A minap kutyasétáltatás közben felnéztem a ránk boruló éjszakai égboltra, ezernyi csillag szikrázott a végtelenben szembesítve a lét és a létezés állandó paradoxonával. A végtelen felé száguldó, táguló öröklétben éljük lassú léptekkel mindennapi életünket. A Mindenséghez mérten kicsiny életünk időkényszerében sürgetünk, űzünk magunk előtt feladatokat, s türelmetlenül toporgunk, ha célunkat nem a kijelölt pályán és időben érjük el. Célokat tűzünk ki magunk elé, és célokat tűznek ki mások mi elénk. Elérhető és vágyott célokat, elérhetetlen és teljesíthetetlen ideákat.

Cél-e, vagy idea a mai magyar közigazgatásban az elektronikus közigazgatás bevezetése?
A cél, hogy olyan feltételeket teremtsünk, amelyek lehetővé teszik az ügyfelek számára, hogy az otthoni számítógépeikről keressék fel a közigazgatási szerveket, ahol az elektronikus nyomtatványok kitöltésével elindíthatják ügyeiket, az ügyintézéshez szükséges díjakat elektronikus úton megfizethetik, és a közigazgatási szervtől jogkövetkezményeket eredményező döntést kaphatnak.
A cél konkrétan meghatározott, jogszabályokkal is alátámasztott, azonban a megvalósítás még sok hiányosságot mutat. A kivitelezés kérdését több oldalról is megközelíthetjük, legalapvetőbb perspektívának az ügyfél és a hivatal nézőpontját tekinthetjük.
Az ügyfél oldaláról vizsgálva a problémát viszonylag egyszerűnek tűnik a kérdés: ahhoz, hogy az ügyfél igénybe vehesse az elektronikus közigazgatás nyújtotta (nyújtandó) lehetőségeket, elegendő egy internet hozzáféréssel rendelkező átlagos számítógép, valamint némi számítástechnikai ismeret. Persze felmerül annak a kérdése, hogy a közigazgatási intézményektől leginkább „elzárt” kis településeken élő idősebb lakosság hogyan tud élni az elektronikus világban, vagy mennyire vész el a virtuális valóságban. Az ügyfelek oldaláról szemlélve a célt, ma még ideának tűnik az elektronikus közigazgatás.
A közigazgatási szervek részéről már nem ennyire egyszerű a kérdés.
Az elektronikus közigazgatás kialakításának főbb fázisai – pl. tájékoztatás, interaktív Web-lap, tényleges ügyintézés – mellett érdemes végiggondolni azokat a szinteket is, melyeken az elektronizálás megjelenhet.
Nem csak az ügyfelek felé irányuló és ügyintézési célú közigazgatást kell az elektronikus közigazgatás alatt értenünk. Bár klasszikus értelemben ez utóbbit szoktuk e fogalom alatt emlegetni, de ahhoz, hogy az ügyfelek felé hatékonyan működjön az e-közigazgatás szükség, van az „elektronikus-hivatal” kiépítésére is. Mindez magában foglalja az ügyiratkezelés, a kiadott közigazgatási döntések nyomon követése, a hivatalok egymás közötti levelezése és az irattározás elektronizálását is.
Komplexen szemlélve az elektronikus közigazgatás megteremtésének feladatát, kissé idealisztikusnak tűnik az elérni vágyott cél.
Az elektronikus közigazgatás bevezetéséhez elengedhetetlen, hogy a közigazgatási szerv a hozzá beérkező elektronikus kérelmeket regisztrálja, nyilvántartásba tudja venni, tehát meg kell teremteni az elektronikus levelek iktatásának lehetőségét. Természetesen mód van arra, hogy az elektronikusan érkezett postai küldemények kinyomtatassák és hagyományos módon – papír alapú iratként kezelve – iktassák, de ez költség- és idő hatékonyság szempontjából sok kívánnivalót hagy maga után.
Legtöbb – vagy talán egyik – közigazgatási szervnél sem megoldott a közigazgatási eljárási díjak, illetékek elektronikus befizetése, a befizetések regisztrálása. A pénzügyi tranzakciók elektronikus lebonyolítása ugyan a kereskedelemben már régen megoldott, de a közigazgatási szféra még jelentős lemaradásban van, ami nehezíti az otthonról történő ügyintézést.
Az elektronikus közigazgatás bevezetésének egyik legfontosabb feltétele, hogy megteremtsük az elektronikus dokumentumok hitelességét, ennek módszere az elektronikus aláírás, illetve az ügyfélkapu „intézménye”.
Mind két módszer számítógépes rendszerfejlesztést igényel, az ügyfélkapu felállításához a saját hivatali Internetes rendszereket kell alkalmassá tenni arra, hogy az ügyfélkaput létesített ügyfelek beléphessenek a hivatali ügyfélkapun.
Az elektronikus aláírás biztosításához pedig arra hitelesített külső céggel – vagy, ha központi lehetőséget biztosítanak rá, akkor központi szerv útján – kell elvégezni a kijelölt személy elektronikus aláírással történő ellátását. Ez utóbbi feltételrendszere, költség vonzata egyelőre nem ismert előttünk.
Mindaddig, amíg az elektronikus aláírás nem biztosított a közigazgatási szervek nem tudnak elektronikus úton hiteles iratokat kiadni. A racionalitás azt követeli meg, hogy mielőbb rákényszerítsük a központi közigazgatást arra, hogy – legalább a megyei jogú és a nagy lélekszámú városok részére – hivatalból (hasonlóan az okmányirodák smart kártyájához) biztosítsák az elektronikus aláírást.
A cél tehát konkrét, a megvalósítás azonban még idealisztikus. Jelenleg még csak az elektronikus tájékoztatás és időpontfoglalás biztosított az ügyfelek számára, a személyes megjelenést és a papíralapú ügyintézést nem tudjuk kizárni.
Mindez azonban nem lehet akadálya a kitűzött célok elérésének, mint ahogy az egykor kontinensnyi határok közzé szorított felfedezők sem ismertek lehetetlent bolygónk felfedezésekor, s mint ahogy korunk űrkutatói is egyre mélyebbre hatolnak a távoli ismeretlenbe és a felénk boruló csillagkupola már nem létezésünk misztériuma, hanem egyre inkább létünk terévé válik.