Emberek, családok élnek egy behatárolt területen, melynek neve: Magyarország. Határok választanak el és kapuk kötnek össze minket a szomszédos országokkal. Mint a házak között a kerítés és a kiskertajtó: elválaszt és összeköt a szomszéddal. Ami belül történik, az a mi dolgunk, nem akarjuk, hogy a kerítésen túlról beleszóljanak ügyeinkbe, de megvan a saját véleményünk a szomszéd dolgairól, aki errôl nem nagyon akar tudomást venni. Újabb idôben azt mondják, hogy nem kell kerítés és kiskertajtó minden ház közé: sok-sok háznak legyen közös kerítése, sôt a kerítéseket az Európa kontinens határain kell csak kiépíteni, erôsen védett nagykapukkal a többi földrész felé. Európán belül csak utak kellenek a házak között, ahol mindenki szabadon járhat, de egyben meg is ôrizheti saját házát, hazáját.

Az egyetemi elôadásokon megtanultuk: már a görögök is…A görög kultúra szellemisége, hagyatéka valóban ma is hat Európára, de átfogó európai birodalmat a rómaiak hoztak létre elôször e földrészen. A tôke, a munkaerô és az eszmék szabad áramlása, amelyet a külvilágtól erôs hadseregek (légiók) védenek. E gondolat már többezer éve létrejött, és több mint kétezer éve megvalósult. Majd jött a birodalomrészek önállósodása és a népvándorlás…
Persze, persze! Mások ma a történelmi körülmények, nem egy ókori állam akarja fegyverrel újraegyesíteni Európát, és a magyarok a római birodalom idején még nem közeledtek lovon a Kárpátokhoz. Azonban a magyaroknak már vannak „helybeli” tapasztalatai késôbbi birodalmi törekvésekbôl. Sôt, vannak akik csak „magyar” kerítésben tudnak gondolkodni (de az legyen minél nagyobb!). A magyar alkotmány mindenkinek biztosítja a véleménynyilvánítás szabadságát, ezért ilyen gondolatnak is törvényes helye van.
Mindenki tudja, hogyha Magyarország önként csatlakozik az Európai Unióhoz, akkor az állami szuverenitásból valamilyen részt fel kell adni. El kell fogadni „idegen” jogszabályokat, amelyek terjedelme több mint negyvenezer oldal, és a magyarok többsége el sem tudja olvasni, mert angolul írták. Az ismeretlennel riogatni csak azokat lehet, akik nem akarják az újat felfedezni!
A JEGYZÔ KÖZÖS TANULÁSRA HÍVJA A JEGYZÔKET: ismerjük meg együtt a számunkra új gondolatot, az Európai Uniót. A megkűzdött saját tudás nélkül csak érzelmi alapon lehet elfogadó vagy elutasító véleményt formálni (amely szerencsés módszer lehet a szerelemben). De ha pénzrôl, szüleink és gyerekeink jövôjérôl van szó, akkor ennél több kell, racionálisabb módszert kell választanunk: ismerjük meg az unió jelenlegi működését, vizsgáljuk meg a csatlakozás elônyeit és hátrányait.
A politika: értékválasztás. Az értékválasztó döntéshez megalapozott szakmai tudás szükséges; ez jellemezi a magyar jegyzôi kart 1848 óta.
A kormány a NATO népszavazáskor (1997) megígérte, hogy az EU-csatlakozásról is népszavazással dönthetünk. Fel kell tehát készülnünk erre a döntésre, mert nemcsak pártpolitikusokat érint ez a döntés, mindenkit érint, aki Magyarországon él. A csatlakozás vagy kimaradás nem egy párt érdeme vagy szégyene, közös hasznunk és veszteségünk lesz.
A JEGYZÔ 2000. márciusában szakmai konferenciát szervez annak érdekében, hogy megismerhessük az EU céljait és működését. Várjuk a jegyzôk (fôjegyzôk, aljegyzôk) jelentkezését (részletek az Európai Jogakadémiáról szóló interjúban).

2000-BEN 1500 MILLIÁRD AZ ÖNKORMÁNYZATOKNAK

Az Országgyűlés megszavazta a 2000. év központi költségvetését. A sarokszám 3700 milliárd, amelybôl 445 milliárd jut az önkormányzatoknak normatív támogatásként. Rejtô Jenô Vanek ura azt mondja: Ennyi pénz nincs is, mondjon kisebbet! A polgármesterek, képviselôk azt mondják: Ez kevés!
A jegyzô nem mond semmit, kollégáival együtt dolgozik, hogy az intézmények beleférjenek a normatívába (úgysem férnek bele), a szociális kiadások reálisan legyenek tervezve (2000. karácsonya elôtt is legyen segély), jusson béremelésre és fejlesztésre is a települési célok megvalósítása érdekében.
A jegyzô feladata a képviselô-testület részére a költségvetés elôkészítése, az 1999. évi zárszámadás tervezetének összeállítása. A legkisebb önkormányzat is legalább kétmillióval gazdálkodik, a városok négy-öt milliárdot is elköltenek évente a közösségi célokra. A maradék elv érvényesül az informatikai-távközlési fejlesztéseknél, és jóformán semmi nem jut a hivatali dolgozók tanulására, továbbképzésére.
A fôiskolán, egyetemen szerzett tudás annak a korszaknak a tudását jelenti, amikor oda jártunk. A múló idô ezt a tudást fogyasztja, a gyakorlati tapasztalatok bôvülése nem pótolja. Ugyanakkor jönnek a fiatalok új elméleti tudással (angol, számítógép), de gyakorlati tapasztalatok nélkül, és az idôsebb generáció még elhiszi, hogy ôk többet tudnak az életrôl. Ha az ember saját gyerekére néz, örömmel állapítja meg: többre viheti, mint apja, anyja. A munkahelyen az „ide nekem az oroszlánt is” már más érzéseket kelt. Ezen ellentmondást nem könnyű feloldani, de van egy jó módszer a jegyzôk számára: TANULJUNK MEG SAJÁT TELEPÜLÉSÜNKRÔL ELLÁTNI AZ EURÓPAI UNIÓBA! Ennek egyik eszköze, hogy a szűkös költségvetési keretek között is tervezünk olyan kiadásokat, amelyek hozzásegítik a polgármestert, a képviselô-testület tagjait, majd a köztisztviselôket (az álmoskönyv szerint fontos a sorrend!) az EU megtanulásához. A magyar önkormányzatok külföldi testvérvárosi kapcsolatai már ezer fölött járnak, hát próbáljunk itthon újabb információkat szerezni az Európai Jogakadémiától (elnöke: Prof. Ficzere Lajos, az ELTE ÁJTK dékánja). Az angol nyelvtudás hozzásegít minket ahhoz, hogy az internetrôl hasznos információkat töltsünk le saját számítógépünkbe anélkül, hogy tolmácsot alkalmaznánk és az „informatikustól” kelljen segítséget kérnünk.
2000. év – A JEGYZÔ készen áll a kihívásra!

Tóth Zoltán