Összhangzattan 2009/3
Dr. Kerekes Edit hivatalvezető Észak-alföldi Regionális Közigazgatási Hivatal
A permanens reformok folyamatában nem látható egyértelműen, hogy mi a területi szint szerepe, milyen az egyes szervek súlya és egymáshoz való viszonya. A területi szint működése nem harmonikus.
Az önkormányzatok törvényességi ellenőrzésének megszűnése olyan hihetetlen, hogy minden szakmai lap minden számában olvashatunk róla. Emiatt én nem erről, hanem a területi közigazgatás koordinációjának területén tapasztalható visszalépésről szeretnék szólni.
A Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervéről szóló 318/2008. (XII. 23.) számú Korm. rendelet a hivatal koordinációs jogkörét is átszabta. A probléma csak látszólag az, hogy kevesebb szerv közötti és kisebb mélységű együttműködéshez biztosít jogszabályi keretet. A koordinációs jogkör gyakorlásának valódi nehézsége az, hogy az állandó reformok közt nem látható egyértelműen, hogy mi a területi szint szerepe, milyen az egyes szervek súlya és egymáshoz való viszonya. A területi szint működése nem harmonikus.
Sokan, sokat vitáznak arról, mi legyen a közigazgatás középső szintje. Vannak, akik szerint csak a megyerendszer, vagy csak a nagymegye-rendszer, mások szerint csak a regionális rendszer a jó. Én azt gondolom, hogy a megye-nagy megye-régió vitát időben és fontosságban még sok kérdés tisztázása előzi meg. A területi szint jó vagy rossz működése elsősorban nem ezen múlik.
Fontosabb, hogy az államszervezetet egy egésznek tekintve meghatározzuk a közigazgatás, ezen belül a közigazgatási területi szint szerepét. Olyan közigazgatás kialakításában kell részt vennünk, amely szervesen illeszkedik abba a társadalomba, amelyet egyrészt szabályoznia, felügyelnie, ugyanakkor kiszolgálnia is kell.
Nincs vita abban, hogy egy szervezet akkor működik harmonikusan, ha egyes elemei ügy kapcsolódnak a többihez, hogy azok között összhang van.
Fontos lenne pontosítani az önkormányzati és államigazgatási rendszer egymáshoz való, de nem ad hoc, hanem rendezőelvek szerint meghatározható viszonyát. Jelenleg a területi szinten nincs olyan lényeges feladatellátás, amelyben a megyei önkormányzatnak a regionális államigazgatási hivatallal együtt kellene működnie, holott a közigazgatás nagy egészében területi szinten mi tudnánk az államigazgatás és az önkormányzati igazgatás összhangban működését szolgálni.
De az államigazgatási szervek közötti együttműködés sem elégséges. Amíg a minisztériumok elsősorban nem egy kormányprogram végrehajtói, hanem döntően ágazati érdek érvényesítői, addig középszinten sem tud összehangoltan működni az államigazgatás. Így nem lehetséges valóságos koordináció. Meggyőződésem, hogy ezt a féket kell legelőször kioldani, ez a legfőbb oka a párhuzamosságoknak és egyik gátja az egyszerű, átlátható közigazgatásnak. A szervek nem az ügyek elintézésére, hanem egy ágazat területi szintű kiszolgálására, elszeparáltan jöttek létre, ezért lehetetlen azok együttműködése nélkül az ügyeket (amelyek természetüknél fogva nem egy szervhez kötődnek) hatékonyan ellátni.
A Regionális Államigazgatási Kollégium (RÁK) működtetése egyik eszköze annak, hogy területi szinten megteremtődjön a feladatellátás összhangja, és célszerű munkamegosztással láthathassunk el több szervet érintő feladatokat.
Az eredményesség érdekében jól kell meghatározni a koordináltak körét és az eszközrendszert. A hatályos Kormányrendelet szerint a Kollégium tajgai között nem szerepelnek a rendvédelmi szervek, és a fegyveres erők államigazgatási feladatot ellátó szervei. Olyan módon hatékony koordinációt végezni, hogy a résztvevők nem teljes körűen fedik le területi szinten a feladatellátást, nyilvánvalóan nem lehet.
Fontos az is, hogy milyen eszközrendszere van a koordinációs feladatnak.
A területi szintnek súlyt ad, ha van véleményezési jogköre a szervek létrehozására, átszervezésére és megszüntetésére, valamint jogállásuk és illetékességi területük módosítására. Elvi jelentősége volt annak, hogy a közigazgatási hivatal javaslatot tehetett a területi államigazgatási szervek vezetőinek megbízására, megbízásuk visszavonására, kitüntetésükre, jutalmazásukra, és kezdeményezhettük a fegyelmi felelősségre vonásukat is.
Feladatunk volt, hogy a mindenkori Kormány számára a területi államigazgatás helyzetéről beszámoljunk. Ez eszköze lehetett volna annak, hogy egy más megközelítésű, a területi szintről látható helyzetkép ismeretében hozhasson a közigazgatás továbbfejlesztésére vonatkozóan döntéseket.
Persze maradtak karakteres jogosítványaink. A felhatalmazások többsége azonban – konkrétumok hiányában – nem több a lehetősekre mutatásnál a „gondoskodik”, ”kezdeményezheti”, „szakmai támogatást nyújt”, közreműködik”, „összehangolja”, „elemzi és értékeli”, „előmozdítja” igékkel bevezetve. Ezek a felhatalmazások még a területi szervek egymással szembeni lojalitása, segítőkészsége, jobbító szándéka mellett sem elégségesek.
A koordináció nem öncélú. Eredményes, ha a párbeszéd során a jó megoldások közkinccsé válnak, ha a szervek jogértelmezése egységes, ha rövidülnek a több szerv részvételével folyó ügyek. Eredmény, ha a párhuzamosságokat területi szinten kiszűrjük, illetve az eljárásokat egyszerűsítjük, vagy ha területi szinten hasznosítható regulációs és deregulációs javaslatok születnek.
A közigazgatási kapcsolatoknak nem csak vertikálisan, hanem horizontálisan is működniük kell. Pazarló az a rendszer, amely a működés összhangjának hiánya miatt képtelen felhasználni minden meglévő tudást.
Abban, hogy átláthatóan, logikusan, harmonikusan működhessen a közigazgatás sokunknak szerepe van.
A tudomány képviselőitől várjuk azt, hogy valós döntési alternatívákat kínáljanak. Határozzák meg a fejlődés lehetséges irányait, a követendő elveket. Fontosnak tartom a gyakorlati szakemberek meghallgatását is. Elfogadom, hogy ne a szereplők határozzák meg, milyen változások legyenek a közigazgatásban, de mindezek ne véleményünk ismerete nélkül történjenek meg.
Hiszem, hogy egy-egy cél eléréséhez több jó út vezethet. Felelősségünk van abban, hogy a döntéshozók – meghallgatásunk mellett – csak jó megoldások közül tudjanak választani.
Az összhangzattan a harmónia-szerkesztés elmélete.
Meggyőződésem, hogy nem csak a zenében kell harmóniára törekedni. A közigazgatásban is vannak összefüggések, törvényszerűségek, amelyeket ismernünk kell. Minden „hangszer” játszik és pontosan meghatározottan van jelen, s bár a „művet” az improvizáció élvezetesebbé teszi, de az csak addig lehetséges, amíg a harmóniát nem rombolja szét. Az összhangzattannak a közigazgatás fejlesztésében és napi működésében is érvényesülnie kell.
Kategória
Könyvajánló
A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény magyarázata
Negyedik, hatályosított kiadás
(2023. őszi kiadás)
Ára: 12000 Ft
