Bonyhád a Dél-dunántúli régióban, Szekszárd és Pécs között, a 6-os főközlekedési út mellett található. A 15.000 lakosú kisváros a gyönyörű természeti környezetű tájegység, a Völgység központja. A II. világháború következményeként 1944-1946-ig tragikus események zajlottak le, a zsidóság deportálása (több mint 1.200 bonyhádi áldozat), a „málenkij-robot”, a németajkúak internálása és vagyonelkobzása, végül a német anyanyelvű lakosság nagy részének kitelepítése. E „népvándorlás” adott lehetőséget 1945-48. között a bukovinai, erdélyi és felvidéki magyarok betelepítésére. Bonyhád így többnyelvű, vallású és szokású településsé vált, amelynek feszültségeit és ellentéteit a „népek kohója” fokozatosan eggyé olvasztotta.

A városban jelenleg mintegy 4000 német anyanyelvű lakos él. Szinte természetes volt, hogy 1994. december 11-én az Alkotmány 68. §. (4) bek-ben foglaltaknak megfelelően a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény 5. §. (1) bek. alapján a német anyanyelvű lakosság – alkotmányos jogával élve – létrehozta a helyi kisebbségi önkormányzatot. Az öttagú kisebbségi önkormányzat már a második ciklusban dolgozik. Feladatait az alábbiakban határozta meg:
– a tudat erősítése a múlt helyes megítélésén keresztül, a nemzetiségi igények megfogalmazása, megvalósításának elősegítése;
– az iskolai nyelvoktatás segítése minden iskolatípusban, kiemelten a két-tannyelvű általános iskolában német nyelvoktatás az általános iskolákban, valamint a három középiskolában, a nemzetiségi nyelvoktatás feltételeinek javítása, a nyelvi környezet megteremtésével, a nyelvgyakorlás feltételeinek biztosításával;
– a hagyományőrző egyesületek (négy német nemzetiségi együttes), a tánccsoportok, énekkarok működési feltételeinek javítása;
– Tolna és Baranya megyében működő német nemzetiségi hagyományőrző egyesületek közötti együttműködés elősegítése;
– a „Bonyhádi Németek Háza” működési feltételeinek megteremtése;
– partnervárosi kapcsolatok ápolása és erősítése a német Wernau és Hochheim városokkal.

A fent felsorolt feladatokból egyértelműen kitűnik, hogy azok elsősorban kulturális célok megvalósítását, a nemzetiségi identitás megőrzését szolgálják. A kisebbségi önkormányzat csak annyi feladatot vállalt, amelynek megvalósításához a szükséges anyagi feltételek rendelkezésre állnak. Fel sem vetődött önálló intézmény fenntartása.
Az elkövetkezendő időszakban elsősorban a jogi szabályozás pontosításával kellene hatékonyabbá tenni a kisebbségi önkormányzatok működését. Példaszerűen szeretnék felsorolni egy-egy területet, ahol véleményem szerint a szabályozásnak változnia kellene:
– kisebbségi önkormányzatok által ellátandó (kötelező vagy minimum) feladatainak meghatározása, és ezek finanszírozása;
– a létrehozás módjának és lehetőséginek egyértelműbbé tétele;
– a működés területén a közmeghallgatás jogintézményének szükségessége, vagy a pénzügyi bizottság kötelezően történő létrehozásának problémái;
– a jegyzőkönyv kötelező szakmai kontrolljának megteremtése;
– jelenlegi finanszírozási rendszer megváltoztatása;
– az összeférhetetlenségi szabályok meghatározása kisebbségi képviselők vonatkozásában.
Összességében megállapítható, hogy a Német Kisebbségi Önkormányzat a kezdeti bizonytalanságok után eredményesen dolgozik, eredményeket elsősorban kulturális területen és a partnervárosi kapcsolatok építésében ért el. A szabályozás változásával a jövőben a működés feltételeit és eszközrendszerét kell bővíteni.

 
Kovács Péter
1951-ben született Bonyhádon.
1969 óta dolgozik a közigazgatásban.
18 évig VB titkár, majd tanácselnök volt.
1990 óta Bonyhád város jegyzője.
1994-ben a Magyar Köztársaság elnöke a közigazgatásban végzett munkája elismeréseként Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozta számára.