Fővárosi kistérség? 2009/1
Dr. Dombovári Ottó hivatalvezető-helyettes Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal
„A fővárost statisztikai szempontból kistérségnek tekintik, de kizárják a többcélú önkormányzati kistérségek együttműködéséből.”
Kétségtelen tény, hogy az 1990 óta szinte változatlan önkormányzati rendszeren belül üde színfoltként hatott a többcélú kistérségi társulások létrejötte. Az önkormányzati rendszer változatlanságát éppen az okozza, hogy nem alakult ki politikai konszenzus a kétharmados döntést igénylő változtatási elképzelésekhez. Hasonló sorsra jutott a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásairól szóló törvény előkészítése is, hiszen koncepciózus kérdéssé vált, hogy a törvény erejénél fogva kötelező társulások jöjjenek-e létre vagy az önkormányzati autonómiából levezetetten önkéntes társulások alakuljanak. Végül is a konszenzus hiánya az utóbbi megoldást preferálta, amelyről az élet bebizonyította, hogy némileg akadémikus volt a vita, mivel két év alatt valamennyi statisztikai kistérségben létrejöttek a többcélú kistérségi társulások. A kérdés csupán az maradt, hogy a kistérség valamennyi településének részvételével teljes körűen vagy csak részlegesen, mert néhány települési önkormányzat kötötte az ebet a karóhoz. A virtuális önálló megalakulást nagymértékben segítette az a kormányzati politika, amely az első időszakban a társulások megalakítását, majd munkaszervezetének kialakítását, később a mindenkori költségvetési törvénybe ágyazottan többlet normatívákat biztosítva ösztönözte a kistérségi társulások önkormányzati együttműködését. A kistérségi társulások egyedfejlődése is tükrözi az együttműködés problematikáját. Az első időszakban a többlettámogatás településre lebontott felhasználása volt jellemző, míg napjainkra a társulások megszokva az együttműködést, márt tényleges közös feladatellátásban is gondolkodnak.
Átlagostól eltérő kistérségek
A 2004. évi CVII. törvény a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról meghatározta a kötelező és választható együttműködési formákat és a törvény melléklete valamennyi települést besorolta valamelyik statisztikai kistérségbe. Ezt a besorolást nem változtatta meg lényegesen a 2006. évi önkormányzati választásokat követő változtatási lehetőség sem, mivel mindössze 45 átsorolási kérelem érkezett, amelyet teljesítettek is, míg 14 új kistérség létrehozását kezdeményezték, amelyből végül 6 jött létre, így ma 173 kistérségben van többcélú kistérségi társulás. Magát a többcélú kistérségi társulást elsősorban a kisebb települések közszolgáltatási feladatainak együttműködésének segítésére tervezték, így nem meglepő, hogy a 173 kistérség együttműködési színvonala jelentős különbségeket mutat. Hátrányos megkülönböztetésként a törvény 1 § (1) bekezdése kizárja a fővárost a kistérségi rendszerből, bár 174. kistérségként statisztikai szempontból számol Budapesttel, de a szervezeti és támogatási rendszer már nem vonatkozik rá.
Jelentős eltérést mutatnak az agglomeráció kistérségei is. Pest megyében 16 többcélú kistérségi társulás működik, amelybe 187 település tartozik. Ezek közül 81, a települések 43 %-a Budapesti Agglomerációhoz tartozó településnek számít a 2005. évi LXIV. tv. melléklete szerint. A szobi aszódi, nagykátai, ceglédi és a dabasi kivételével 11 kistérség érintett az agglomerációban is. A kedvezményezett térségek besorolásáról szóló 311/2007. (XI.17.) Korm.rendelet erősorrendjét segítségül híva kiderül, hogy az első hét legfejlettebb kistérség (Budaörs, Dunakeszi, Érd, Pilisvörösvár, Szentendre, Gödöllő, Veresegyház) Pest megyéhez és az agglomerációs területhez tartozik. A mostohagyerek szerepét betöltő, egyben legkisebb és hátrányos helyzetű besorolást kapó szobi kistérség is a közép mezőnybe került a maga 89. helyezésével.
A fentiekből is látszik, hogy ezek a települések és az általuk létrehozott kistérségi társulások az átlagostól jelentősen eltérő működést produkálnak. Leszámítva a már hivatkozott hátrányos helyzetű szobi kistérséget a többihez tartozó települések lakosságszáma, fejlettségi szintje és az önkormányzatok feladatellátási gondja is eltérő az országos átlagtól. Jellemzően Pest megyében 44 város található, 6 település lakossága 8.000 fő feletti és nem város, míg további 17 település lakosságszáma haladja meg az 5.000 főt! 9 kistérség közvetlenül határos a főváros peremkerületeivel. Tulajdonképpen ezzel a mondattal értem el mondanivalóm lényegéhez. A hatályos szabályozás ugyanis kizárja, hogy az érintett kistérségek, azok települései és a fővárosi kerületek, valamint a főváros, mint kistérség együttműködjenek a többcélú kistérségek társulásáról szóló törvény alapján és így kihasználhassák az ebben rejlő előnyöket. Az együttműködés persze megvalósulhatna a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény alapján is, de ez messze nem jár olyan előnyökkel, mint a többcélú társuláson alapuló együttműködés. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy az amúgy is fejlettebb kistérségek és fővárosi kerületek miért részesüljenek ezekből az előnyökből. Talán azért, mert az agglomerációs térségbe való tartozás nem csak előnyökkel, hanem hátrányokkal is jár és például erről nem kellene sokat győzködni Üllő és Vecsés lakóit (lásd Ferihegyi repülőtér zajhatásai).
Együttműködés a kistérségi feladatellátásban
A települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló törvény három közösségi szolgáltatást (oktatás és nevelés, szociális ellátás, egészségügyi ellátás) és a területfejlesztést sorolja azon feladatok közé, amelyek ellátásáért ösztönző támogatás jár.
Néhány, önkényesen kiragadott példával szeretném érzékeltetni a fővárosi peremkerületek és a határos kistérségek, illetve az azokhoz tartozó települések együttműködési lehetőségeit. Lássuk először az oktatás és nevelés kérdését. Míg a főváros és így a kerületek lakosságszáma csökken, addig az agglomerációs területek településein nő, amiből egyenesen következik az iskoláskorú gyermekek számának növekedése is. Ez a kerületekben kapacitás kihasználatlanságot jelenthet, míg a másik oldalon ellátási nehézséget. Nem véletlen, hogy a III. kerület, Óbuda polgármestere Bús Balázs úr jogértelmezésért fordult a Közép- magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatalhoz, hogy a kistérségi együttműködés keretében mindenki számára előnyös megállapodást köthessen például a szentendrei, valós nevén a Dunakanyar és Pilisi Önkormányzatok Többcélú Kistérségi Társulásával, hogy a Békásmegyeri lakótelepen megjelent oktatási, nevelési kapacitásfelesleget budakalászi, pomázi és szentendrei gyerekek felvételével oldják fel. A jelenlegi jogi szabályozás ezt nem teszi lehetővé kistérségi társulási formában.
Ettől talán még szemléletesebb a XXII. Kerület Budafok-Tétény Önkormányzatának statisztikája (lásd melléklet), amelyből az derül ki, hogy az érdi kistérséghez tartozó három településről (Érd, Diósd, Tárnok) egy kisebb iskola létszámú, 297 általános iskoláskorú gyermek jár a kerület iskoláiba és további 105 középiskolai tanulót fogadnak. Ha figyelembe vesszük az állami normatív támogatások nagyságrendjét gyorsan belátható, hogy a kerület saját zsebéből finanszírozza a bejáró tanulók oktatásának egy részét.
Hasonló a helyzet a szociális ellátás és az egészségügy területén is. A kistérséghez tartozó települések lakosságának jelentős része veszi igénybe a kerületi szolgáltatásokat, legyen az szakorvosi ellátás vagy egyéb szolgáltatás. Jó példa, hogy a XXI. kerület Csepel Önkormányzata és a Ráckevei kistérség között együttműködés van az orvosi ügyeleti ellátás megoldására.
A szabadon választott kistérségi feladatok között szerepel a helyi közlekedés feladatellátása is. Vajon mi lenne azon agglomerációs települések közlekedésével – ahol ma a BKV buszai és a HÉV járatok oldják meg ezt a problémát -, ha a Fővárosi Önkormányzat a veszteségek miatt leállítaná ezt a szolgáltatást? Nem véletlen, hogy a Gödöllői, Gyáli, Budaörsi, Pilisvörösvári Kistérségi Társulás társulási tanácsülésén több alkalommal szerepel ilyen napirend…
A fenti kiragadott példák is alátámasztják azt a jogosan felvetődő igényt, hogy célszerű lenne átgondolni, milyen lehetőségek vannak a főváros és kerületinek együttműködésére a környező kistérségi társulásokkal, azok mikro térségeivel és települési önkormányzataival. Ennek a felvetése akár jogszabály módosítást is eredményezhet, hogy a főváros ne csak 174. statisztikai kistérségként, hanem annak valós tartalma szerinti, a többcélú társulás előnyeit is igénybe vevő többcélú önkormányzati társulási tagként vehessen részt az együttműködésben.
táblázat van hozzá
Kategória
Könyvajánló
A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény magyarázata
Negyedik, hatályosított kiadás
(2023. őszi kiadás)
Ára: 12000 Ft