A fejlett Európai Uniós és OECD tagországokban folyamatosan napirenden szerepel a költségvetési szféra, s ezen belül a közigazgatás modernizációja és átfogó reformja. A magas színvonalon működő, a rendelkezésre álló költségvetési és humán erőforrásokat hatékonyan felhasználni képes nemzeti szintű közigazgatás(ok) kialakításából ugyanis jelentős versenyelőny származhat.

A versenyképességi intézkedések meghozatala nem odázható tovább, mivel az egységes(ülő) Európai Közigazgatási Térben 25 állam közigazgatásának versenye zajlik. Az elfogadott 2007-2013. közötti költségvetés lehetőségeit csak a legjobban felkészült közigazgatással lehet a leghatékonyabban kihasználni.
A közszolgálat személyi állományát és szabályozását érintő kormányzati lépéseknek az átfogó államszervezeti-közigazgatási reform végrehajtásához kell illeszkednie. Ennek alapvető indoka az, hogy csak egy komplexen felülvizsgált új típusú feladat- és hatásköri struktúra képes megalapozni a szükséges feladatok ellátását megjelenítő szervezeti rendszert. Ezen új típusú állami funkciókhoz (lehet és) kell a szükséges személyi állományt hozzárendelni. Nemzeti szintű szakmai közmegegyezést kell kialakítani a tekintetben, hogy a reformfolyamat ciklusokon átívelhessen, mivel már most látható, hogy több éves munka elindításáról van szó. A hagyományos és eddig alkalmazott létszámcsökkentési filozófiával szemben a feladatokra koncentráló, az állami gépezetet indokolatlanul mozgásba hozó hivatali működést kell a felülvizsgálat fókuszába állítani, mivel ennek költségei a legmagasabbak az adófizetők és az ország számára. Az is fontos vizsgálati irányt képez, hogy intézményes fékek és garanciák legyenek képesek megakadályozni a visszarendeződést, mivel az ún. fűnyíró-elv alapján végrehajtott korábbi létszámcsökkentések után „lopakodó” tendencia az, hogy a szükségtelen létszámtöbblet ismét megjelenik. Az egységes kormányzati akarat érvényesítése érdekében az is elengedhetetlen, hogy a megosztottság és a párhuzamosság helyett egy szakmai centrumból irányítsák a közigazgatás-politika reformját. Szükségszerű továbbá, hogy a személyi állomány helyzetére vonatkozó szabályozást, a minőség- és működésfejlesztést, a hatékonyságvizsgálatot, valamint a közigazgatási jogszabályok deregulációját szolgáló kormányzati feladatok végrehajtása a jelenleginél integráltabb módon valósuljon meg. További fontos feltétel, hogy az előttünk álló reform az apparátusok tekintetében stabilitást igényel, erre figyelemmel közmegegyezést kell kialakítani abban a tekintetben is, hogy kormányváltás esetén – a csökkenő közigazgatási elit miatt –, mely felsővezetői körtől számítva nem kerül sor cserére a vezetők körében. Csak egy ilyen megközelítésű és szemléletű reform végrehajtása lehet sikeres, amelynek a személyi állomány tagjai nem elszenvedői, hanem sokkal inkább alkotó alanyai és aktív résztvevői. Mindezt nevezhetjük pragmatikus (decentralizációs)-reformnak is.
Az indokolt lépések
1. Meg kell változtatni az állami szerepvállalás jelenlegi rendszerét és gyakorlatát
Az új típusú állami funkció figyelembevételével el kell végezni a közhatalmi típusú állami beavatkozás módjának újragondolását. E komplex feladat és hatásköri felülvizsgálatra alapozva folyamatossá kell tenni a deregulációs (ill. hatásvizsgálati) programokat.
E folyamat keretében indokolt megszüntetni az önkormányzatokat érintő és a lakossági ügyintézés körébe tartozó jogi szabályozás anomáliáit.
2. Gondoskodni kell az önkormányzatok mozgásterének bővítéséről
A helyi önkormányzatok mozgásterének érvényesítése érdekében érdemi előrelépés csak a feladat- és hatáskörök telepítésének differenciálásával, átstrukturálásával érhető el, s enyhíteni szükséges az ágazati jogszabályi kötöttségeket.
3.        Meg kell valósítani a megfelelő mértékű decentralizációt
A decentralizáció a minisztériumi szintek stratégiai szerepének erősítésével, a regionális intézményrendszer kiépítésével, továbbá – az önkormányzatok esetében – a helyi ügyek hatékonyabb intézésével, a kistérségekben koncentrálódó közigazgatási szakértelem erősítésével a „legmagasabb szintű szolgáltatást a legközelebb vinni az állampolgárhoz” elv érvényesítésével érhető el.
Az e körben megvalósított program végrehajtása során érvényesíteni kell az ún. vertikális szubszidiaritást, amelynek keretében a központi közigazgatási szervektől decentralizált feladat és forrásmegosztást (delegálást) kell érvényesíteni a területi szervek irányába. Nem nélkülözhető az ún. horizontális szubszidiaritás következetes megvalósítása sem, amely a közhatalmi és közszolgáltatási feladatok körében elvégzi az évek óta szükségessé váló profiltisztítást, illetve kiszervezést.
Az előző lépések megtétele azért elengedhetetlen, mivel a jól működő közigazgatás önmagában nem jelent versenyelőnyt. A versenyképességi (hatékonysági) követelményeknek való meg nem felelés viszont egyértelműen versenyképességi hátrányként jelentkezik.
A közigazgatás viszonylag gyors átalakítása, illetve megfeleltetése azért is elengedhetetlen, mert a közösségi költségvetési transzferek megszerzése érdekében tapasztalható a legnagyobb verseny. Ebből fakadóan olyan regionális intézményi struktúra kiépítése a feladat, amely egyaránt képes kommunikálni a többi hazai közigazgatási szinttel és a közösségi szervekkel. Ehhez megfelelő alapot teremt a kistérség intézménye, amely új feltételeket és lehetőségeket biztosít a települések széles körű együttműködése kiterjesztésének. Ehhez kapcsolódóan nem odázható tovább annak megválaszolása sem, hogy hol van az az optimális települési üzemméret, amelynek keretében magas színvonalú közszolgáltatások biztosíthatók az adófizetők számára. Az építkezést ennek figyelembevételével indokolt folytatni, illetve elmélyíteni.
Mindehhez indokolt felhasználni az ún. metropol-régiók működésének nemzetközi tapasztalatait is, amely az önkormányzati régiófejlődés legújabb és legígéretesebb irányát képezi.
4.     El kell végezni a területi államigazgatás racionalizálását
Elavult a dekoncentrált szervek struktúrája is, mert különféle területi szinten érhetőek el, illetékességi területük, jogállásuk és kapcsolati rendszerük nem mutat rendszerszerűséget. A több évtizede kialakított illetékességi területeket részben az ellátandó feladatok nagysága, részben az egyes tárcák érdekei alakították, ami a gyors ügyintézést elváró polgárok számára nehezen követhető, eltérő illetékességi területtel párosul. Van olyan dekoncentrált államigazgatási szerv, amelynek a szervezete egészen városi szintig szervezett, és az ország több mint kétszáz településén elérhető, és van ami csak megyei szinten található meg.
5.  Integrált közigazgatási és közszolgáltató egységek létrehozása
A közigazgatás modernizációjának folyamatos célkitűzései közé tartozik az államigazgatáson belül meglévő párhuzamosságok megszüntetése, az ügyintézés ésszerűsítése, valamint az ügyfélbarát hatóság koncepciójába illeszkedő ún. „egyablakos” hivatali szolgáltatási rendszer megteremtése.
E célkitűzések elérését szolgálhatják az Integrált közigazgatási és közszolgáltató egységek, amelyek az olcsóbb, ugyanakkor az eddigieknél hatékonyabb állami működést is lehetővé teszik.
Az integrált közigazgatási és közszolgáltató egységek alapját azok a helyi, körzeti, állami és egyéb szervek képezhetik, amelyek a kistérségek többségében már jelen vannak és továbbfejlesztésükkel, illetve megerősítésükkel elérhetőségük jelentős mértékben javítható. A fent felvázolt konstrukciónál a hangsúly egyébként sem a szervezeteken van, hanem azok egységes elérhetőségének biztosításán. A kistérségi központokban koncentrálódó közigazgatási szakértelem, technikai apparátus igazgatási technológiai integráció megvalósíthatja a „legmagasabb szintű szolgáltatást a legközelebb vinni az állampolgárhoz” elvet.
6. Hatékonyabbá kell tenni az európai uniós forrásból megvalósuló beruházások engedélyezési rendszerét
Az államigazgatási ellenőrzés és felügyelet áttekintésekor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az EU-s beruházások gyors lebonyolításának és elszámolásának elvárása, nem bírja el a széttagolt és nehézkesen működő államigazgatási rendszert, és a helyi, esetenként partikuláris érdekek érvényesítésének kezelését.
7. A közigazgatási szerveknél is érvényesíteni kell a menedzsment jellegű, s az egyéni felelősség, valamint a beszámoltathatóság megvalósítását szolgáló módszerek alkalmazását
Mivel minden fejlett országban napirenden szerepel a közszolgálat teljesítőképességének fejlesztése, az e körbe tartozó tennivalók kiemelt feladatot képeznek. A reformok számos kérdésben azonos irányokat követnek, mivel a kihívások is közel egyforma társadalmi-gazdasági környezetben fogalmazódnak meg. Az Európai Bizottság személyzetpolitikai reformja fontos kiindulási pontja lehet a helyes átalakítási irányok meghatározásának.
Ennek területei:
• a díjazási rendszer reformja;
• a munkaerő felvételi eljárások korszerűsítése, illetve
• a közszolgálat arculatának javítása.
A fenti lépések megtétele azért elengedhetetlen, mert lépéshátrányba kerülhetünk a nemzeti közigazgatások versenyében.