Göncz Árpádnak a Könyvnapra jelent meg Találkozások című elbeszélés-kötete. A politikus elsősorban ismét az irodalom felé fordul? A Magyar Köztársaság volt elnökét 10 éves államfői tapasztalatairól kérdezte a Jegyző: a köztisztviselők – ezen belül a jegyzők – segítettek-e a rendszerváltásban, milyen pozitív és negatív szerepük lehet a társadalmi fejlődésben?

A kérdés első részére nagyon konkrét és rövid választ tudok adni: igen, a köztisztviselők zöme elősegítette a rendszerváltást, elkötelezettek voltak a törvényesség megtartása és társadalmi változások mellett. Azonban az élet már megtanított arra, hogy a társadalmi kérdéseket általánosabban, nagyobb összefüggésekben és történelmi léptékkel vizsgáljam. 80. évemhez közeledve , és a köztisztviselőkkel kapcsolatos tapasztalataim nem csak az elmúlt 10 évből származnak.

Nagyon nehéz szétválasztani egymástól a rendszerváltást elősegítő elemeket, és nem lehet csupán csak egy konkrétummal megjelölni a rendszerváltást lehetővé tevő okokat. Az 1989-90-ben elkezdődött békés hatalomváltási folyamatot az 1956-os forradalom alapozta meg. A hatalom birtokosai soha nem felejtették el, hogy egy forradalmat vertek le. Lelkiismeret-furdalásukat azzal próbálták csitítani, hogy az életszínvonalat akkor is emelték, amikor ennek semmilyen gazdasági megalapozottsága nem volt. A 60-as évek végétől bekövetkezett társadalmi változások, a 80-as évek politikai "lazulásai" mind hozzájárultak a rendszerváltás előkészítéséhez, mind a Nemzeti Kerek-asztal Tárgyalások "alku" folyamata irányába mutattak. Fontos esemény volt a vasfüggöny lebontása. Ez után a folyamatot visszafordítani már nem lehetett, az első szabad parlamenti választás legitimálta az új, demokratikus hatalmat. Az első szabad választás lebonyolítói a köztisztviselők és a választási bizottságok voltak, a világ minden országa tisztességesnek tartotta a magyar választásokat.

A magyar szakigazgatás mindig jó színvonalon, eredményesen működött, a magyar köztisztviselők mindig lojálisak voltak a kormányhoz. Még a "gyilkos" parancsokat is végrehajtották. A Holocaust megvalósításában is eredményes működtek közre. Amikor a nyilaskeresztes-fasiszta kormány kiadta az utasítást, hogy külföldön folytatják a "kormányzást", sok-sok köztisztviselő a családjával együtt hagyta el az országot.
De nem csak a negatívumokat sorolom, az ország-építő munkából is derekasan kivették részüket.

A magyar köztisztviselői kar mindig is felülről irányított volt, és ezen nem csak a törvények kötelező erejét és betartását értem. A hivatalnokok civil ellenőrzése soha nem tudott megerősödni, és ez a kontroll ma is gyenge.

A rendszerváltás után a közigazgatásban kiemelkedő szerepet játszottak a köztársasági megbízottak hivatalai, mai nevükön a közigazgatási hivatalok, még, ha egyes esetekben egyesek túlbuzgóak voltak is. A törvényesség megtartása mindig, de a békés hatalomváltás korszakában különösen fontos.

A fejlődésnek a jövőbeni iránya az lehetne, hogy a köztisztviselőket társadalmilag elkötelezetté kellene nevelni a hivatali elkötelezettség helyett. Ez nem fából vaskarika, mert a köztisztviselő az természetesen hivatalnok, aláírásával jogot és kötelezettséget állapít meg, de ez nem azonos a hivatal packázásaival, a lélektelen ügyintézéssel. Ezzel az irányultsággal valószínűleg csökkenne a hivatal munkájának hatásfoka, de az ügyintézők a törvény szemüvegén keresztül az embert is látnák és nem csak az aktát. Az "ügy" iránti elkötelezettség helyett az ügyfél és a törvény iránti elkötelezettségre kellene megtanítani a köztisztviselőket. A törvény mai is lehetővé teszi, hogy a jogellenes utasítás végrehajtását a köztisztviselő megtagadja, de az ügyfél-orientált köztisztviselő az esetleges Holocaust-parancsot nem hajtja végre akkor sem, ha törvényben kötelezik rá, inkább lemond. Különösen fontos, hogy a köztisztviselők nyitottak legyenek a kisebbségi problémák megoldására, értem ezen a nemzeti és etnikai kisebbségeket, de az elesettségük, betegségük miatt hátrányos helyzetben levőket is.

Nyugat-Európában és az USA-ban is elég formális az ügyintézés. Azonban ott már megfogalmazódtak a hivatali bürokraták feletti társadalmi ellenőrzés módszereinek kidolgozására vonatkozó igények és részben a gyakorlat is. Nekünk is ebben az irányban kellene haladnunk.

A törvényalkotásban nem lehet mindent előre látni, az élet színesebb, mint a jogalkotó fantáziája. A törvényekben azonban egyre szaporodnak a kiskapuk, a kibúvók, a visszaélések száma növekszik. A törvényekben a kivételeket az elesett emberek számára kellene fenntartani, az egyéni belátást a nehéz sorsúak számára kellene biztosítani. Ez a jogalkalmazásra is vonatkozik: milyen egyszerű a szegény nincstelennel szemben a törvény teljes szigorát alkalmazni, és milyen könnyű belátónak lenni a gazdag vállalkozó "jogi problémájának" nehézségeivel kapcsolatban.

Az érdekviszonyokon kell változtatni annak érdekében, hogy az emberek önkéntes jogkövetőek legyenek, és ez nagyon-nagy mértékben a köztisztviselőkön múlik. A társadalmi ellenőrzés egyik formája a társadalmi szervek véleményének a meghallgatása. Az országgyűlésnek országos ügyekben, a helyi önkormányzatnak a helyi ügyekben igényelnie kell civil szervezetek véleményét a jogszabály végrehajthatóságáról. Természetesen nem lehet minden véleményt integrálni, de az, hogy a döntés-tervezeteknek semmilyen társadalmi kontrollja nincs, vagy egyetlen hasznosítható vélemény-elem sem akad, az már inkább a civil-kontroll elvi elutasítását jelenti. Ezen változtatni kellene, melyre példaként a helyi szemétlerakó-telepek kijelölését említeném: nem kell megvárni, hogy az emberek testükkel akadályozzák meg a munkagépek elindulását, hanem addig kell egyeztetni, amíg mindenki érdekei szerint a megnyugtató megoldás megszületik, mégpedig szemetet is lehet környezet-barát módon kezelni.

Az emberekben egyszerre él a hatalomtól való félelem és az önkéntes állampolgári fegyelem. Ez a köztisztviselői magatartásra is vonatkozik. A választások utáni időre mindenki gondol, így volt ez a rendszerváltáskor és így lesz 2002-ben is. Az a párt, amelyik el tudja hitetni a köztisztviselőkkel, hogy győzni fog, az a párt a közigazgatástól is támogatást kap. A támogatás mértéke azonban előre megmérhetetlen. Mindenki tudja, hogy milyen különbség van a Bach-korszak hivatalnokai és a liberális államberendezkedés köztisztviselői között. A köztisztviselőknek saját érdekük is, hogy ne legyenek "Bach-huszárok". Magyarország elsőként léphet be a régióból az Európai Unióba. Az uniós csatlakozásban nagy szerepe van és lesz a köztisztviselőknek.