Az anyakönyvezés korszerűsítését célzó műhelymunkák hosszú évek óta folynak, néha a felszínre kerültek, másszor a „hamu alatt izzottak”. Most, az Alkotmánybíróság névviselésre vonatkozó határozata, a természetes jogfejlődés és az EU csatlakozás újból időszerűvé – megítélésem szerint ezúttal elkerülhetetlenné – tette, hogy az anyakönyvezés, a jogi szabályozásával és a technikai hátterével együtt megújuljon.

Ezt a feladatot jogi-igazgatási és informatikai szakértő kollegáinknak együttesen kell megoldani, több tárca munkáját összehangolva. Meg kell teremteni az összhangot a kidolgozandó új Csjt., az új Nytv. és az új At. között, meg kell újítani az anyakönyvek adattartalmát, az anyakönyvezési eljárást. Meg kell oldani az anyakönyvek garantált és hiteles reprodukálhatóságát (amire 1982. óta csak esetlegesen van mód), polgárbaráttá kell tenni az eljárásait, meg kell növelni a szolgáltató képességét, s mindezt úgy, hogy közben építünk az informatika nyújtotta lehetőségekre.

A következő években egy olyan anyakönyvi megoldás kialakulása várható, amelyben megmarad a ma ismert, könyv formájú anyakönyv, de megjelenik mellette a számítógépes anyakönyvi másodpéldány nyilvántartás. Utóbbi gondozása a ma már 300 felé közelítő, nagyvárosi és kistérségi igazgatási központ, illetve az ott dolgozó anyakönyvvezetők tiszte lenne. Az anyakönyvek vezetésének illetékességi szabályaiban nem lenne „forradalmi” változás, csak a körzetközponti anyakönyvvezetők illetékességi köre bővülne, a másodpéldány nyilvántartás vezetésével összhangban. A többi anyakönyvvezető e központokhoz kapcsolódna, egyelőre bizonylatok megküldésével.

Több fejlett ország példája nyomán megjelenhet a születési anyakönyv új változata, a családi anyakönyv, melyben születési adatok mellett a házastársak és a leszármazottak adatai is szerepelnek. Az anyakönyvek adattartalma is alkalmazkodna a „születési név” és a „házassági név” fogalmak általánossá válásához (többször mondtam a kollégáimnak, hogy rövidesen a fiúknak is lesz „leánykori” nevük), a több utónév bejegyzésének lehetőségéhez. Az igazgatási, informatikai eljárás kialakításánál figyelembe kell venni a Személyi Állapot Nemzetközi Bizottságának (CIEC) konvencióit és ajánlásait, hasonlóan a jogalkotáshoz.

Döntő változás következik be az anyakönyvvezetők egymásközti kapcsolatában és az anyakönyvből nyújtandó adatszolgáltatások megoldásában. (Az utóbbi szabályozása ma jószerivel hiányzik az At-ből.)

A gépi anyakönyvbe való bejegyzéssel együtt egy automatikus értesítés is előállhat, amely hálózaton jut el a címzetthez, illetve a kistérségi központjához, ha a címzett még nincs bekötve a hálózatba. A külső szervekhez is hasonló elveken jutna el az értesítés. Ilyen módszerrel a gépi családi anyakönyv vezetése is automatikusan megoldódna, nem terhelve ezzel az anyakönyvvezetőket. A személyiadat- és lakcímnyilvántartás is automatizálva kapja meg a szükséges adatokat. Az adatszolgáltatásokra, például az anyakönyvi kivonatok kiállítására pedig bármelyik anyakönyvvezető jogosult lehet, mert bármelyik anyakönyvvezető hozzáférhet – az adott kérelem alapján – az adott anyakönyv, adott bejegyzéséhez (s máshoz nem, figyelemmel az adatvédelmi törvényre). Ebből az is következik, hogy az 1895 óta vezetett összes anyakönyvnek elérhetőnek kell lennie, megfelelően mutatózva (indexelve), minden arra jogosított számára! Valóban így is tervezzük, ehhez kell az informatika. Megszűnne az anyakönyvi kivonatok levélbeli kérése, csak a személyazonosságát és jogosultságát igazoló polgár kérhetne anyakönyvi kivonatot, személyesen vagy a világhálón (ha van elektronikus aláírása).

A körzetközponti anyakönyvvezetők munkájukat nagyrészt számítógéppel végeznék el, így például egy újszülött adatai a gépi anyakönyvezéssel egyidejűleg azonnal bekerülnek a személyiadat- és lakcímnyilvántartásba is. Géppel készül el az anyakönyvi kivonat, a személyi azonosítót igazoló hatósági igazolvány, a postázandó értesítések csoportja, míg a hálózati értesítések automatikusan lezajlanak.

A technikai megoldások közül a régi anyakönyvek számítógépre vitelét emeljük ki, mint talán a projekt legérdekesebb részét. Elképzeléseink szerint 5-10 mikrobusz járná az országot, egy-egy polgármesteri hivatal udvarán megállva. E buszokban viszik be az anyakönyvi oldalak képét speciális scanner-ekkel a számítógépbe, így egy-egy anyakönyv igen rövid ideig tartózkodna távol a szokásos tárolási helyétől. A képek a buszokból cserélhető winchester-en érkeznek meg továbbfeldolgozásra. Ekkor készülne el a bejegyzésekhez tartozó index, emelnék ki a szenzitív adatokat (pl. örökbefogadás) a képekből, amennyiben utóbbit csak a bejegyző anyakönyvvezető láthatja. A felindexelt képek bekerülnek az országos elérésüket lehetővé tevő, végleges tárolási helyükre, a biztonsági másolatuk pedig egy védett, föld alatti objektumban pihenne, mint a nemzeti adatvagyon kiemelten értékes része.