2021. január 7-én került be az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvénybe (továbbiakban: állatvédelmi törvény) az a szikár mondat, hogy az állatvédelmi hatóság állatvédelmi bírság helyszíni bírságként történő kiszabására jogosult [43. § (2a) bekezdés].

Aki készített már vagy éppen kézhez kapott ilyen határozatot, melyben állatvédelmi bírság szerepel, jól tudja, hogy egyáltalán nem egyszerű listaszerűen felsorolt hiányosságok esetén kiszámítani az összegét (vagy állattartóként első pillantásra megérteni annak kiszámítási metódusát). Az állatvédelmi bírságról szóló 244/1998. (XII. 31.) Kom. rendelet mellékletei a legtöbb esetben tól-ig szorzókat tartalmaznak, vagyis a jogalkalmazó saját belátására van bízva, hogy az állatvédelmi törvényben meghatározott alapértéket a kormányrendeletben meghatározott legalacsonyabb szorzószámokkal szorozza (és így is akár milliós összeg fog kijönni), vagy vastagon fog a billentyűzete és a legmagasabb értékeket veszi mindenhol – hiszen jogában áll.

Az állatvédelmi törvény mellett alkalmaznunk kell a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvényt is (továbbiakban: szankciótörvény), mely azt mondja a 11. §-ában, hogy közigazgatási bírságként helyszíni bírság is kiszabható, ha:

• az ügyfél a jogsértést teljes mértékben elismeri,
• törvény azt lehetővé teszi (látjuk, hogy az állatvédelmi törvény igen),
• az ügyfél az elismerés mellett lemond az őt megillető jogorvoslati jogról,
• megtörtént a részletes kioktatás, mely magában foglalja a bizonyítékok körét is,
• a döntés rendelkező része kvázi maga az összeg, az indokolási része pedig az elismerés (aláírással igazoltan).

Nagyon fontos, hogy a kiszabott helyszíni bírság nem lehet magasabb, mint az azonos tényállás során kiszabható közigazgatási bírság legmagasabb összegének negyede. Vagyis nagyon oda kell figyelni, hogy az állattartási hiányosságért vagy az állatvédelmi törvény által tilalmazott cselekményért kiszabható legmagasabb összeget vegyük alapul, tehát a szorzószámoknál mindig a legmagasabbal szorozzunk.

A szankciótörvény szerint az önkormányzati rendelet alapján kiszabható helyszíni bírság felső határa természetes személynél max. 50 000 Ft, jogi személynél és jogi személyiséggel nem rendelkező személynél max. 500 000 Ft. Ez a szabály minket most nem érdekel, hiszen nem önkormányzati rendelet, hanem az állatvédelmi törvény és a kormányrendelet alapján szabjuk ki a bírságot.

Vegyük tehát a példát, hogy mit kell tennie egy hatósági jogalkalmazónak a helyszínen akkor, ha transzponder-leolvasás után azonosított egy tartási helyéről megszökött, másokkal szemben támadó magatartást tanúsító kutyát, aki a példa szerint Nagy Béla állattartó tulajdona, és amely kutyát a támadás során a védekező járókelők helybenhagytak. (A táblázatban szereplő másik példa szerint Nagy Béla állattartó „csak” elmulasztotta az állat rendszeres ellenőrzését, illetve az állat a tartási helyéről itt is megszökött és felakadt a szembe szomszéd kerítésén.) A két jogesetben azért tartottam fontosnak aláhúzni, hogy a kedvtelésből tartott állat sérelmével járt az állattartói kötelezettség elmulasztása, mert rendszeres vitatéma az alapérték kiválasztása: 15 000 Ft vagy 75 000 Ft? Van, aki szerint egy „sima” szökés nem alapozza meg a 75 000 Ft-os alapérték alkalmazását, itt tehát most ezt a vitatkozási vakvágányt lezártam.

* Helyszíni bírságkiszabás plafonérték: a szankciótörvény szerinti maximum érték.

11. § (5) Törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában a kiszabott helyszíni bírság összege nem lehet magasabb, mint az ugyanezen tényállás mellett megállapítható közigazgatási bírság legmagasabb összegének negyede.

(6) Önkormányzati rendelet (!) alapján kiszabható helyszíni bírság felső határa természetes személyek esetén ötvenezer forint, jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek esetén ötszázezer forint lehet.

Ahogy látjuk, 4 050 000 Ft állatvédelmi bírság helyett max. 1 012 500 Ft helyszíni bírságot lehet kiszabni a fenti feltételek teljesülése esetén (az ügyfél oldalán a jogsértés elismerése, lemondás a jogorvoslatról).

A másik jogesetnél 6 750 000 Ft állatvédelmi bírság helyett max. 1 687 600 Ft helyszíni bírságot lehet kiszabni.

A 4 és 6 milliós összegek helyett „csak” maximum átlag 1 milliós plafon jóval ügyfélbarátabbnak tűnik (és külön vita tárgyát képezheti, illetve a szankciótörvénynek is van hozzá egy-két szava a fokozatosság elvének rögzítésével, hogy kell-e és milyen mértékben ügyfélbarátnak lenni például állattartási hibákat hibára halmozó személynél, hanyadik alkalommal és milyen mértékben), de az is hangsúlyos kérdés (amivel már korábban tanulmányban is foglalkoztunk itt https://www.jogiforum.hu/publikacio/2021/04/29/zarokobol-alapko-az-ultima-ratio-elv-elporladasa-allatkinzas-buncselekmenyeknel-kitekintessel-a-szankciokiszabas-tendenciai-miatt-kialakuloban-levo-forum-shoppingra/), hogy mennyiben a jegyzők feladata például átvenni a büntetőjog szerepét a komoly büntetések kiszabása terén az állattartási hibák, hiányosságok, állatkínzások esetében. Kétségtelen ugyanis, hogy egy-egy ilyen komoly összegű bírság nagy visszatartó erővel bírhat mind az egyén privát életében, mind a társadalmi üzenetét tekintve (sok önkormányzat közzéteszi anonimizált formában pl. közösségi oldalán az ilyen határozatait), de mégiscsak a büntetőjognak kellene az ultima ratio szerepét megőriznie és gyakorolnia.

Kollégák, barátok, ismerősök között körbekérdezősködve azzal kellett szembesülnöm, hogy az általam megkérdezettek (közel 90 jegyző, illetve ügyintéző) egyike sem alkalmazta eddig a helyszíni bírság eszközét.

Az indokok között teljesen elfogadható az például, hogy többször keresték a szakminisztériumot, a NÉBIH-et, a felügyeletet ellátó kormányhivatalokat, hogy segítsenek értelmezni a szabályokat, adjanak módszertani útmutatót – nem kaptak ilyet. Erre reagálva átnéztem a közterület-felügyelők által alkalmazott bírságtömböket és azok alapján készítettem egy mintát, melyet tovább finomítva minden önkormányzat legyárthatja a saját példányát.

Az ellen természetesen semmit nem tehet egy hatóság, ha az állattartó a helyszínen nem hajlandó elismerni a jogsértést, illetve nyilván van jónéhány olyan állatvédelmi szabályszegés, ami nem az „elismerős” jellegű, és fel kell tárni és bizonyítani kell az ügyet, mert nem a ránézésre megállapítható kategória.

Pragmatikus szempont, hogy a jogalkalmazónak helyszíni bírságolási szándékú szemlézés során egy olyan több oldalas számítási láncolattal kellene már előzetesen érkeznie, amiben a főbb típushibákat, hiányosságokat már előre levezette, hogy a helyszínen a jogsértőnek már röviden, tömören, érthetően tudja elmondani, hogy az állatvédelmi bírságösszeg konkrétan mennyi lenne és annak a negyede a plafon, ahhoz mérten a rábízott mérlegelési jogkör keretében szab most ki ennyi és ennyi összeget. Akin hatalmas munkateher van, az nem tud ilyen levezetéseket gyártani, amivel napok elmennek, miközben elégedetlen ügyfelek kopogtatnak, csörögnek telefonon, hogy miért áll az ügyük. Számítási példatárak nélkül pedig értelmetlennek látom helyszínre menni, hiszen az egyre inkább felfokozott hangulatú ellenőrzések során nyugodtan osztani-szorozni biztosan nem lehet (én biztosan nem tudnék, miközben a fejem felett hallom, ahogy fenyegetnek: hogyha elveszem az állataikat, élve nem jutok ki az ingatlanról…).

Remélem, hogy a cikkel és a benne lévő mintával tudtam egy kicsit segíteni azoknak a kollégáknak, akik tervezik helyszíni bírság alkalmazását állatvédelmi ügyekben, de eddig nem volt idejük elmélyedni a témában. Az biztos, hogy a jogi ismeretek mellett nagyfokú pszichológiai jártasság is kell az alkalmazásához, hiszen nem olyan személytelen, távoli dolog, mint egy tértivevényesen feladott határozat a benne szereplő bírságösszeggel.