A Jegyző és Közigazgatás 2008/5. számában dr. Kiss Pál, Balatonföldvár címzetes főjegyzője elgondolkodtató írást tett közzé a körjegyzőségek állami támogatásáról. Főjegyző úr elemzését nyílt levéllé teszi, hogy dr. Gyenesei István önkormányzati miniszter segítségét kéri.

Leginkább azt sérelmezi, hogy ha a körjegyzőség székhelye város, akkor arányaiban kevesebb állami támogatás jár – új csatlakozó községek esetén is – mintha több, kisebb község alapít közös hivatalt vagy csatlakozik a körjegyzőséghez. A rendszert degresszívnek nevezi, amely kifejezetten elriasztja a kistelepüléseket attól, hogy a városi hivatalokhoz társuljanak.
A fentiek ellenére Balatonföldvár város honlapján, a polgármesteri hivatal menüpont alatt a következőket olvashatjuk: köszönti Önt az ország egyik legnagyobb – 6 településből álló – körjegyzősége!
Balatonföldvár jegyzőjének igaza van. A jelen rendszerben, pusztán az állami támogatást tekintve jobban járnak azok a községek, amelyek a városhoz való társulás helyett önálló körjegyzőséget alapítanak.
Magyarországon 2 megyei jogú város és 53 város – a városok közel 18%-a – működik körjegyzőségi székhelyként. Talán nem véletlen, hogy Somogy megyében van a legtöbb városi polgármesteri hivatal, – számszerint 8 – amely körjegyzőségi feladatokat is ellát.
Balatonföldváron kívül más városból nem jelezték minisztériumunk felé, hogy nem kellően célorientált az évek hosszú során kialakított körjegyzőségi ösztönző rendszer.
A városhoz, mint körjegyzőségi székhelyhez való csatlakozás a községek számára egy lehetőség, amelyet a jogalkotó semmiképpen sem kíván általánossá tenni, preferálni.
Komplex mérlegelést igényel a községi önkormányzatok részéről annak az elbírálása, hogy szakmai és pénzügyi szempontból érdemes-e a városhoz csatlakozni.
Körjegyzőként szerzett tapasztalataim alapján vélelmezem, hogy a képviselő-testületek döntéseiknél nem kizárólag a pénzügyi szempontokat veszik figyelembe. A mindennapi működés, a könnyebb megközelíthetőség és a körjegyzőtől a település érdekében elvárt munkaórák száma is domináns tényező lehet.
A helyi földrajzi, közlekedési viszonyok, a szomszédos települések egymás közötti kapcsolatai és a közigazgatás-történeti hagyományok is szólhatnak a városhoz csatlakozás mellett vagy éppen ellene.
A kisebb települések polgármesterei attól tarthatnak, hogy a körjegyzői feladatokat ellátó városi jegyzőt túlságosan lefoglalják a város ügyei és saját hivatala. Joggal várhatnak el a körjegyzői székben egy olyan szakembert, akinek nem oszlik meg az energiája a városi és a számára távolabbi községi feladatok között.
Másfelől a hatályos szabályozás szerint a város képviselő-testülete választja a körjegyzői feladatot ellátó városi jegyzőt, a társult községek képviselő-testületeinek nincs együttdöntési joga a közös hivatalvezető kiválasztásánál. Ezzel szemben a körjegyzőséget alkotó községek képviselő-testületei a körjegyzőt együttes testületi ülésen, minősített többséggel választják meg. Az így megválasztott körjegyzővel az emberi kapcsolat is szorosabb lehet, mint a városi jegyzővel.
Most térjünk vissza az állami ösztönző támogatásra!
A 2008. év elején a körjegyzőségek száma 758, az érintett önkormányzatoké 2009. Magyarországon jelenleg az ezer fő alatti községek 93%-a vesz részt körjegyzőségben. Ezen belül az ötszáz fő alatti lakosságszámú községek 98%-a, az ötszáz és ezer fő közötti községeknek pedig 85%-a alkot körjegyzőséget.
A rendszer támogatja a körjegyzőségek létrejöttét, azonban csak egy bizonyos pontig, figyelembe veszi az optimális település- és lakosságszámot. Modellkísérletek azt igazolták, hogy nem célszerű 5 településből álló körjegyzőségnél nagyobbat működtetni, vagy ösztönözni ezek létrejöttét. Ezen taglétszám felett ugyanis az eltérő érdekeket megjelenítő képviselő-testületek kiszolgálása, és az állampolgárok szakszerű ellátása nehezen biztosítható.
A körjegyzőségi ösztönző rendszer meglátásunk szerint bevált, módosításra nem szorul.
Főjegyző úr cikkében német példára hivatkozik, ahol minimálisan 5000 embert szolgál ki egy hivatal. Nem szabad azonban elfelejtenünk azt, hogy sokkal fejlettebb infrastruktúrával rendelkeznek: a közlekedés például nem okoz gondot két település között. Az e-közigazgatás minőségi szintjéről nem is beszélve.
Miniszter úr és Főjegyző úr gondolkodásában ugyanakkor több azonos elemet fedezhetünk fel. Mindketten a nagyobb lélekszámú közigazgatási egységet ellátó, az állampolgárokat szakszerűen kiszolgáló, erős jogosítványokkal rendelkező és a pénzeszközöket hatékonyan, racionálisan felhasználó hivatalok működését szorgalmazzák.
Míg azonban Főjegyző úr a körjegyzőségeket bővítené, addig Miniszter úr az erősebb kistérségi-körzetközponti hivatalokban gondolkodik, amelyek a nagyobb szakértelmet igénylő körjegyzőségi feladatokat is ellátnák.