A 2010-es év első fele a szélsőséges időjárási viszonyok és az elemekkel való elkeseredett küzdelem időszakának bizonyult. Az év első hónapjaiban a rendkívüli mennyiségű hó okozott jelentős nehézségeket, majd a tavasz beköszöntével a helyzet még tovább súlyosbodott. Évtizedek óta nem látott mennyiségű eső zúdult le, viharos, jégesős, árvizes, belvizes időszak vette kezdetét Nógrád megyében is.

Új elemek a vis maior támogatás rendszerében

A vis maior pályázatra vonatkozó előírásokat minden évben kormányrendelet szabályozza. A pályáztatási rendszer 2010-ben több szempontból is megújult.

Ez évtől a pályázatot az EBR42 önkormányzati információs rendszerben kell rögzíteni. Az EBR42 működtetése több ponton is vetett fel problémákat. Eleve nem minden önkormányzat követte figyelemmel a szabályozás módosulását, így néhány nem is volt felkészülve az információs rendszer alkalmazására. Azonban ahol ez nem okozott gondot, ott is sokszor akadozott a munka, ugyanis a rendszer használata nem csak a bejelentéshez kötődik, hanem a pályázat teljes tartama alatt szükséges. Ennek során rengeteg nehézséget okozott a rendszer gyakori lefagyása, túlterheltségből adódó lassú, bizonytalan működése, hiszen egyidejűleg az ország számos pontján sokan próbáltak adatokat rögzíteni benne.

Új elem, hogy a Kormányrendelet a védekezés intézményét kiemelten kezeli, és belépett a rendszerbe az erről szóló 2. számú melléklet, melyet a katasztrófavédelemi igazgatóság képviselője tölt ki a helyszínen. Az EBR42 rendszer sajátosságai közé tartozik, hogy az önkormányzatnak már a bejelentést tartalmazó 1. sz. melléklet kitöltésekor fel kell tüntetnie, ha a településen védekezés is folyt, mert ellenkező esetben az EBR42 eleve nem generál 2. sz. adatlapot, így a védekezéssel kapcsolatos költségek elszámolására nincs mód. Egyébként is jellemző a rendszerre, hogy erősen kötött, semmi sem tüntethető fel benne utólag, ami az eredeti bejelentésben nem szerepelt.

Fontos változás, hogy az idei évtől a területileg illetékes államigazgatási hivatal feladata annak a bizottságnak a kinevezése és koordinálása, amely a bejelentések valódiságát ellenőrzi.

Együttműködés a pályázat során

A helyszíni vizsgálatot lefolytató bizottság tagjai az államigazgatási hivatal és a katasztrófavédelmi igazgatóság munkatársai, valamint ár-, belvíz elleni védekezés esetében az illetékes környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság. Utakban, kompokban, hidakban keletkezett károk esetében a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ képviselőinek jelenlétét írja elő a jogszabály, azonban a gyakorlatban a KKK munkatársai egyszer sem tudtak jelen lenni a jegyzőkönyv felvételénél. Ennek oka, hogy országosan mindössze 2 fő rendelkezik az ehhez szükséges jogosultsággal, amit mindenképpen indokolt lenne növelni.

Tekintettel arra, hogy Borsod megyét sújtotta leginkább a természeti csapás, a bejelentések száma olyan kiemelkedően magas volt, hogy a megyei szervek egyszerűen nem tudták elvégezni a jogszabály által előírt ellenőrzéseket a megszabott – igen rövid – határidőn belül, így szükségessé vált, hogy más megyék is segítő kezet nyújtsanak. Az ország minden tájáról érkeztek Borsodba az államigazgatási hivatalok, a katasztrófavédelmi és vízügyi igazgatóságok munkatársai. Rengeteg órát töltöttünk az úton a különböző távoli települések felé tartva, hogy lefolytathassuk az ellenőrzéseket, melyek során a károsodással vagy védekezéssel érintett helyszínek megtekintése, lefotózása után a 2. és 3. számú mellékletek elektronikus kitöltésére került sor. Gyakran előfordult, hogy a napi munka hajnal hattól este 8-9 óráig tartott, sőt, több esetben napokig tartó kirendelés keretében dolgoztunk. Ilyen helyzetben érthetően óriási szükség van a kollégák közötti együttműködésre. E téren tapasztalataink rendkívül pozitívak: mind a katasztrófavédelmi, mind a vízügyi szakemberek nagyon segítőkészen, maximális empátiával látták el feladatukat. Fontos kiemelni, hogy az önkormányzatok dolgozói is igyekeztek minden segítséget megadni a munka előmozdításához.

A tapasztalatok összegzése

Rengeteg bejelentést vizsgáltunk meg, melyek túlnyomó többsége megalapozott volt. Ugyanakkor több esetben előfordult, hogy az önkormányzatok nem valós károk enyhítésére is megpróbáltak támogatást igényelni, így például a megelőző munkálatok elmaradása miatt keletkezett károkat vis maiorként feltüntetve akartak előnyhöz jutni. Sokszor tapasztaltuk, hogy egyes önkormányzatok a kárenyhítést részükre járó járandóságnak tekintik, és nem veszik figyelembe, hogy a vis maior támogatás egy pályázat eredményeként kerül odaítélésre. Szintén gyakori, hogy ennek a pályázatnak a keretében szeretnének magántulajdonban keletkezett károkra is támogatást szerezni, amikre az sajnos nem terjed ki.

Összességében elmondható, hogy ha a vis maior támogatás pályázati rendszerének alkalmazását illetően akadnak is még csiszolásra váró területek, a nehéz időkben megnyilvánuló összefogás mindenképpen példaértékű.