Heves megye északi részén öt település – Pétervására, Erdőkövesd, Váraszó, Ivád, Kisfüzes képviselőtestülete – 1990-ben úgy döntött, hogy élve a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV tv. (Ötv.) 104. § (1) bek. c/ pontjában biztosított lehetőséggel közös képviselőtestületet alakít.

A közös képviselőtestületnek a települési önkormányzatok képviselőtestületének minden képviselője tagja, összesen 38 fő. Az SZMSZ szerint féléves rotációval váltják egymást a soros levezető elnökök, akik a tagönkormányzatok polgármesterei.
A társult képviselőtestület ülését a soros levezető polgármester hívja össze és vezeti. A jegyzővel ő írja alá a rendeleteket és az ülések jegyzőkönyveit. A társult képviselőtestület létrehozott egy közös pénzügyi, oktatási és egy egészségügyi bizottságot. A képviselőtestületek költségvetésüket részben egyesítették és közös polgármesteri hivatalt tartanak fenn, továbbá két intézményt – az egészségügyi központot és az általános iskolát közösen működtetik.
A társult képviselőtestület rendeletben állapította meg saját szervezeti és működési szabályzatát, illetve külön, önálló rendeletet alkotott a közösen működtetett intézmények költségvetéséről és zárszámadásáról. A közös polgármesteri hivatal köztisztviselőire vonatkozó, a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényen alapuló rendeletet is a társult képviselőtestület alkotta meg.
A közös (társult) képviselőtestületi formáció ritka az önkormányzati közigazgatási palettán, talán ennek is tudható be az, hogy a jogalkotó ezt az igazgatási együttműködést az elmúlt 12 év során marginális kérdésként kezelte, elsősorban a körjegyzőséget favorizálva. A Társult képviselőtestületre jó esetben is csak kiterjesztő szabályok vonatkoznak. Erre jellemző példa a körjegyzőségek állami támogatásáról szóló 4/1997. (I. 30.) BM rendelet, mely szerint körjegyzőségnek tekintendő a közös képviselőtestület hivatala is.
Keretbe:
A Ktv. körjegyzői illetménypótlékról rendelkezik, de a törvény még vonatkoztató szabályt sem tartalmaz arra, hogy ez a pótlék a közös polgármesteri hivatalt vezető jegyzőt megilleti-e. A Belügyminisztérium szakmai véleménye szerint igen, de a jogbiztonság szempontjából jobb lenne, ha erről a hivatkozott törvény rendelkezne.
Keret eddig
Pedig több figyelmet érdemelt volna ez az igazgatási-, együttműködési-, illetve társulási forma, hiszen az önkormányzatok közötti társulás legmagasabb szintű formájának aposztrofált, ugyanakkor rangjához messze nem megfelelő a rá vonatkozó jogi szabályrendszer. A jogi szabályozottság hiányosságai mellett a különböző szakterületek vonatkozó szabályai nem egészen következetesek. Az Ötv. szabályait nem elégségesen képezik le az államháztartásról szóló törvény szabályai, hiszen nem vagy alig tartalmaznak rendelkezéseket a társult képviselőtestületre.
Jobb sorsra lenne érdemes ez a társulási forma, hiszen, még ha gyökerei kétségtelenül a sokat támadott és bírált közös tanácsi formációban találhatók is meg, itt egészen másról van szó. A társult képviselőtestület az egyenjogú települési önkormányzatok önálló, a kölcsönös előnyökön alapuló, a kötelező önkormányzati feladatok leghatékonyabb és legköltségkimélőbb módon történő ellátásának igazgatási, jogi kereteit biztosító formának minősül.
A társult képviselőtestület működésének legneuralgikusabb pontja a gazdálkodás.
A társult képviselőtestületet alkotó települési önkormányzatok képviselő-testületei egyes kérdések tekintetében lemondtak az önkormányzás őket megillető jogáról, egyes kérdésekben döntéseiket egy tőlük elkülönülő – még ha a tagönkormányzatok képviselőiből is álló – testületre bízták. Ennyiben „szuverenitásukat” önkéntesen korlátozták.
A társult képviselőtestület működése célját akkor érheti el, ha a szükséges mértékű gazdálkodási önállósággal rendelkezik.
Az elkülönült gazdálkodás alapja a költségvetési elszámolási számla megléte, ezért indokolt hogy az államháztartás működési rendjéről szóló jogszabály alapján ennek a számlának a megnyitási joga a társult képviselőtestületet is megillesse. Ugyanakkor teljesen felesleges ún. közvetítő önkormányzat beiktatása a közös feladatok ellátásához szükséges tagönkormányzati hozzájárulások továbbításához. A közösen fenntartott intézményeket államháztartási szempontból sem lehet a „közvetítő” vagy „gesztor” önkormányzat intézményének tekinteni, mert nem az. Ezen intézmények vezetőit is pályázat útján, a társult képviselőtestület bízza meg. A fenntartáshoz szükséges forrásoknak a társult képviselőtestület saját költségvetési elszámolási számlájára történő közvetlen befizetésének nincs jogszabályi akadálya. A társult képviselőtestület által fenntartott közös polgármesteri hivatal sok mindenben hasonlít a körjegyzőségre, de lényegbeli különbségek vannak a két jogintézmény között.
Véleményem szerint is a társult képviselőtestület intézménye minőségileg különbözik a települési önkormányzatok társulásainak egyéb formáitól. A társult képviselőtestület esetén az önkormányzásnak egy új, a tagönkormányzatoktól jelentős mértékben elkülönülő formája jön létre.
Mindezekre tekintettel indokoltnak tartom az önkormányzatok finanszírozásának szabályozásakor, hogy a jogalkotó lehetőséget biztosítson arra, hogy a társult képviselőtestület a fenntartásában működő intézményi feladatok után közvetlenül igényelhesse az állami normatívát.
Ezzel párhuzamosan természetesen a társult képviselőtestület bevételeiről és kiadásairól önálló költségvetési és év végi beszámoló információs nyomtatvány garnitúrát kellene kitölteni. Kifejezett törvényi rendelkezés szükséges annak megállapítására, hogy a közösen fenntartott intézmények a társult képviselőtestület intézményei éppen azért, hogy az intézmény fenntartási társulás más formáitól való különbözősége markánsabban megjelenjen.

Dr. Benkár József (47 éves)
Érettségi után gyakornok Pétervására nagyközségi közös tanácsnál. Elvégzi a Tanácsakadémiát, majd az ELTÉ-n szerez diplomát 1981-ben.
A Heves Megyei Tanácsnál dolgozik 1982-85. között, ezt követően 1995-ig a Heves Megyei Illetékhivatal vezetője. Pétervására város Erdőkövesd, Váraszó, Ivád, Kisfüzes községek társult képviselőtestülete közös polgármesteri hivatal jegyzője 1997. szeptembertől.
A közigazgatási alap- és szakvizsgabizottságnak, valamint a Magyar Közigazgatási Kar és a Városi Jegyzők Egyesületének tagja.
Nős, két gyermeke közül Attila elvégezte a jogi egyetemet, Mariann a Veszprémi Egyetem idegenforgalmi főiskolai karának hallgatója.
Felesége szintén köztisztviselő.