Vincze András: Érettségi után 1977. szeptember 1-jétől a Szentes Városi Tanácsnál gyakornokként kezdtem a közigazgatási pályát, majd 1978-ban felvételt nyertem az Államigazgatási Főiskola nappali tagozatára. Itt ismerkedtem meg Baji Mariannával, feleségemmel.

1981-ben szereztünk diplomát. Ezt követően én Hajdúhadházra kerültem, Marianna pedig Téglásra a nagyközségi tanácshoz, azóta dolgozunk a közigazgatásban.
A rendszerváltást követően feleségem 1990-től Hortobágy község jegyzője, én pedig 1991-től Hajdúhadház város jegyzője vagyok.
Marianna: A közigazgatás olyan pálya, ahol folyamatos képzésre van szükség, így mindketten rendszeresen részt veszünk a különböző szakmai képzéseken. 1993-ban a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán önkormányzati vállalkozói szaküzemgazdász diplomát szereztem.
2000-ben mindketten közigazgatási szakvizsgát tettünk, persze nem egy időpontban, hogy, amíg az egyikünk tanul, addig a másik helyt tudjon állni otthon. Két lányunk van, Marianna Budapesten a Külkereskedelmi Főiskola nemzetközi kommunikáció szakán, Andrea pedig Debrecenben a Könnyűipari Szakközépiskola és Szakképző intézetben tanul.
András: Az, hogy mindketten jegyzők vagyunk, szakmai szempontból mindenképpen előnyt jelent, a család szempontjából viszont már egyáltalán nem ilyen egyértelmű a helyzet. Erről leginkább a gyerekeink tudnának mesélni.
A munkakörünkből adódóan elég sokat vagyunk távol, olykor nehéz összehangolni a munkát és a családi életet. Otthon ezért igyekszünk a munkahelyi problémákról nem beszélni, csak azokat egyeztetjük, amiben erősítést várunk a másiktól, illetve a problémás eseteket a munkahelyről telefonon beszéljük meg. Adunk egymás véleményére.
Marianna: A jegyzői feladatok mindenütt hasonlóak, persze vannak eltérések a település nagyságrendjéből, szerepköréből, és a helyi sajátosságokból adódóan. Ez esetünkben – úgy gondoljuk – előnyös, hiszen a másik település feladatait, gondjait, problémáit és sikereit megismerve sokoldalúbbá válik az ember.
Hortobágyon például az idegenforgalommal kapcsolatban és a település szétszórt, tagolt szerkezetéből adódnak jelentős többletfeladatok. (A község lakóinak egyharmada ugyanis hat különböző tanyaközpontban él.) A Hortobágyról mindenkinek a puszta, a kilenclyukú híd, a híres hortobágyi Csárda jut eszébe. Sokan nem is tudják, hogy itt van egy falu is, melynek közel 1800 lakója van. Legnagyobb problémánk, hogy az állami finanszírozás sem a település tanyaközpontokkal kapcsolatos többletköltségét (amely az ivóvízellátástól, a közlekedés megoldásáig nagyon jelentős többletterhet jelent az önkormányzatnak), sem pedig az ország idegenforgalmában betöltött szerepét nem ismeri el. Ebből következően a működési költségeink az átlagosnál magasabbak, fejlesztésre pedig, amelyre igen nagy szükség lenne – évek óta nem jut pénz.
András: Hajdúhadház Debrecentől 18 km távolságra, a 4-es számú főközlekedési út és Budapest-Záhony vasútvonal mentén található, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határán.
Hajdú város, melynek lakosságszáma 14 147 fő.
A várost az érintetlen természeti környezet jellemzi, melyet nagy kiterjedésű szántók, erdők, szőlőskertek, gyümölcsösök tesznek széppé és változatossá.
Hajdúhadház jelentős hagyományokkal rendelkezik az erdőgazdálkodás-fafeldolgozás és a mezőgazdasági termelés területén.
A település hátrányos helyzetű az elmaradott infrastruktúra és a jelentős munkanélküliség miatt.
Az önkormányzat óriási erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a település fejlődjön.
A költségvetésre jelentős terhet ró a szociális kiadások magas összege. Csökkentése érdekében munkahelyeket kellene teremteni, de sajnos az önkormányzat saját erejéből ezt felvállalni nem tudja.
Marianna: Mindketten szeretjük a munkánkat, és azt a várost, illetve községet, ahol dolgozunk. András húsz éve dolgozik Hajdúhadházon, én pedig 12. éve Hortobágyon. Ennyi idő alatt az ember szinte hozzánő a településhez, eggyé válik a problémákkal és része lesz a sikereknek is. Szakmai céljaink is az önkormányzathoz kötődnek, amennyiben segíthetjük az önkormányzatot terveinek megvalósításában.
Nem kell nagy dolgokra gondolni, hiszen ma az önkormányzatok többsége a túlélésért, a működőképesség megtartásáért küzd.
Természetesen folyamatosan képeznünk kell magunkat, különös tekintettel az uniós csatlakozásra való felkészülésre.
András: Büszkék vagyunk arra, hogy a mai nehéz körülmények között sikerült a pályán maradni és ezt a nehéz, de szép hivatást, – amely sokoldalú felkészültséget, komoly együttműködő- és kompromisszumkészséget igényel – évek óta ellátni. Úgy érezzük – talán ez nem tűnik szerénytelenségnek –, hogy a környezetünkben sikerült bizonyos szakmai tekintélyre szert tennünk, és elfogadnak bennünket.
Marianna: Persze nagyon sok múlik azon, hogy milyen az összhang a képviselőtestület, a polgármester, és a jegyző között. Én nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nálunk jó a kapcsolat az említett három szereplő között, s ezt meghatározónak tartom az önkormányzat működése szempontjából.
A Magyar Közigazgatási Kamarának, a JOSZ-nak vagyok a tagja, a Hajdúsági Jegyzők Egyesületében pedig az elnökhelyettesi tisztet töltöm be.
András: Én a Hajdúsági Jegyzők Egyesületének vagyok tagja.
Ui.: Egyébként Hortobágyon lakunk, és András autóval jár el minden nap Hajdúhadházra, ami 54 km-re van lakóhelyünktől. (Egész jól bírja!)