Gyakran hallhatunk a tévében arról, hogy bekábítószerezve száguldozó amerikai popsztárokat pénzbírság helyett, ami – lévén dollármilliomosokról szó – nem bír túl nagy visszatartó erővel, közérdekű munkával büntetnek a hatóságok. Ilyenkor az ünnepelt celeb karitatív munkát végez, vagy egyszerűen mellékhelységet takarít, ahol több a sajtó részéről megjelent fotós, mint az egyszerű állampolgár.

Nálunk egy kicsit még más a helyzet. A szabálysértési szankciórendszer legfontosabb eleme nem a közérdekű munka, hanem a pénzbírság. Ha az elkövető a megfizetésre előírt határidőben nem fizeti meg a pénzbírságot, adók módjára történő behajtást kell elrendelni. Ha nincs lehetőség, hogy a pénzbírságot adók módjára hajtsák be – és ebbe az elkövető beleegyezett – a pénzbírságot közérdekű munkára kell átváltoztatni. A közérdekű munkát hetenként legalább egy napon, a heti pihenőnapon vagy szabadidőben díjazás nélkül kell végezni. Egy napi közérdekű munkának legfeljebb hat óra munkavégzés felel meg. Amennyiben az elkövető nem tesz eleget munkakötelezettségének, a jegyző illetve a munkahely köteles tájékoztatni a szabálysértési hatóságot. Ezekben az esetekben intézkedni kell a közérdekű munka elzárásra történő átváltoztatásáról.

Érdemes megvizsgálni, hogy a közérdekű munkavégzés – mint szankció – jogintézménye mennyire hatékony. A települési jegyzők tapasztalatai nagyon lehangoló képet festenek a közérdekű munkavégzésről.

A legnagyobb probléma a visszajelzések alapján, hogy a közérdekű munkának, mint szankciónak nincs visszatartó ereje. Az elkövetők (a fizetni képes elkövetők is) legtöbbször szívesebben vállalják a közérdekű munkát, mint az önkéntes megfizetést, ami szöges ellentétben áll a jogalkotó szándékával, valamint a szociális-gazdasági viszonyok nem kellő ismeretéből származik (5000 forint/nap). Sokszor a pénzbírságot kifizetni képes emberek is jelzéssel élnek a hatóság felé, hogy „ledolgoznák” az összeget, mivel tudják, hogy ez semmilyen nehézséggel nem jár.

A közérdekű munka keretében végzett tevékenység hasznáról, hatékonyságáról, ha lehet még szomorúbb az összkép. Nem ritka, hogy a közérdekű munkások nem tartják be a munkavégzésre vonatkozó alapvető szabályokat (engedély nélküli eltávozás, alkoholfogyasztás), sőt rontják a közcélú, közhasznú munkások körében a munkamorált. Több esetben előfordult, hogy a munkások a rájuk bízott szerszámot eltulajdonították, a munkavédelmi eszközök pedig nem kerültek vissza az önkormányzathoz. Egy kirívó esetben a hivatal 200.000,- Ft értékű fűnyíróját lopták el.
A közérdekű munkával kapcsolatos költségekről, szervezési nehézségekről szóló elemzések, kimutatások szerint a közérdekű munkát végzők foglalkoztatása egyszerűen többe kerül, mint az általuk végzett munka értéke. Az elkövetők munkába állítása ugyanis költség: meg kell találni az elkövető képzettségének és végzettségének megfelelő, általában rövid időtartamú feladatot, meg kell szervezni a biztonságos munkavégzést, be kell szerezni a munkavégzéséhez szükséges megfelelő munka- vagy védőruházatot, védőfelszerelést. Munka-és balesetvédelmi oktatás nélkül meg sem kezdhető a munkavégzés, mire az oktatásnak vége, eltelik egy nap.

Az elkövető a közérdekű munkát a heti pihenőnapon vagy szabadidejében végzi, ezért a munkáltató részéről szükséges legalább újabb egy fő alkalmazása, hiszen a munkaeszközöket oda kell adni, a munkát folyamatosan felügyelni kell. Tisztázatlanok a „munkavállaló” jogai, kötelezettségei, hiszen nem klasszikus munkajogi helyzet áll fenn, nincs szankció. Munkáltatói oldalról kérdőjeles, mi a teendő betegség, baleset, a munkavállaló által okozott kár esetén. A munkavégzés hatékonysága is megkérdőjelezhető, hiszen az elkövetőnek semmilyen érdeke nem fűződik ahhoz, hogy a munkát színvonalasan elvégezze. Számára ez egy kényszerhelyzet, legkisebb rosszként elfogadta a közérdekű munkavégzés lehetőségét.

Az elkövető oldaláról is érdemes szemügyre venni a szankciót. Az 5.000.-Ft napi tétel és a legfeljebb napi hatórás munkavégzés azt jelenti, hogy ezekkel a feltételekkel egy munkavállaló 20 munkanapos hónap esetén nettó 100.000 Ft-os jövedelmet „szerez”. Figyelembe véve az önkormányzatoknál közcélú, közhasznú munkát végzők alacsony jövedelmét, az ötezer forintos napi tétel aránytalanul magas összeg, ami a szankció súlyát, visszatartó erejét jelentősen csökkenti. Az összeg akkor is aránytalanul magasnak tűnik, ha a gazdaságilag elmaradottabb térségekben dolgozó mezőgazdasági, építőipari munkások bérével vetjük össze. Érdemes végiggondolni, hogy ezeknek a tényeknek és a négy alapműveletnek az alkalmazási szintű készségének a birtokában nem éri meg szezonális munkát vállalnia az elkövetőnek a pénzbírság megfizetése érdekében, hiszen a közérdekű munkával hamarabb és olcsóbban elintézi az ügyet. Ez a jelenség pedig nem ösztönöz munkavállalásra, nem állítja vissza a munka becsületét. Elmondhatjuk, hogy a közérdekű munka jogintézményének a büntetőjogból a szabálysértési jogba történő átemelése mindenképpen szélesíti a hatóság mozgásterét, de várnak még feladatok jogalkalmazóra, jogalkotóra egyaránt.