Az önkormányzati adóhatóságok működéséről illetve szemelvények a 2011. évi várható változásokról… 2011/1
Adminisztrátor
Cikkemben több oldalon részletezhetném az önkormányzati adóhatósági dolgozók munkájának nehézségeit, leterheltségét, aprólékos és precíz munkavégzést igénylő feladatait, a hálátlan munkakörrel járó következményeket. Említést tehetnék arról is, hogy ha „erős” adóhatóságként kívánnak a hatályos jogszabályok alapján eljárni (ellenőrizni, bírságolni, végrehajtani), akkor az ügyfelek (és sajnos több esetben az önkormányzat vezetői – különösen választás évében) részéről éri támadás őket, ha meg nem látják el feladataikat, akkor az önkormányzat vezetői (és a másodfokú adóhatóság) bírálatára számíthatnak. Jelen cikkben azonban mégis azon hiányosságokat emelném ki, melyeket az ellenőrzéseink (és a másodfokú jogorvoslati eljárás) során tapasztaltunk.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye valamennyi települési önkormányzata (229) vezetett be helyi adót (100 %). Elsősorban a vállalkozásokat terhelték adófizetési kötelezettséggel, de jelentős számban vezettek be kommunális adót is a magánszemélyek terhére. Helyi iparűzési adót 181 önkormányzat (azaz az önkormányzatok 79 %-a), vállalkozók kommunális adóját 51 önkormányzat (22,2 %-a), építményadót 20 önkormányzat (8.7 %-a), telekadót csak 10 önkormányzat (4,3 %), magánszemélyek kommunális adóját 187 önkormányzat (81,6 %), idegenforgalmi adót 17 önkormányzat (7,4 %) vezetett be. (Egy önkormányzat átlagban 2 helyi adónemet vezetett be).
A helyi adót alkalmazó önkormányzatok száma a bevétel orientáltsági szemponton túl azért magas, mert az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe jutott önkormányzatok támogatásának egyik feltétele az, hogy legyen helyi adónem bevezetve. Az elv helyes, de helytelen az, hogy az 1 főre számított minimális adóbevételhez nem kötik azt. Így fordulhat elő az, hogy több önkormányzatnál olyan minimális adómértékkel vezetik be az adónemek valamelyikét, hogy az még annak a működtetési költségeit sem fedezi. (pl. magánszemélyek kommunális adóban az adómérték több helyen 300 Ft, illetve 500 Ft, iparűzési adóban 0,2 % stb.).
Érdekességként kell megemlíteni még azt, hogy a megyeszékhelyen az építményadót a korrigált forgalmi érték alapján vetik ki vállalkozások (vállalkozók) terhére. Ez azért különleges, mert egyes kormányok már többször be kívánták vezetni az ingatlanadót (ráadásul nem forgalmi érték alapulvételével, hanem átlagérték stb. alapján), de nem vették „észre”, hogy az már be van vezetve, legfeljebb annak kötelező alkalmazását kell előírni. Ráadásul a forgalmi érték szerinti adóztatás jól működik (megj: bár a Htv.-ben ehhez még szükséges lenne további szabályozásra).
I. Először azt a több éve tartó témavizsgálat megállapításait ismertetném, melynek során az önkormányzati adóhatóságoknál azt vizsgáltuk, hogy ellenőrzési feladataiknak hogyan tesznek eleget, illetve az adótartozások behajtásával kapcsolatosan hogyan tartották be az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCIII. törvény (Art.) 150. § (3) bekezdésében meghatározott szabályt. Az említett rendelkezés kimondja, hogy „az adótartozás behajtása érdekében a tartozást megállapító vagy nyilvántartó adóhatóság a végrehajtható okirat alapján a végrehajtás iránt haladéktalanul intézkedik”.
a) Az elsőfokú adóhatóságok által elvégzett (illetve el nem végzett) ellenőrzési feladatokat sajnos röviden össze lehet foglalni. Több éves megállapításunk, tapasztalatunk az, hogy erre a feladatra az önkormányzati adóhatóságok – a nagyobb városokat kivéve – egyáltalán nem figyelnek oda. A nagyobb városokat leszámítva (mely alatt a megyében 2-3 önkormányzatot értek) az ellenőrzéssel szinte alig foglalkoznak az adóhatóságok. Pedig vizsgálataink során településenként több olyan adóköteles adótárgyat „találunk”, melynek tulajdonosai nem adtak adóbevallást, így nem váltak adóalanyokká, holott az önkormányzati adórendelet szerint adókötelezettség terheli az adott vagyontárgyak után az adóalanyokat.
Nem csak a vagyon jellegű adók esetében igaz az előbbi megállapítás. Iparűzési adó vonatkozásában igen ritkán történik meg annak az ellenőrzése, hogy minden adózó eleget tett-e adóbejelentkezési, illetve adóbevallási kötelezettségének. Ennek vizsgálata pedig igen egyszerű: csak össze kell vetni az APEH-től megkért és megkapott (az adott településen székhellyel, telephellyel rendelkező -beleértve az őstermelőket is-) vállalkozók névsorát, a helyi adó alá bejelentkezett adózók névjegyzékével.
Az ezt követő ellenőrzési feladatot még kevesebb önkormányzat látja el. Ennek során az önkormányzati adóhatóságok a helyi adó bevallások ellenőrzéséhez nem használják fel az APEH által elkészített és átadott bevallási adatállományokat. A vállalkozói kommunális adó és a helyi iparűzési adó esetében így -kevés kivételtől eltekintve- nem vizsgálták a bevallásban szereplő adatok (nettó árbevétel, ELÁBÉ, anyagköltség, alvállalkozói teljesítés értéke, stb.) egyezőségét az APEH-hoz benyújtott bevallások adataival.
A tapasztalat pedig gyakran alátámasztja azt a megállapítást, hogy a nettó árbevétel gyakran, míg a közvetített szolgáltatások értéke (alvállalkozói teljesítések értéke) igen gyakran nem egyezik meg a két adóhatósághoz benyújtott adóbevallás szerint. A konkrét ellenőrzések során is igen gyakori az a megállapítás, hogy a nettó árbevételt csökkentő alvállalkozói teljesítések értéke esetében a törvényi feltételek nem álltak fenn annak költségként való elszámolásához, levonásához (pl. a háromszereplős jogügyletben nincs meg a két írásba foglalt vállalkozási szerződés).
Egyszerű ellenőrzési módszer lehetne az is, ha az adóhatóságok azt vetnék össze, hogy aki adóbejelentkezési kötelezettségének eleget tett, az minden évben adott-e bevallást, vagy fordítva, aki bevallást nyújtott be, kitöltötte-e a bejelentkezési nyomtatványt. Ezen ellenőrzési módszer tapasztalataink szerint főleg a rossz irattározási gyakorlat miatt marad el. Az adózó által évekkel ezelőtt benyújtott bejelentkezési nyomtatvány már irattárban van, vagy egy külön „szekrényben”. Gyakori, hogy az évente benyújtott adóbevallásokat sem „szerelik” össze, így azok évente más- és más helyen találhatóak. (Egyik évben ABC sorrend szerint, másik évben utca szerint stb.) Ilyen megoldással sajnos egyértelmű, hogy nem lehet azt figyelemmel kísérni, hogy az adózó minden évben ad-e bevallást, illetve valamikor régebben eleget tett-e bejelentkezési kötelezettségének. Az éves iparűzési adóbevallások feldolgozása során pedig nagyon fontos ellenőrzési feladat lenne, hogy meggyőződjön az adóhatóság az adóbevallásban közölt adatok valóságtartalmáról. (Pl. ha a bejelentkezésből látjuk, hogy a vállalkozó kizárólag szolgáltatási tevékenységet folytat –pl. videó kazetta kölcsönző- akkor automatikusan megkérdőjelezhető az, ha eladott áruk beszerzési értékét is levon a nettó árbevételéből. Amennyiben az ellenőrzés során kiderül, hogy a vállakozó „időközben” kereskedelmi tevékenységet is felvett a repertoárjába, úgy abban az esetben pedig mulasztási bírság szabható ki, mert a vállalkozó a bejelentkezésében a változás-bejelentési kötelezettségének nem tett eleget).
Összességében megállapítható, hogy ezen ellenőrzési feladatát csak úgy tudja ellátni az adóhatóság, ha a bejelentkezési nyomtatvány és valamennyi adóbevallás (legalábbis azok, melyek el nem évült évekre vonatkoznak) adózónként úgy kerül „összeszerelésre”, hogy ahhoz az ügyintéző bármikor hozzáférhessen. Ezt az iratállományt szükséges bemutatnia akkor is az adóhatóságnak, ha a másodfokú adóhatóság tart ellenőrzést. Előfordult, hogy több ellenőrzést kellett elhalasztanunk mindaddig, míg az iratokat az említett módszer szerint az elsőfokú adóhatóság nem „szerelte” össze.
b) Végrehajtási tevékenység értékelése esetében is jellemző, hogy igazán e tevékenységet ott végzik jól, ahol adóügyesként külön végrehajtót is foglalkoztatnak. Ahol ez nem történik meg, ott sajnos a tartozás állományához képest kevés és nem hatékony a megtett végrehajtási intézkedések száma. Ennek következtében a hátralék állománya állandóan növekszik. Több helyen tapasztaltuk, hogy az elévült tartozások törlése is elmarad, így a hátralék összege nem valós képet mutat. Nem kevés gondot okozhat e feladat elmaradása a végrehajtási cselekmény foganatosítása esetében is. Többször előfordult, hogy az adózó által benyújtott végrehajtási kifogásnak azért kellett helyt adni –pedig nem kevés kutatómunkával érte el az adóhatóság azt, hogy mire irányuljon a végrehajtási cselekmény-, mert a végrehajtásra kimutatott összeg több elévült tételt is tartalmazott.
2010. évben 20 adóhatóságnál vizsgáltuk az elsőfokú adóhatóságok által lefolytatott végrehajtási cselekményeket a 2009-2010. évre vonatkozóan. A vizsgálatot követően előírtuk az adóhatóságok felé, hogy az Art. 150. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően haladéktalanul intézkedjenek a tartozások behajtása érdekében. Ennek eredményéről 2010. év végén jelentést adtak a vizsgált adóhatóságok. A levont tanulságok a következők voltak: míg 2009. évben az egy önkormányzatra jutó végrehajtási intézkedések száma 33,5 volt, addig a vizsgálatunkat követően már 83,8 végrehajtási cselekményt hajtott végre átlagban egy adóhatóság.
A 2009. évi adatokhoz viszonyítva az ellenőrzéseinket követően két és félszeresére nőtt a megtett végrehajtási intézkedések száma, ennek következtében a kintlévőség (hátralék) összege 11,5 %-kal (52.199.386 Ft-tal) csökkent.
Az egy önkormányzatra jutó hátralék összege (a vizsgált 20 adóhatóságnál) 22.714.091 Ft volt, míg az ellenőrzések, és a megnövelt végrehajtási intézkedések hatására ez a szám 20.104.118 Ft-ra csökkent. (Megjegyzés: ezek a számok különösen értékesek, hiszen a 20 vizsgált települések mindegyike község volt. Város, illetve megyei jogú város ellenőrzésére ebben az évben nem került sor).
Megállapításra került továbbá az is, hogy az alkalmazott végrehajtási cselekmények közül az adóhatóságok leggyakrabban még mindig a letiltást, illetve bankszámlára történő végrehajtást alkalmazzák (75 %). Az ingófoglalás esetében az a jellemző -egy kevés kivételtől eltekintve-, hogy csak gépjárművet foglalnak (12,8 %). Egyéb végrehajtási intézkedések, illetve kezdeményezések aránya (ingatlan-végrehajtás, követelésfoglalás, bírósági végrehajtó közreműködése, APEH felé a tartozás kimutatása 11,2 %. (Itt meg kell jegyezni, hogy a végrehajtás eredményességét tekintve nem igazán jók a tapasztalatok a bírósági végrehajtók, illetve APEH felé kimutatott tartozások behajtását illetően).
Külön említést érdemel a jelzálogjog bejegyzés kérdése. Ezt az adóhatóságoknak nagyobb számban kellene alkalmaznia -egyrészt azért, mert így elkerülik az elévülést, másrészt pl. egy felszámolási eljárásnál (hitelezői igény bejelentésénél) egyáltalán nem mindegy, hogy a tartozás kielégítésénél milyen pozíciót, sorrendet képviselünk-, ennek ellenére itt arány 1 %-ot, ha kitesz. Ennek egyik oka az, hogy az önkormányzatok abban a tévedésben vannak, hogy abból bevételt csak évek, évtizedek után várnak, másrészt igencsak hátráltatja ezen lehetőség alkalmazását az, hogy a bejegyzésért, illetve törlésért a földhivatalok díjat kérnek. Megoldást jelenthet itt a végrehajtási költség megállapítása (azonban ha a tőke is későn térül meg, akkor a költség megtérülésére is sokat kell várni), továbbá azon lobbi tevékenység erősítése, hogy ilyenkor az adóhatóságoknak ne kelljen ezért fizetniük. Amennyiben a földhivatalok a jövőben nem a bevételeikből tartják el magukat, úgy erre az esély is megvan.
A jelzálogjog bejegyzés törlése esetében pedig most is megoldást jelenthet az (pénzintézetek, hitelintézetek példáján kiindulva), ha a tartozás rendezése esetében igazolást adnak ki az adóhatóságok az adózónak arról, hogy a befizetés megtörtént, és az igazolás alapján maga az adózó kérje a földhivataltól a jelzálogjog bejegyzés törlését.
II. Ebben az évben sajnos csak kevés önkormányzati adóhatóságnál tudtunk célvizsgálatot lefolytatni. (Ezen változtatni csak úgy lehetne, hogy jogszabályban kellene rögzíteni, hogy 4 évente, vagy legalább elévülési időn belül minden önkormányzati adóhatóságot ellenőrizni kell, melynek a személyi feltételeit is ezzel együtt meg kellene teremteni – ezzel azonban a jogalkotó továbbra is adós. Így fordulhat elő az, hogy ha a jelenlegi ellenőrzések száma nem emelkedik, csak hosszú idő elteltével tudunk ismét megvizsgálni egy adóhatóságot.
A vizsgálataink során az alábbi főbb hiányosságokat tapasztaltuk:
– A célvizsgálat a helyszínen mindig az önkormányzati adórendeletek törvényességi felülvizsgálatával indul. Ritka eset az, hogy olyan megállapítást tudjunk tenni, hogy a rendeletek jogszabályszerűek. A törvénysértő rendelkezések oka elsősorban az, hogy a helyi adó rendeletek aktualizálása a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) és az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) módosításait követően elmaradt. Különösen az értelmező rendelkezések esetében volt ez gyakori.
– Az adórendeletekben a képviselő-testület gyakran eltérően szabályozta az adóalanyok, vagy az adótárgyak körét a Htv. rendelkezéseitől. A Htv. nem hatalmazta fel a testületet az említett eltérésre, melyet az Alkotmánybíróság is több döntésében megindokolt. Így jogszabálysértő az a rendelet, melyben az adóalanyok, vagy adótárgyak körét a Htv.-től szűkebben határozták meg, vagy akkor, ha a törvényi szöveget át is vették, azonban az adómértéket nem határozták meg. Megoldást itt az előzőekkel szemben az adómentesség szabályainak alkalmazása jelenthetett volna.
– A Htv. 7. § e) pontjában foglaltak nem kerülnek betartásra akkor, amikor építményadó, telekadó rendeletekben adómentességet adnak a nem lakás céljára szolgáló építményre (vagy egy bizonyos építményre), telekre úgy, hogy az a vállalkozó üzleti célját szolgálja.
– A testület az adórendeletben szabályozza az adótartozás méltányosságból történő adómérséklésének eseteit, holott az erre kapott felhatalmazása már megszűnt, azt az Art. 134. §-a szabályozza.
– A Htv. 11 §-ában foglaltakkal ellentétesen a helyben szokásos teleknagyság mértékét állapították meg rendeleteikben és nem az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges földrészletet mentesítették.
– Egyre kevesebb helyen, de még mindig előfordult, hogy a helyi rendelet a méltányossági kérelmek elbírálását – a jegyző hatáskörét elvonva – a képviselő-testület, vagy a polgármester hatáskörébe utalta, vagy éppen a fellebbezés elbírálását adta a testületnek, elvonva ezzel az államigazgatási (közigazgatási) hivatalok hatáskörét.
– Korábban már említettem, hogy adóhatóságok kevés ellenőrzést folytatnak, így nem használják fel az APEH által megkért adatállományokat ahhoz, hogy összevessék a hozzájuk benyújtott adóbevallás adataival. (bejelentkezett-e az adóalany, adott-e adóbevallást, megegyezik-e az adóhatóságokhoz bevallott nettó árbevétel, eladott áruk beszerzési értéke, közvetített szolgáltatások értéke, anyagköltség összege, az alkalmazott létszám).
– Az adózók egy része az önkormányzati adórendelet szerint adóköteles adótárgyakról nem ad adóbevallást, azt az adóhatóságok nem derítik fel, ellenőrzést nem folytatnak.
– Az adóhatóságok a tartozások behajtása érdekében kevés végrehajtási cselekményt végeznek.
– Az adók módjára behajtandó köztartozások esetében nem követelik meg a fizetési kötelezettséget megállapító szervtől az Art. 161. § (1) bekezdésében, illetve (2) bekezdésében foglalt adatok közlését. (Pl. a végrehajtást kérő nem negyedévenként terjeszti elő kérelmét, 3.000 Ft alatti tartozásra is végrehajtást kér, abban nem tűnteti fel az adózók azonosításához szükséges adatokat, nem közli azt a jogszabályt, mely az adók módjára behajtást lehetővé teszi. Jogszabálysértő módon több esetben csak kormányrendeletre, vagy önkormányzati rendeletre, sőt Art.-ra hivatkozással kérnek végrehajtást. Az adóhatóság ilyenkor helytelenül jár el, amikor hiánypótlási felhívás nélkül megindítja a végrehajtást).
A végrehajtási kérelemből nem állapítható meg, hogy az szabálysértési eljárás, vagy helyszíni bírság, a megkeresésben nem igazolják a megtett végrehajtási intézkedést.
– Volt olyan adóhatóság, mely a polgármester utasításának megfelelően nem volt hajlandó arra, hogy egyes adók módjára behajtandó köztartozások ügyében végrehajtási intézkedést tegyen. (Megoldást csak más eljáró szerv kijelölése és egyben fegyelmi eljárás lefolytatására irányuló eljárás kezdeményezése jelenthetett).
– Önkormányzati adórendelet alapján adható adómentességet többször úgy biztosította az adóhatóság, hogy ilyen irányú kérelmet az adózó nem is nyújtott be, a feltételek teljesülését nem igazolta.
III. A 2011. évi változásokból –mely kihat az önkormányzati adórendeletek megalkotására, módosítására, megszűntetésére- ki kell, hogy emeljem a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (MK 181) és a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII.14.) IRM. rendelet szabályait. Az említett jogszabályok gyökeresen megváltoztatták a rendeletszerkesztés, szövegezés szabályait, így pl. annak megjelölését, a bevezető részben felhatalmazást adó valamennyi jogszabályhely, a feladatkör feltüntetésének, a rövidítés, más jogszabályokra való hivatkozás, a szerkezeti egységekre való tagolás, záró rendelkezés szabályait (ezzel kapcsolatosan a hivatalunk honlapjára adórendelet mintát raktunk fel).
Ide kapcsolhatóak azok a változások, melyek egyrészt a vállalkozók kommunális adója, illetve az építmények után fizetendő idegenforgalmi adó megszűntetésével kapcsolatos önkormányzati rendeletalkotással, másrészt a január 1-től bekövetkezendő törvényváltozásokkal (Htv.; Art) függnek össze. (Pl. az építményadóban a differenciált adómérték-megállapítás alapjául szolgáló szempontok bővültek -a kereskedelemről szóló törvény szerint vendéglátás célját szolgáló épület után annak nyitvatartási ideje alapján is állapíthat meg az önkormányzat differenciált adómértéket rendeletében-, illetve az adómérték törvényi felső határa 1100 Ft/m2, korrigált forgalmi érték szerinti megállapítás esetén 3,6 %. 2011. január 1-jétől a Htv. 16. §-ban foglaltak alapján az adómértékmaximum tehát ezen adónemben 1.580,8 Ft/m2 lehet.
További főbb változások: (Htv. Art. Gépjárműadó törvény vonatkozásában)
a) A piaci, vásározó kiskereskedelmi tevékenység utáni ideiglenes jellegű tevékenység utáni iparűzési adókötelezettség 2011. évtől megszűnik.
b) Az építőipari tevékenységet végző vállalkozások választhatják az új és egyszerűbb adóalap-megosztási módszert, ha a nettó árbevételük, valamint a befejezetlen termelés, a félkész és a késztermékek készletre vett állományának összege legalább 75 %-ban építőipari tevékenységből származik.
c) A személyi jellegű ráfordítás-arányos vagy az ún. komplex adóalap-megosztás esetén az ügyvezető(k) után figyelembe veendő személyi jellegű ráfordítás legalább 10 %-át a székhely szerinti településhez kell kimutatni.
d) A súlyos mozgáskorlátozottak ezentúl évente legfeljebb 13 ezer forint kedvezményt érvényesíthetnek a tulajdonukban lévő vagy általuk üzemben tartott gépkocsi adójában. Az éves adóteherhez kapcsolódó mentesség (13 ezer Ft erejéig) továbbra is érvényesíthető a súlyos mozgáskorlátozott kiskorút vagy cselekvőképességet kizáró (korlátozó) gondnokság alatt álló nagykorút szállító adóalany (szülő) személygépkocsija utáni adóban.
e) A tehergépjármű, autóbusz légrugós műszaki jellegét az üzemeltetőnek nem kell igazolnia az adóhatóság felé, ha azt a járműnyilvántartás tartalmazza.
f) Illetéktörvény egyik változása 2011. január 1-től: ha egy beadványban több kérelmet terjeszt elő az ügyfél, az eljárási illetéket kérelmenként kell megfizetni, akkor is, ha a kérelmek elbírálása nem tartozik különböző hatóságok feladatkörébe, illetve egyazon hatóság más-más hatáskörébe. (Pl. a kérelem tartalmaz adótartozás mérséklési és részletfizetési kérelmet is, akkor az adózónak kétszer 2.200 Ft eljárási illetéket kell fizetnie, hiszen az adóhatóság két hatáskörében fog eljárni: egyrészt az Art. 134. §-a, másrészt az Art. 133. §-a alapján).
g) Az adóhatósági igazolás kiállítására irányuló kérelmet a beérkezéstől számított 8 napon belül teljesíteni kell (az eddigi 30 nappal szemben),
h) Az adóhatóság a nyomozóhatóság ügyészi jóváhagyás nélküli megkeresésére is köteles kiadni a büntetőeljárás megindításához vagy lefolytatásához szükséges, adótitoknak minősülő adatokat.
i) Ezen túl végrehajtási eljárásokhoz ingyenesen szerezheti be az adóhatóság az adatokat a személyiadat- és lakcímnyilvántartásból, a cégnyilvántartásból, az ingatlannyilvántartásból, a gépjármű-nyilvántartásból, építésfelügyeleti nyilvántartásból, illetve más közhiteles nyilvántartásból (Art. 52. § /2/-/3/ bekezdés).
j) Ha az adózónak több képviselője is van, az adóhatóság csak az egyik részére kézbesít. A kézbesítési vélelem beálltáról az adóhatóság nem értesíti az adózót (Art. 124. § /1/, /6/ bekezdés).
k) Végrehajtási kifogás esetében a jogorvoslati kérelem felterjesztési ideje 8 napról 15 napra emelkedik (Art. 159. § /2/ bekezdés).
l) A végrehajtási eljárás ezen túl nem szünetel, ha az adózó ismételten fizetési könnyítési vagy adótartozás mérséklési kérelmet nyújt be, de a korábbi kérelmére indult eljárást az adóhatóság jogerős végzéssel megszüntette.
A kifejtettek alapján megállapítható, hogy az adóellenőrzéssel és az adótartozás végrehajtásával kapcsolatos elsőfokú adóhatósági tevékenység elmarad a vártnál. Vannak kísérletek az ilyen célra létrehozott hatósági igazgatási társulásokkal (több-kevesebb sikerrel), de igazi megoldást ezen feladatok központosításával (a kormányhivatal „járási” szintjéhez való telepítéssel) lehet elérni.
Kategória
Könyvajánló
A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény magyarázata
Negyedik, hatályosított kiadás
(2023. őszi kiadás)
Ára: 12000 Ft