Gondolatok egy igazi „ékszerdoboz” múltjáról, jelenéről és jövőjéről

A közel 700 lelkes Pusztazámort 1969-ben Sóskúthoz csatolták. Zsáktelepülés lévén, csak földutak vezettek tovább Tárnok, Gyúró és Etyek irányában. Szerep nélküli kisközség volt, esős időszakban tengelyig érő sárral. 1992-ben a község levált Sóskúttól és újra önálló település lett. A falu vezetésének feladatává vált, hogy a lakosság egyetértésével, segítségével, a település mindennapos gondjait kezelje, a jövőjét pedig biztos alapokra helyezze.
E munkálkodás révén 1993-ban, amikor a főváros kommunális hulladékának lerakóhelyet kerestek, nyílt lehetőség egy, a falu életét döntően befolyásoló új beruházásra. Népszavazásra került sor, amelynek keretében megkérdezte az akkori vezetés (amely majdnem azonos a mostanival) az itt lakókat, hozzájárulnak-e, hogy a hulladékkezelő épüljön Pusztazámor határában. Tanulmányút keretében Ausztriába utazott egy közel negyvenfős delegáció, hogy megnézzen egy ott már működő hasonló üzemet. Sok szkeptikus volt közöttük, akiket végül a korszerű technológia, a kint látottak meggyőztek. Ezek után, 1993 nyarán, a lakosság népszavazáson támogatta a beruházás megvalósítását.

Dinamikus fejlődés – kérdőjelekkel

A község egy csapásra az országos érdeklődés középpontjába került, hiszen egy, a főváros szempontjából is fontos kérdésben, józan mérlegelés után meghozta döntését: befogadta a regionális hulladékkezelőt, amelyet a lakosság az idő tájt és még a legutóbbi időben is egyszerűen csak „hulladéklerakóként” emlegetett. A Fővárosi Önkormányzattal 1996-ban megkötötte a szerződést önkormányzatunk. A megvalósult beruházás anyagi hasznából számos fejlesztés sikerült megvalósítanunk: önálló szennyvíztisztítót épített a falu, kiépült a csatornahálózat, az utak mára mindenütt aszfaltosak, felépült a 8 tantermes iskola, óvoda, konyha, egészségház.
Minden tisztelet és elismerés az elődöknek, ugyanis az idő visszaigazolta a döntés helyességét. Ezen fejlesztéseknek a hasznát nemcsak az akkori lakosok, hanem a később Pusztazámorra költözött és szeretettel fogadott betelepülők is élvezik. Mára dimbes-dombos lankáival, parkjával, a faluközponttal s mintegy 1200 főt számláló lakosságával községünk egy egyedi fekvésű ékszerdobozzá nőtte ki magát, melyben sokan a francia falvak semmihez sem hasonlítható hangulatát vélik felfedezni.
A Fővárosi Önkormányzattól a „tűrésért” kapott egymilliárd forintból annyi tartalék maradt, hogy az idei és a jövő évi költségvetésben az intézmények zökkenőmentes működtetését biztosítani tudjuk. Ugyanakkor elkerülhetetlenül fel kell tennünk a kérdést: Hogyan tudjuk, lehet fenntartani az elért életminőséget? Lesz-e pénzügyi fedezet mindazon vívmányaink fenntartására, amely az elmúlt másfél évtizedben elért a település?

Mi lehet Pusztazámor jövője?

Az utóbbi időben mind szélesebb körben nyilvánvalóvá vált a községben: újabb forrásokra van szükség, hogy a meglévő értékeinket biztosítani tudjuk. A Pusztazámori Regionális Hulladéklerakóból a községnek – megosztás és a helyben megállapított 1,5%-os helyi iparűzésiadó-kulcs miatt – évi 500 ezer és egy millió forint közötti iparűzésiadó-bevétele származik (sokan abban a tévhitben vannak, hogy többmilliós e bevételünk).
Elmondható, hogy a hulladékkezelő befogadása jó döntés volt. Dr. Sólyom László köztársasági elnök 2008. április 8-án látogatást tett a Pusztazámori Regionális Hulladékkezelő Központban. A vizit végén tartott sajtótájékoztatón az elnök hangsúlyozta: „Nem szükségszerű, hogy ilyen nagy mennyiségű hulladék képződjön, tudatos fogyasztással, szelektív gyűjtéssel, újrahasznosítással csökkenthető az ide kerülő szemét. A mostani tapasztalatim alapján azonban elmondhatom, ami itt folyik, az rendben van, példamutató.”
A beruházásból komoly előnye származott a községnek, ugyanakkor léte bizonyos szempontból megköti a kezünket. Az ipari szolgáltató övezet a hulladéklerakó szomszédságában fekszik, amely ugyan 2,5 km távolságra van a lakott területtől, ugyanakkor az itt folyó tevékenység jellegéből adódó sajátosságok hatással vannak/lehetnek az ipari övezettel kapcsolatos tervekre, elképzelésekre.
A falu élni akar, s arra törekszik, hogy újabb forrásokat szerezzen. Szinte biztos vagyok abban, hogy ha ma kerülne döntéshelyzetbe a lakosság, a többi magyar településhez hasonlóan nem, vagy csak nagyon minimális szavazattöbbséggel fogadná be a Regionális Hulladéklerakót. Hulladékot termelünk, akár tetszik, akár nem, de a megkérdezettek mind azt mondják: mindegy hová, csak az én lakóhelyemre ne épüljön hulladékkezelő! Mi a megoldás, ha mindenki ezt az álláspontot képviseli?
Az egykori 700 fős lélekszám mára megduplázódott, az őslakosok és a betelepültek száma szinte egyenlő. Képzett értelmiségiek, körültekintő szakemberek települtek ide, akik tisztában voltak azzal, hogy itt működik a lerakó, s még 35-40 évig működni is fog. Nyilván döntésük meghozatalakor figyelembe vették a lakosságszámot, a fejlesztési lehetőségeket és a belterületbe vonási stopot is. Sajnos többségük már elfelejtette, hogy éppen a Regionális Hulladékkezelő bevételei biztosították a községnek azokat a bevételeket, amelyekből korszerű infrastruktúrát, 21. századi intézményrendszert tudtunk létrehozni.
Ma már az a követendő szemlélet, hogy Pusztazámor megtette, amit megkövetelt a haza, sőt többet is tett, hiszen itt történik a főváros, a szűk régió hulladékkezelése. Húzzuk le a redőnyt, ide nem kell sem több lakos, sem ipar, sem semmi. Maradjon minden úgy, ahogy van. Természetesen ebbe beleértik az infrastruktúra színvonalát is. De hogy miből teremtse meg a falu a forrást a fenntartáshoz, a fejlesztéshez, ez a kérdés válasz nélkül marad. Az önkormányzat törekvése, hogy törvényesen, új adók bevezetése és a meglévő adómérték növelése nélkül növelje a település bevételeit.

Egy elutasított beruházás

Sajnos a beruházni szándékozó nagy cégek nem sűrűn kopogtattak nálunk az elmúlt időszakban, hogy szívesen idetelepülnének. Miért is tennék, amikor a térségben, az autópályához közelebb, tobzódhatnak a kínálatból. Nincs természeti kincsünk, termálvizünk, turisztikai látványosságunk. Évek óta a legnagyobb dilemmánk, hogy mire alapozzuk a jövőt? A legkézenfekvőbbnek az tűnt, hogy folytatni kell – a falu érdekeit, környezeti védelmét maximálisan szem előtt tartva – a környezetvédelmi beruházásokat. Újabb lehetőségként tűnt fel az elmúlt év elején, a főváros szennyvíziszapjának kezelésére szolgáló szennyvíziszap- szárító telep megépítése, amely ráadásul a hulladéklerakó fölös hőenergiáját is hasznosította volna.
A 2007. március 4-i népszavazás előtt a régi egyetértés helyett azonban érthetetlenül fura vélemények kerültek nyilvánosságra, szóban és írásban. Felfokozott légkörben lezajlott népszavazáson a település lakói elutasították a beruházást. Hiába érveltünk: az intézmények fenntartásához sok pénzre van szükség, melyet nekünk kell előteremteni. Olyan beruházásokat keresni, melyek eltartják a falut, ehhez kellene nagyobb egyetértés, olyan, mint amilyet 1993-ban tanúsított a település. Merev elzárkózással, csak azért mert napjainkban – demokrácia címén – a tiltakozás a sikk, nem megyünk semmire. Országos kampány keretében foglalkozott a kérdéssel a média; a rádiók, televíziók Pusztazámor nevétől voltak hangosak. Képtelenségek sokaságával szembesültünk: megmérgezzük a falut, elértéktelenednek a földek. Aki tisztában van egy beruházás igen szigorú hatósági engedélyeztetési eljárásával, az tudja, hogy mindebből semmi sem volt igaz.

Nyitottan a jó ötletekre

A kudarc ellenére önkormányzatunk megőrizte együttgondolkodásra való készségét. Ennek bizonyítéka, hogy 2008 első félévében háromfordulós konzultációsorozatot, egyfajta ötletbörzét szerveztünk Merre tovább, Pusztazámor? címmel. A fórum egyik fontos kérdése volt, hogyan szabaduljunk meg az utóbbi időben kialakult sajátos Pusztazámor-képtől. Attól, hogy sokaknak Pusztazámor nevének hallatán nem a híres Barcza kastély, a csodálatosan restaurált Remeteség jut eszébe elsőre, hanem az, hogy itt működik a „főváros szeméttelepe”.
Az itt élők úgy gondolják, hogy új imázst kell adni a falunak. Elhatároztuk, hogy egyfelől a médiában, a községről szóló kiadványokban bemutatjuk, hogy a regionális hulladékkezelő a legszigorúbb EU-előírásoknak megfelelő, korszerű környezetvédelmi beruházás. Másfelől népszerűsítjük községünket, szabad ipari területeinket, amely kész befogadni értékteremtő, környezet- és lakosságbarát beruházásokat, vállalkozásokat.
Az említet konzultációkon elhangzottakat helyi lapunkban és internetes honlapunkon megjelentettük. Reméljük, hogy a közzétett ötletek felkeltik a vállalkozások, beruházók érdeklődését. Önkormányzatunk nyitott minden jó szándékú, Pusztazámor jövőjét, fejlődését szolgáló kezdeményezés iránt.