Az átfogó vizsgálatok tapasztalatai szerint a gazdálkodás szabályozottsága területén javulásként értékelhető, hogy az önkormányzatok költségvetése megalapozottabbá vált. E mellett azonban a költségvetési rendeletek tartalma és szerkezete – kevés kivételtől eltekintve – továbbra sem felel meg a jogszabályi követelményeknek.

A vizsgált önkormányzatok közül több nem rendelkezett a testület által elfogadott gazdasági programmal. A helyi önkormányzatok gazdálkodását végrehajtó hivatalok egy részének nem volt megfelelő szervezeti és működési szabályzata, ügyrendje, nem aktualizálták számviteli politikájukat. Továbbra is hiányos a kisebbségi önkormányzatok együttműködésének szabályozása a helyi önkormányzatokkal a feladatok és hatáskörök vonatkozásában egyaránt.
Alulfinanszírozott térségi feladatok
Az ellenőrzött önkormányzatok nem mérték fel, hogy anyagi lehetőségeik és a jelentkező igények alapján milyen kötelező és önként vállalt feladatokat kívánnak ellátni. Az önként vállalt feladatok körében a források csökkenése miatt főként a városi önkormányzatok esetében tovább folytatódott a térségi feladatellátás és intézményátadás a megyei önkormányzat számára (döntően középfokú oktatási intézmények, kórházak). Az átadások gyakorlatilag a települési önkormányzatok működésében jelentkező forráshiány egy részének továbbgördítését jelentették a megyei önkormányzat költségvetésébe. Mindez azt bizonyítja, hogy a térségi feladatok hatékony pénzügyi finanszírozása továbbra sem megfelelő.
A helyi önkormányzatok és intézményeik elsődleges kiadásainak aránya az államháztartáson belül a korábbi évekhez hasonlóan alakult. Az önkormányzati részesedésen belül a felhasználások döntő többségét a jóléti funkciók teszik ki, amelyen belül a közoktatási és szociális kiadások a meghatározóak. E területen növekedtek leginkább az önkormányzatokra átruházott feladatok. A központi költségvetés által az önkormányzatoknak átadott költségvetési támogatások és hozzájárulások arányának több éve tartó csökkenése a központi költségvetés kiadásai között 2001-ben megállt. Változatlanul gondot okoz, hogy a települési önkormányzatok önállóságához, széleskörű feladat- és hatásköréhez nem kapcsolódik megfelelő mértékű pénzügyi forrás.
A növekvő feladatok finanszírozását az önkormányzatok továbbra is a helyi adók és a felhalmozási-, valamint tőkebevételek növelésével ellensúlyozták. Ezért  és a fejlesztésekhez bevonható források megszerzése érdekében saját bevételek növelésére kényszerültek. A megfelelő saját erő a hazai és nemzetközi pályázatok elnyerésének és a regionális együttműködésnek is feltétele. A saját folyó, felhalmozási- és tőkebevételek növekvő szerepét tükrözi, hogy részarányuk a bevételek között jelentősen növekedett.
Helyenként növekvő hatékonyság
Kedvezően értékelhető viszont, hogy az ellátások iránti mennyiségi igények csökkenése és a gazdasági kényszer hatására néhány kiterjedt intézményhálózattal rendelkező városi önkormányzat áttekintette a feladatellátás struktúráját és szervezeti kereteit. Az intézmények hatékonyabb működtetése és a feladatellátás színvonalának szintentartása érdekében a szükséges intézkedéseket megtették, esetenként kiskincstári típusú gazdálkodást vezettek be.
Néhány önkormányzatnál sor került létszámleépítésre, csökkentették az önként vállalt feladatok mértékét. Az intézkedések végrehajtása azonban egyes önkormányzatoknál nélkülözte a megalapozott helyzetelemzést. A vizsgálatok szerint a megye önkormányzatainak jelentős hányada továbbra is forráshiányos. Az évközben felmerült likviditási problémákat az önkormányzatok a feladatok átütemezésével, rövid lejáratú működési hitelek és kiegészítő központi támogatások igénybevételével oldották meg. Esetenként gazdasági szigorító intézkedéseket tettek, vagyontárgyaikat értékesítették.
Működési formák
A jelenlegi forrásszabályozás az önkormányzatok közös feladatellátását továbbra is ösztönzi, a szükséges együttműködési kézség hiányában a társulásos forma még nem jellemző. A társulási törvény közös feladatellátást ösztönző hatása a körjegyzőségek kivételével nem kielégítő, a társulások száma a városok és a vonzáskörzetükhöz tartozó községek között a jelentősebb pénzügyi erőforrást igénylő intézményi feladatok ellátásában alacsony. A közfeladatok ellátásában változatlanul meghatározó a hagyományos szervezeti forma, de emellett érzékelhető az államháztartáson kívüli szervezeti formák bevonása is az önkormányzatok vagyoni, pénzügyi helyzetétől és egyéb lehetőségeitől függően. A szolgáltatások társasági megvalósításának eszközei a városokban kedvezőbbek a községeknél, főként a közszolgáltatási igények összetettsége, valamint a jelentősebb mértékű vagyon koncentrálása miatt.
A vagyoni állapot kimutatása még mindig nem felel meg a valódiság és áttekinthetőség követelményének, rendre eltérés mutatkozik a vagyonkataszter, a vagyonmérlegben nyilvántartott adatok és a valóság között. Továbbra sem alakult ki egyeztetett nyilvántartásokon alapuló célszerű gazdálkodási gyakorlat a vagyon számbavétele, hasznosítása terén. Az ellenőrzött önkormányzatok kisebb része csatolt a zárszámadáshoz a vagyoni helyzetet részben bemutató – jellemzően csak az ingatlanokat részletező – vagyonleltárt, vagyonkimutatást.
Ellenőrizetlen működés
Az önkormányzati gazdálkodást végrehajtó hivataloknál és intézményeiknél a felügyeleti és belső kontroll rendszerek kiépítettségét, működését illetően, a korábbi évekhez hasonlóan kedvezőtlenek a tapasztalatok. Az ellenőrzési rendszer az önkormányzaton belüli kiépítettsége, a kontrollok kialakítása mind a felügyeleti és belső-, mind a munkafolyamatba épített és a vezetői ellenőrzés területén hiányos. A munkaköri leírások nem rögzítik a megelőző, illetve kapcsolódó részfolyamat eredményének ellenőrzési kötelezettségét, a szükséges egyeztetési kötelezettség módját.
A normatív állami hozzájárulások igénylésének és elszámolásának területén az ellenőrzés által feltárt eltérések jellemzően az önkormányzatok gazdálkodási fegyelmének, illetve a felügyeleti és a belső ellenőrzés hiányosságaira vezethetők vissza. A normatív kötött felhasználású támogatások összege emelkedett a központosított előirányzatok számának és összegének rovására. A támogatásokon belül a szociális jellegű támogatások aránya folyamatosan nő, ami elsősorban a rendszeres szociális segélyezés jogszabályi feltételeinek változásával függ össze. E változások nyomon követése az önkormányzatok számára nehezíti az ellátások helyes megállapítását, folyósítását, a szabályozásnak megfelelő igénylést, a bizonylatokkal alátámasztott felhasználást.
Ellenőrzéseink szerint nincs lényegi előrelépés a feladat- és költségarányos finanszírozásban, amit jól tükröz az önhibáján kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok tartósan magas aránya. A gazdálkodás továbbra is alapvetően a központi pénzellátás függvénye, de a támogatások elosztásának rendszere még nem kellően hatékony.