Az őszi önkormányzati választásokat megelőzően és azt követően is számos olyan „ügy” látott napvilágot, ami rávilágít egy évek óta a felszín alatt húzódó problémára, amely nem utolsósorban a következő választásokig hátralévő időre nézve hasznos adatvédelmi, kommunikációs és marketing lehetőségeket is magában rejt.

Helyhatósági választások

Egy budapesti belvárosi kerületi önkormányzat került abba a helyzetbe, hogy a vezető- és politikai irányultságváltást követően nem fért hozzá a saját Facebook oldalához, mert az admin és szerkesztői jogok jogosultjai egyszerűen nem adták át a felhasználó neveket és a jelszavakat. A konfliktus odáig fajult, hogy az egyébként távozóban lévő hivatali dolgozók önhatalmúlag törölték a Facebook oldalt, annak több éves, gondosan felépített tartalmaival és kapcsolati hálójával együtt. Ugyanerre a sorsra jutott a helyi kerületi újság adatbázisa, archívuma, egyáltalán az egész lap működtetéséhez szükséges minden tartalom, elérhetőségi adatok, olvasottsági, nézettségi adatok, kapcsolatok.

A probléma nemcsak a Facebook oldal, hanem az önkormányzati weboldal, intézményi weboldalak hozzáférési jogosultságaihoz is kapcsolódik, bizonyos esetekben a levelezőrendszer kézben tartásának a keretei is kérdésesek. Ez a probléma egyrészt adatvédelmi vetületű, így a GDPR (EU Általános Adatvédelmi Rendelete) érintett ebben a kérdésben, másrészt információbiztonsági kérdés is, amelyet a 2013. év L. törvény szabályoz kötelezően.

Az adatvédelmi tudatosság és a közérdekű információkhoz való szabad hozzáférés elterjedésével pedig egyre erősödik néhány helybeli lakos és/vagy ellenzéki szemléletű önkormányzati képviselő olyan mennyiségű adatigénylési tevékenysége is, amely már szinte az önkormányzat, hivatal megbénítását, de minimum az indokolatlan leterhelését célozza. Ehhez pedig a Facebookon való panaszkodás, kritizálás kapcsolódik, ha bármilyen információhoz nem férnek hozzá.

Ki dönt a weboldal, Facebook oldal sorsáról?

Országos tapasztalataink alapján kijelenthető, hogy a polgármesterek, önkormányzatok, hivatalok, jegyzők többsége szerint mindez csak számítástechnikai kérdés. Ez azonban csak a felszín, már sokkal inkább egy település nyilvános kommunikációjának legnagyobb szeletéről beszélünk, és így annak hátrányos befolyásolásáról.

A többségi gyakorlat szerint a települési weboldal domain nevével kapcsolatos ügyintézés, hosszabbítás, és a tárhely szolgáltatóval való kapcsolattartás a belsős számítástechnikus vagy például külsős rendszergazda, vállalkozó feladata, így ők szokás szerint a legegyszerűbb megoldást választják, magukat mint magánszemélyt jelentik be domain tulajdonosként, Facebook oldal adminisztrátorként, szerkesztőként. Mert egyszerűen bürokratikusabb az, hogy be kellene szerezni a jegyzőtől vagy a polgármestertől a képviseleti jogukat igazoló dokumentumot és az ő nevükben regisztrálni. Így a domain/tárhely szolgáltatónál, illetve a Facebooknál a rendelkezni jogosult személyek körébe be sem kerülnek a helyi vezetők, sőt, még csak nem is tudnak erről a fennálló kockázatról. A polgári jog szempontjából még érdekesebb a helyzet, hogy tulajdonjogilag ki minősül tulajdonosnak, netán rosszhiszemű tulajdonosnak vagy birtokosnak.

Fenti eset alapján akár évekre is befolyásolni lehet a helyi hatalom internetes megjelenését és az nem segít a helyzeten, hogy talán 4–5 év múlva jogerős bírósági döntés születhet a már nem is a hivatalnál dolgozó korábbi közszolga vagy vállalkozó eljárásának tisztességtelenségéről. Közben már egy új önkormányzati választáson is túl lesz mindenki.

Facebookkal kapcsolatos munkaügyi perek tanulságai

2019. év utolsó hónapjában látott napvilágot egy jogerős bírósági döntés, miszerint egy állami szolgálatban lévő dolgozó (ügyész) három különböző Facebook zárt csoportban közzétett kommentje miatti eltávolítása teljesen jogellenes, így tíz millió forint feletti elmaradt jövedelmet, kártalanítást, sérelemdíjat kell részére megfizetni. Túl azon, hogy az ügyészi jogviszonyt helyre kell állítani.

Tavaly év elején szintén jogerős bírósági döntés született egy állami támogatású intézet, az A. J. Tudásközponttól egy Facebook poszt lájkolása, illetve egy eseményhez kapcsolódóan a „Részt veszek” gomb megnyomása, így nyilvánossá válása miatt. A bíróság a szintén a munkaviszonyra irányuló jogviszonyából eltávolított dolgozó javára döntött, mely szerint a jogviszony munkáltató általi megszüntetése kirívóan aránytalan szankció. Több millió forint elmaradt munkabér, sérelemdíj megfizetésére kötelezték a munkáltatót a jogviszony helyreállítása mellett.

Mindkét bírósági döntés mind az elsőfokú, mind a másodfokú eljárásában hangsúlyozta, hogy nem volt belső szabályozás, előírás. Ez esetleg keretek közé szorította volna az egyébként állami szolgálatban álló tisztviselők magánszférájának, véleménynyilvánításhoz való alkotmányos jogának és az ügyészség, nonprofit alapítvány jó hírnevéhez, közéletben való bizalmat keltő nyilvános megjelenéséhez való jogok kereteit, határait. Ha lett volna belső szabályzat, etikai kódex, eljárásrend, akkor könnyebb lett volna egyrészt a bíróság dolga, másrészt a „munkáltató” könnyebben meg tudta volna védeni magát, jó hírnevét, az állami/önkormányzati szolgálatba vetett bizalmat. Az állami közszolgák ügyeiben hozott döntés ugyanúgy megszületne helyi önkormányzatnál, hivatalnál dolgozó tisztviselők esetében is, nem lenne más a bírósági mérlegelés és döntés eredménye.

Jegyzői törekvések

Az elmúlt években megerősödött – különösen a Facebookon – a véleménynyilvánítások gyakorisága, jellemző lett a témák sokszínűsége. Ez a jelenség érinti egyrészt a polgármesteri, önkormányzati Facebook oldalakat, másrészt sok jegyző küzd már azzal, hogy hivatali dolgozók (vagy helyi lakosok) véleményt nyilvánítanak – akár zárt csoportokban is – magáról a hivatalról, az ügyintézésekről, és sokszor nem irodalmi stílusban és legkevésbé sem irodalmi tartalommal.

Van olyan jegyzői elképzelés, hogy hivatali dolgozó ne is lehessen tagja ilyen csoportnak, vagy legalább ne nyilváníthasson véleményt a hivatallal, önkormányzattal, polgármesterrel, képviselőkkel kapcsolatban.

Ez persze azt az alapvető alkotmányos kérdést, a véleménynyilvánításhoz való jogot érinti, melyet az Alaptörvény IX. cikke is szabályoz. Persze észszerűnek és jogosnak tűnhet az a vezetői elvárás és a közbizalom fenntartása iránti szándék, hogy amit a hivatal szakszerű eljárásai, ügyintézése során igyekszik felépíteni a helyi lakosság és vállalkozások számára, azt megalapozatlan, tényszerűtlen és ártó szándékú kritikákkal, belső félbizalmas információk nyilvánosságra hozásával ne lehessen sérteni. Ilyen magatartás sértheti a Kttv. 64. § (1) bek. és a 76 § (1) bek. e) pontját, miszerint a közszolgának általánosan olyan magatartást kell tanúsítania, amely nem idézi elő más személy helytelen megítélését, és olyan magatartást kell tanúsítania, amely az általa betöltött beosztás tekintélyét vagy a munkáltató jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan nem rombolja. Erre hivatkozással 2017-ben már született Alkotmánybírósági döntés is, egy „eltávolított” köztisztviselő munkaügyi peréhez kapcsolódóan [3070/2017. (IV. 19.) AB hat.]

És akkor még nem ejtettünk szót a belső ellenzéki képviselők internetes aknamunkájáról, obstrukciós tevékenységéről és ennek a Facebookon való propagálásáról.

A megoldás itt is a belső szabályozás elkészítése, akár az SZMSZ bővítése, kiegészítése mind az önkormányzat, testületek, képviselők vonatkozásában, mind a hivatal vonatkozásában.

Polgármesteri törekvések

Úgy tűnik, hogy a fenti technikai jellegűnek is minősíthető kérdések a polgármestertől vannak a legtávolabb, de személyében mégis őt érinthetik a legjobban, mert ő a település arca, vezetője, képviselője a helyi lakosság szemében.

A belső weboldal, Facabook oldalhoz való hozzáférések és a nyilvános megszólalás határainak szabályozásán túl, van egy érdekes kérdés, amely egyre több polgármesterben merült fel az utóbbi 2–3 évben. Mégpedig: hogyan lehet helyi támogatói adatbázist felépíteni, nyilvántartani és ezekhez a helyi lakosokhoz a legkönnyebben, leggyorsabban és leghatékonyabban szólni? Ez már főként adatvédelmi kérdéseket vet fel, mert teljesen rossz az a gyakorlat, hogy a választói névjegyzékből, lakcímnyilvántartásból való leszűrés útján alakul ki egy ilyen adatbázis. Ez több millió forintos bírságot „ér” bizonyosan.

És ismét a Facebook ebben a kérdésben is: polgármesteri, önkormányzati Facebook oldal lájkolóinak nyilvántartása, netán a települési weboldalon elhelyezett Facebook Like gomb alkalmazása szintén személyes adatkezelést valósít meg, amely szabályzatért kiált. Az adatvédelmi hatóságnak (NAIH) sok baja van a Facebook adatkezelési gyakorlatával szemben, s ezzel az összes uniós ország adatvédelmi ügyekben eljárni jogosult szerve ugyanígy van.

A polgármesteri törekvés persze maximálisan érthető, az országos nagypolitikában is ez zajlik évek óta és hatékonyan működik. Éppen ezért érzett rá néhány településvezető arra, hogy változtatni kell az eddigi statikus Facebook- kommunikáción, amely során csak véletlenszerűen kerülnek fel posztok, azok is leginkább csak sikerpropagandának minősíthetők, de arra már nincs figyelem, hogy bármilyen negatív hozzászólásnak, kommentnek, problémafelvetésnek mi legyen a sorsa. Nincs stratégia, koncepció, hogy milyen képet sugalljon a legnagyobb példányszámban olvasott, látogatott „újság”, a Facebook a polgármesterről. Nincs erre belső ember, a helyi sajtósok ezekkel a kérdésekkel nem foglalkoznak, maga a polgármester pedig egyrészt nem ért ehhez, másrészt nincs igazán ideje, szándéka foglalkozni a kérdéssel.

Pedig az önkormányzati választásokat követő politikai elemzések egyértelműen azt valószínűsítik, hogy a következő választásokon az online megjelenésnek, az elérhető véleményeknek és egyáltalán a közvélemény alakításának, formálásának óriási szerepe lesz. A következő évek az erre a helyzetre való felkészüléssel is telnek majd.

Ez alapján még égetőbb feladat minél hamarabb rendbe rakni a saját weboldalak, közösségi média oldalak hozzáférési jogosultságát és a feladatrendszer kérdéseit, másrészt az online kommunikáció szakértő kezekbe adását, amennyiben amúgy források rendelkezésre állnak ehhez. Már csak azért is, mert alkotmányos, adatvédelmi jogi, sajtójogi kérdések is kapcsolódnak a feladathoz, túl a Facebook igen gyorsan változó általános szerződési feltételeinek és adatvédelmi irányelveinek ismeretén.