Figyelve az elmúlt hónapoknak a közigazgatást, annak szerves részét képező önkormányzatiságot érintő eseményeit, úgy tűnik végre, kissé félve tényleges, érdemi változások elé nézünk. Ennek a változásnak együttesen néz elébe polgármester, jegyző, és a hivatali apparátus egyaránt.

Az Országos Önkormányzati Érdekképviseleti Szövetségek által 2010. április 30-án megfogalmazott és közzétett közös nyilatkozatában rögzített elvárás mentén, miszerint a nemzeti együttműködésben a kormány egyenrangú partnerként fogadjon el minden önkormányzatot, megfogalmazódott a minden településen és megyében önálló önkormányzat alakításának elve is. Ha az önkormányzati rendszer legkisebb elemével, azaz a települési szinttel kezdjük a kilátások elemzését, kétségkívül az egyik legnagyobb „kihívást” az önkormányzatot kiszolgáló és ténylegesen működtető polgármesteri hivatal önállóságának esetleges elvesztése jelenti. Ez nem új kihívás a magyar önkormányzatiságban, mivel számtalan kis település, különböző megfontolásokból élt a lehetőséggel és társult valamely körjegyzőségbe, közös jegyzőt alkalmazva, de az apparátusi létszámot és feladatot nem racionalizálva.

A kilátások mentén haladva szakmai körökben már ismertetett rendezési elv alapján a 3000 fő alatti települések körjegyzőséghez tartoznának, de továbbra is fenntartva egy kisebb, csak az alapfeladatokat ellátó, ténylegesen a polgármester által irányított és vezetett polgármesteri hivatalt, kvázi a körjegyzőség kirendeltségét. Ezzel párhuzamosan alapvető, szakmai elvárásként fogalmazódik meg a hivatal működtetését szakmailag is felvállaló polgármester megléte, és szolidaritási elvárásként a kistelepülési jegyző „megmentése”. Előbbire megoldást jelenthet egy szakmailag képzett vagy képezhető, közigazgatási alapismerteket elsajátító, megerősített jogosítványokkal rendelkező polgármester, míg utóbbi elvárás nem kis feladat a reformerek számára. Általános jelenség, hogy a mai kistelepülési jegyzők nagy része alapvetően az önkormányzat működését szolgáló, közigazgatási településmenedzsereként funkcionál. Személyét mind a polgármester, mind a testület a sajátjának tekinti (mivel a bérét az önkormányzat fizeti), kész megoldást várva minden felvetésükre, olykor jogszabályellenes, de életszerű elképzelésükre. A különböző testületi, társulási, bizottsági ülések közötti röpke szünetekben többnyire pályázatot ír, vagy az elnyert projekt menedzsmentjét irányítja, ráérő szabadidejében hatósági munkát végez. Szóval mi lesz ezekkel a „mindenhez” értő, az apparátussal összenőtt, produktív, ugyanakkor igazi vezetőkkel, akikhez jó estben még a képviselő-testület is erősen ragaszkodik? Vajon átmenthetőek-e például a tervezett körjegyzőség állományába, továbbra is képviselve korábbi településük érdekeit, szakmai koordinátorként a gesztor és a település kötött vagy induljanak el polgármesterként… (Inkább az előbbi.)
Tovább haladva a települési szinteken és az azokhoz tartozó körjegyző, körzetközponti, városi, megyei jogú városi jegyzői státuszokon, a kilátások egész mások, alapvetően az elvégzendő államigazgatási feladatokra, a hatósági munkára, továbbá az önálló hivatallal nem rendelkező települések érdekeinek biztosítására, az átvett hivatali feladatok összehangolására, hatékony ellátására irányulnak. Ezen a szinten a jegyzők az általuk vezetett hivatal egyik aktuális problémája a jelenleg hatályos jogszabályhalmazban, hogy kinek mire van hatásköre, ki is az illetékes az adott ügytípusban. A tervezett rendezési elvek alapján ezek a hivatalok is érintve lesznek az átalakulással, ha a környezetükben, térségükben lévő települések hivatali „társulása” révén, akár több település hivatalának jogutódjaként kell funkcionálniuk. Ezért itt alapvető elvárás lehet valamennyi szintű jegyző részéről, hogy a jelenleg fennálló kaotikus hatásköri, illetékességi szabályok rendezése, az államigazgatási feladatok újraosztása is megtörténjen a területi rendeződéssel párhuzamosan. A tervezettek szerint megerősített megye, mint területi önkormányzat „újraszervezésével” teljesen átalakulhat az állami és önkormányzati feladatok köre, a finanszírozás rendje, míg a megyei közigazgatási hivatalok esetleges „feltöltésével” a jelenlegi közigazgatási-államigazgatási rendszer íródhat át, valamennyi jegyzőt érintve, egészen a jogállásától kezdődően az általa elvégzendő feladatokig.

És végül maga jegyzői jogállás! A jegyző ma is az egyik kulcsfigurája az önkormányzatnak, a polgármesterrel, pénzügyi-gazdasági vezetővel együttesen az önkormányzat stabilitását és működőképességét jelenthetik, ha megvan közöttük az összhang és az alapvető bizalom. De sokszor kerül a jegyző olyan helyzetbe, hogy anyagi és állományi függősége miatt nem tudja függetlenségét vagy szakmáját képviselni. Továbbá sokszor elhangzik a fenntartó képviselői részéről hogy, sokba kerül a jegyző az önkormányzatnak. (főként kistelepülésen). A jegyző az önkormányzati közigazgatásban még most is jelentős létszámban jelen lévő, szakmailag nagy tapasztalttal rendelkező középiskolai végzettségű állomány elszomorító béréhez képest talán drága, de jelentőségét, felelősségét tekintve vagy a közigazgatáshoz kapcsolódó piaci viszonyokhoz képest alulfizetett közigazgatási szakember. Amennyiben nem az önkormányzat hivatalának állományához tartozna, hanem valamely államigazgatási szerv állományához, tényleges függetlenséget és anyagi megbecsülést élvezve, lehet, hogy hatékonyabban tudná végezni feladatát és még az általa koordinált település érdekei sem sérülnének. Összefoglalva az eddig felvázolt és a cikk szerzője számára eddig ismert kilátásokat tekintve elmondható, hogy jegyző társaim nevében is üdvözüljük a változás igényét felismerő és talán végre felvállaló szakmai lépéseket, azt végrehajtó törvényi változásokat. Ugyanakkor elvárásként fogalmazódhat meg a települési jegyzőktől, mint településmenedzserektől, hogy az önkormányzati és állami alapfeladatok váljanak el egymástól, legyenek konkrétak és e szerint finanszírozottak, ezáltal lehetőséget adva a település ténylegesen helyi jellegű és a sajátosságú feladatinak ellátásra, a hatékony és modern önkormányzat, a korszerű és élhető település kialakítására. Gyakorló hatóságként elvárásnak mondható az államigazgatási feladatok tekintetében, hogy ne csak ügyfélbarát, hanem önkormányzati hatóságbarát is legyen a közigazgatási szolgáltatás és eljárás. Az önkormányzat által ellátandó államigazgatási feladatok telepítésekor legyen figyelembe véve az önkormányzat mértéke, az apparátus szakmai és személyi teherbírása, a feladat ellátáshoz szükséges tárgyi, technikai feltételek megléte, mellyel egyidejűleg logikus elvárás a különböző, hatósági hatáskörökkel és illetékességi területtel rendelkező központi és területi államigazgatási szervek átlátható rendszerének megteremetése, esetleges központosítása. Végezetül a jegyzők jogállásához kapcsolódóan, kistelepülési jegyzőként kissé érzelmes felhanggal megjegyezve sok értékes szakembert fog alapvetően érinteni az önkormányzati rendszer átalakulása. Az időszerű változások mentén haladva „ne ejtsük ki” a jegyzői kar szakembereit, keresni kell helyüket és elvégzendő feladatukat az új magyar közigazgatásban. Akik pedig továbbra is jegyzőként szolgálják államukat és önkormányzatukat, legyenek mindennemű értelemben a közigazgatás megbecsült, független ugyanakkor a törvényes keretek között elkötelezett segítői településüknek, településeiknek.