.
Fontos lenne tehát, hogy a jegyző, illetve a helyi önkormányzat a hozzá érkező kérelmek esetén a hatásköre fennállását haladéktalanul megvizsgálja és a csapadékvíz-elvezetéssel kapcsolatban a szomszédos ingatlanok tulajdonosai, használói között felmerült vitákban a Ket. szerinti ügyintézési határidőn belül az annak elbírálására jogosult jegyző eljárjon és az ügyfeleket megfelelően tájékoztassa a hozott döntéséről. Szintén a hatáskör vizsgálata körében szükséges tisztázni rendelkezik-e helyi önkormányzati rendelet a csapadékvíz elvezetését szolgáló árok tisztántartásának módjáról, kötelezettjéről, állapít-e meg a helyi rendelet ezen szabályok megsértése esetére szabálysértési felelősségre vonási lehetőséget a jegyző számára. A szabálysértési eljárás során kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés sok esetben – nyilván csak ott, ahol a probléma ennél nem összetettebb – megfelelő eszköz lehet az árkok karbantartásának kikényszerítésére, közvetve a csapadékvíz-elvezetés gondjainak megoldására. Mindezen intézkedések foganatosítása útján javítható lenne a helyi önkormányzat, illetve jegyzői hatóság eljárási „jó hírnevének” megítélése, mert mint felettes szervnek az a legáltalánosabb tapasztalatunk, hogy a kérelmet hozzánk benyújtó ügyfelek leginkább az eljárás, az intézkedés hiányát sérelmezik. Az ügyfél korrekt, a megoldási lehetőségeket felvázoló tájékoztatásával elkerülhető lenne, hogy a közvélemény úgy tekintsen az önkormányzati, jegyzői szervekre, mint akiket a probléma megoldása nem érdekel, még akkor is, ha a helyi önkormányzatok lehetőségei korlátozottak a települések csatornahálózatának kiépítése és fenntartása terén a behatárolt anyagi források miatt.
Ennek a cikknek nem az volt a célja, hogy minden, a Kormányhivatal hatáskörébe tartozó vízgazdálkodással, csapadékvíz-elvezetéssel kapcsolatos ügytípusra kitérjen, hiszen nem szól az Országos Településrendezési és Építési Követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) számú kormányrendelet, közismertebb nevén az OTÉK szabályai alkalmazásának kérdéseiről vagy a jegyző hatáskörébe tartozó vízgazdálkodással kapcsolatban született első fokú döntések elleni fellebbezések elbírálásának tapasztalatairól, inkább a hivatalhoz az utóbbi fél évben megnövekedett számban érkező, a csapadékvíz-elvezetés megoldatlanságát, a helyi önkormányzatok tétlenségét sérelmező bejelentések kapcsán a települési önkormányzatok és a jegyzői hatóság hatásköri, intézkedési kötelezettségére és lehetőségre, valamint a Kormányhivatal lehetőségeinek korlátozottságára kívánta felhívni a figyelmet.