Mindketten Szegeden végezték jogi tanulmányaikat. Államigazgatási pályájuk Csongrád megyében indult. Több mint tíz éve töltik be egyfolytában tisztségüket a főváros egy-egy déli, kisvárosias kerületében. Munkájukat egyaránt elismerték helyi és országos szinten is. Dr. Kiss Irén Pesterzsébet, Budapest XX. Kerület, dr. Pölös Géza Budafok-Tétény, Budapest XXII. kerület Önkormányzatának címzetes főjegyzője. A fővárosban ők ketten rendelkeznek ezzel a címmel.

Hogyan vezettek az állami szolgálatban töltött évek a jegyzői tisztség elnyeréséhez?
Dr. Pölös Géza
Édesapám példáját követve kezdetben kereskedelmi főiskolára szerettem volna menni, nagyon vonzott a kereskedői mesterség. Abban az időben mint hallgatónak, a FÜSZÉRT igen csábítóan 500 forint ösztöndíjat fizetett volna. 1973-ban a három éves katonai szolgálat után azonban arról szereztem tudomást, hogy a járási hivatalokba tanácsigazgatási gyakornokokat keresnek, és egy munkával töltött évet követően felvételizni lehet a Tanácsakadémiára. Bár a feladatokat akkor még nem sejtettem, jól hangzott, hogy egész fiatalon „akadémikus” lehetek. A Szegedi Járási Hivatalban ígéretet kaptam, hogy ha hivatalnok leszek, tanulmányi szerződést kötnek velem és az akkoriban egy havi keresetnek megfelelő 1300 forint ösztöndíjat kapok. A tanácson eltöltött rövid ismeretgyűjtés során azt láttam, hogy a hivatalban jó hangulat uralkodik és nagyon vonzó volt, hogy az ügyintéző – akárcsak a kereskedő – emberekkel foglalkozik. Elhatároztam, hogy ezen a pályán indulok el.
A gyakornoki munkát lakóhelyemen, Kisteleken végeztem. Az adminisztratív állás nagyon tetszett, egyre jobban megszerettem a feladataimat, leginkább azt, hogy embereken segíthetek. Egy évvel később megkezdtem tanulmányaimat a Tanácsakadémián, Budapesten. A magyar fővárossal ekkor találkoztam ugyan először, de ez egy életre szóló élményt jelentett. Az Akadémia kétéves volt, és az akkori államigazgatásban főiskolai végzettséget jelentett. Sajnos a két év nagyon gyorsan eltelt és a szerződés szerint vissza kellett térnem Kistelekre.
1976. július 1-jétől adócsoport-vezetőnek neveztek ki a kisteleki tanácshoz. Az első időszak nagyon nehéz volt. Az adócsoport nem működött jól, rossz volt az ügyfelekhez való viszonya és a vezetőség részéről csupa elmarasztalás érkezett. Változásra volt szükség, s a feladat nagy kihívást jelentett. Naponta nyolc óra helyett tizenhat órát dolgoztam, de eredményeként megváltozott a légkör. Bár adóztattunk, bírságoltunk és végrehajtottunk, ha kellett, azonban mindig emberségesen. Öt év kemény munkája után az adócsoportunk már a kiemelkedően teljesítő adóhivatalok közé tartozott a megyében. Közben én elvégeztem az Államigazgatási Főiskolát is, majd 1990-ben a szegedi jogi egyetemet.
1981-ben felkérést kaptam a szintén Csongrád megyei Zákányszékre, Vb-titkári tisztségre. Igaz, a tisztség nagyobb fizetést jelentett, eredetileg csak két évre vállaltam el, mert Szegeden szerettem volna dolgozni az adóigazgatásban. Végül tizenegy évig maradtam Zákányszéken. Nagyon megszerettem a községet, a lakosság is befogadott és sok barátot szereztem. Ma is szívesen visszalátogatok, mikor tehetem erre a kedves településre.
Az 1990-es rendszerváltás után jegyzőként folytattam a munkámat Zákányszéken, de már szerettem volna egy szakmailag nagyobb kihívást jelentő kisebb városban elhelyezkedni. Ekkor értesültem a budapesti huszonkettedik kerület jegyzői állásra kiírt pályázatáról. Jelentkeztem, bár egy vidéki kistelepülés jegyzőjeként nem láttam sok esélyt a sikerre. Nagy meglepetésemre az esélyesek között hívtak be elbeszélgetésre.
Első látásra megtetszett a környezet, mert Budafok-Tétény egy vidéki kisvárosra hasonlított. A meghallgatás során a polgármester irodájában a hosszú asztal másik végére ültem. Ez feltűnt neki, rákérdezett, mire elmondtam, hogy nem szembe akarok helyezkedni vele, hanem szeretek szemtől szemben beszélgetni azzal, akivel tárgyalok. Ha visszagondolok, ma sem értem, hogyan mertem ezt mondani, de veszteni valóm nem volt.
Végül a pályázók közül engem választottak, és 1992. május 15-i hatállyal kineveztek a XXII. kerület jegyzőjének. Nem a fizetés volt az elsődleges számomra, hanem az a kihívás, hogy a Főváros kerületében bizonyíthassam szakmai tudásomat, felkészültségemet.
Budafok-Tétényben egy olyan közösségbe kerültem, amely gyorsan befogadott. Az itt élők és a hivatal célkitűzései, elkötelezettségei és nézetei számomra olyannyira szimpatikusak, hogy azt mondhatnám azonosak voltak a sajátommal. Azóta is érzem, tudom és tapasztalom, hogy szakmailag jól felkészült kollégáimmal képesek vagyunk a legnehezebb feladatokat is megoldani, és sikereket elérni a kerületben.
Az elért sikerek nem személyre szólóak. Nem azt jelentik, hogy egy jegyző megvalósított egy elképzelést, vagy egy kitűzött fontos célt, hanem azt, hogy egy csapat, egy dinamikus fiatalokból és nagy tapasztalattal rendelkező hivatalnokokból álló kollektíva összehangoltan dolgozik együtt. Azt, hogy a sok ezer napi feladat rutinját egységes apparátusként, kimagaslóan teljesítik. A valódi siker a mindennapok ügyfeleinek elégedettségével mérhető és büszkén mondhatom, hogy minden kollégám részese a hivatalvezetőként kapott elismeréseimnek.
Emellett nagyon fontos a harmonikus kapcsolat az önkormányzati hatalmat gyakorló és a hivatali munka irányvonalát is meghatározó képviselő-testülettel. A megfelelően előkészített, jól kidolgozott javaslatokkal, tervekkel a kerület fejlődését elősegítő, előremutató döntések születnek, s ennek elengedhetetlen feltétele a kölcsönös együttműködés a döntéshozók és az előkészítő – végrehajtó apparátus között. A kapcsolat meghatározza a kerület jövőjét és enélkül elképzelhetetlen lenne a dinamikus fejlődés.
Hogyan vezettek az állami szolgálatban töltött évek a jegyzői tisztség elnyeréséhez?
Dr. Kiss Irén
1976-ban végeztem a szegedi jogi egyetemen. A férjem, aki évfolyamtársam volt, az egyetemen maradt tanítani. Szegeden már abban az időben is Tiszát lehetett rekeszteni a jogászokkal, ezért nehezen sikerült álláshoz jutnom, végül a Szeged Megyei Város Tanácsánál helyezkedtem el.
Előbb a tanács és a végrehajtó bizottság üléseinek előkészítése volt a feladatom. A testületi előterjesztések törvényességi véleményezése, a jegyzőkönyvek megszerkesztése, a testületi határozatok törvényességének ellenőrzése, illetve a határozatok végrehajtásának nyomon követése tartozott a munkakörömbe. Később volt alkalmam széleskörű gyakorlatot szerezni az államigazgatási eljárási jogban, amikor Szeged Megyei Város Tanácsa VB Titkára hatáskörébe tartozó ún. „felülvizsgálati kérelmek” elbírálásának előkészítése volt a feladatom. Ebben a munkakörben át kellett tanulmányoznom egy-egy ügyben az első- és másodfokú hatóságok eljárásának és döntéseinek szabályosságát, és a jogerős döntés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmet ennek megfelelően elbírálni, illetve a VB titkár számára a megfelelő határozat-tervezetet előkészíteni.
A szegedi évek alatt tehát volt alkalmam beletanulni a testületi és a hatósági munkába, sőt még egy kicsit az államigazgatási jogot is megszeretni. Ezt azért mondom, mert egyetemi éveim alatt nem szerettem ezt a jogágat, nem szerepelt a terveim között az államigazgatási munka. Annyira nem, hogy az ügyvédi-jogtanácsosi szakvizsgát tettem, s ügyvéd szerettem volna lenni.
1984-ben költöztünk Budapestre, ahol az angyalföldi és a pesterzsébeti tanácsnál. kínálkozott álláslehetőség. Míg az előzőnél határozatlan idejű kinevezésről volt szó, az utóbbi helyre csak határozott időre történő kinevezést ajánlottak. Azért választottam mégis Pesterzsébetet, mert nagyon megtetszett a városháza gyönyörű, rendezett épülete, amely a szegedi városházát idézte fel bennem. Hatóság felügyeleti csoportvezetői munkakörbe vettek fel, s a jogtanácsosi feladatot is elláttam.
A rendszerváltozás éve számomra is változást hozott. Dudás Ferenc, az akkori vb titkár a belügyminisztériumban helyezkedett el, s a tisztségére kiírt pályázaton én is elindultam. Bár az első helyre értékelték a pályázatomat, az akkori tanács-testület nem nevezett ki, csak megbízott vb titkár lehettem, 1989. június 1-től amikor már fújtak a politikai változás előszelei. A folyamatosan alakuló helyzetben, friss tisztségemben kellett megállnom a helyemet. Például, mivel a tanácselnök szabadságra, a tanácselnök-helyettesek pedig nyugdíjba mentek, egyedül maradtam a novemberi „négyigenes” népszavazás helyi lebonyolításával. Sikerült korrekt módon megszerveznem, s ezt a rendszerváltó pártok helyi képviselői utólag elismerték. Később 1990-ben az első országgyűlési, majd az önkormányzati képviselő-választások jelentettek hasonló kihívást.
A megalakult helyi önkormányzat pályázatot hirdetett a jegyzői állás betöltésére, melyet megpályáztam, és meg is nyertem, s 1990. december 7-től látom el ezt a tisztséget. Úgy tudom, hogy a fővárosban négyen vagyunk olyanok, akik a rendszerváltás óta megmaradtak helyükön.
Miként látja a jegyző szerepét a magyar szabályozásban?
Dr. Pölös Géza: A jegyző státusza egyáltalán nem ugyanaz, mint korábban a Vb-titkárnak volt. A kilencvenes évek elején meg kellett tanulni egy merőben más szemléletű új joganyagot. Ráadásul a közigazgatási feladatkör is folyamatosan változott, bővült. A kezdeti időszakban még nem volt teljes mértékig elfogadott, hogy a jegyző a törvényesség őre. A képviselő-testület eleinte nehezen vette figyelembe, ha jeleztem, hogy a készülő döntés jogszabálysértő, azonban később fokozatosan minden szerv rájött, hogy csak fokozott együttműködéssel lehet betölteni az önkormányzatiság megújult szerepkörét.
Dr. Kiss Irén: Ahhoz, hogy valaki hosszabb időt töltsön el jegyzőként, rengeteg dolognak meg kell felelni. Tréfásan szoktam mondani, hogy a jegyzőnek mindenki a főnöke: a polgármester, a képviselő-testület, a lakosság, a közigazgatási hivatal, és még saját hivatala is sokszor, mert hogy jól menjenek a dolgok, megfelelő viszonyt kell kialakítania polgármesteri hivatal munkatársaival is. A jegyzőtől nagyon sokat vár el a magyar rendszer. Kizárólag szakmai szempontok szerint dolgozzon, a törvényesség őre legyen tengernyi hatáskör címzettjeként. A kollégáim egyszer megszámolták, hogy a jegyző több ezer hatáskörrel bír. Ezért szükséges a jó szervezés. Elengedhetetlen, hogy a polgármesteri hivatalban olyan emberekkel vegye körül magát, akikben megbízhat, akik jogszabályszerű döntéseket hoznak a nevében.
A jegyzőt a képviselőtestület nevezi ki, a munkáltatói jogokat a képviselőtestület, illetve a polgármester gyakorolja felette. Ilyen helyzetben a szabályozás elvárja, hogy jelezze, ha a testület, illetve a polgármester intézkedése törvénybe ütközik. Nyilván nem vet jó fényt a beosztottra, ha túl sűrűn akadékoskodik a főnökénél… Tehát ez felemás helyzet.
Én mindig arra törekszem, hogy egy-egy vitatott kérdést, ügyet kizárólag a jogszabályokkal vessem össze, s találjam meg a jogszerű megoldást, nem azt mondom, hogy valamit nem lehet, hanem azt, hogy hogyan lehet. Úgy érzem, végül is ezt hosszú távon mindenki elfogadja.
Az eltelt 15 év alatt nagyon sok emlékezetes ügyem, vagy esetem volt, konkrétan kiemelni egyet közülük nem is tudok. Nagyon sok izgalommal jártak, járnak a választások. Szívesen gondolok vissza arra a csapat-munkára amit a kollégáimmal együtt hajtunk végre egy-egy választás előkészítésekor, lebonyolításakor. A sokszor igen bonyolult szabályok pontos, precíz betartatását elérni a jelölő szervezeteknél, több száz embert felkészíteni a szavazatszámláló bizottságokba, a sokszor ellenséges politikai légkörben is elvégezni a törvények által ránk bízott feladatokat, s kibírni a választások napján hajnaltól másnap hajnalig, s mindenre odafigyelni, hogy a legutolsó toll és gémkapocs is ott legyen ahol kell. Igazán sok és szerteágazó munka ez, s a köztisztviselőknek a saját munkaköri kötelességük mellett kell ezt elvégezniük, mégis mindenki lelkesen és lelkiismeretesen végzi a feladatát, s együtt örülünk, ha sikerül egy fordulót hibátlanul lebonyolítani. Azért emelem ki ezt a munkát, mert most is választási időszak van.
Milyen gondolatai fűződnek a címzetes főjegyzői címhez?
Dr. Kiss Irén: Nagy örömet jelent számomra ez az elismerés. Úgy érzem, ez annak megerősítése, hogy az eltelt idő alatt korrekt módon láttam el a feladataimat. Az előző polgármester a köztársasági érdemrend arany fokozata kitüntetésre terjesztett fel, amit akkor meg is kaptam. A polgármesteri hivatal tavaly megszerezte a CAF minősítést, s nagy örömömre elnyertük a Magyar Közigazgatás Minőségi Díjat is. Az ehhez vezető úton sokat tettek a kollégáim, amit ezúton is szeretnék megköszönni nekik.
Hosszú időt töltöttem a közigazgatásban, s nem lettem ügyvéd. Ennyi idő távlatából azonban azt gondolom, hogy ehhez értek, jól megismertem és igencsak megszerettem a közigazgatást.
Dr. Pölös Géza: A cím számomra nagyon értékes, a hivatásom kimagasló erkölcsi elismerését jelenti. Az ember elfelejti a sok-sok fáradtságot, idegeskedést, a naponta késő estébe nyúló munkát, és arra gondol, hogy megérte. Arra, hogy ezt mások is így látják. Harminchárom évet töltöttem eddig a szakmában, ennek eredményességét a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel is elismerésre méltatták.
Akad olyan a családban, aki követni fogja az Ön példáját?
Dr. Kiss Irén: Két fiam közül a kisebbik a pedagógiai diploma megszerzése után második éve folytat jogi tanulmányokat, hogy azután ügyvéd vagy közszolga lesz-e nem tudom.
Dr. Pölös Géza: Jelenleg nincs, aki továbbviszi a jogászi hivatást. A fiamnak ugyan egészen jó jogérzéke van, de ő műszaki szakember lett. A lányom pedig gyógyszerésznek tanul, de tavaly unokával örvendeztetett meg, ezért elképzelhető, hogy esetleg még hatással leszek az unokám későbbi pályaválasztásánál.
Hogyan kapcsolódik ki szűkös szabadidejében?
Dr. Kiss Irén: Nagyon szeretek színházba, koncertekre járni. Mostanában sűrűn voltam a Művészetek Palotájában, csodálatos hely. Minden évben elmegyek a családommal három hétre nyaralni. Imádom az állatokat. Hosszú ideig csak egy kutyám volt, de a fiam nemrégiben befogadott egy kóbor ebet, ráadásul az idén egy kóbor cica is került hozzánk. Imádok velük játszani, sétálni.
Dr. Pölös Géza: Csak hétvégén tudok igazán feltöltődni. Szeretek a házunk kertjében tenni-venni és ha tehetem, sokat olvasok. Leginkább azonban egy jó kirándulás nyújt számomra üdítő hatást, bárhol az országban. Ezen kívül úszással igyekszem magam jó formában tartani.
Milyen látnivalót ajánlana a kerületbe látogatók figyelmébe?
Dr. Kiss Irén: Kerületünk nem annyira gazdag turisztikai látványosságokban mint a főváros belső részei. Korábban önálló város volt, csak 1950-ben csatolták Budapesthez. Az utóbbi időben sokat fejlődött. Büszkék vagyunk a Duna-partra, itt van a ráckevei-soroksári ág, ami fejlesztendő terület, de a mostani állapotában is gyönyörű. Szívesen ajánlom az ide látogatók figyelmébe a sétáló utcát, a parkjainkat, amelyek szerencsére az utóbbi időben nem szenvednek rongálást. Korábban előfordult, hogy a Kossuth-szobor elé kiültetett virágpalántákat reggelre elvitték. A sétáló utcában található a kitűnő gyűjteménnyel rendelkező Gál Imre Galéria. Igazi pesterzsébeti unikum a Csili Művelődési Ház, amit régen a vasas szakszervezet tagjai adakozásból építettek. Élénk közművelődési, színházi élet folyik az önkormányzat által tavaly felújított épületben.
Dr. Pölös Géza: Budafok-Tétényben nagy múltja van a hagyományos borászkodásnak. A kerületben hatalmas pincerendszer helyezkedik el, ami országos viszonylatban is különlegesnek tekinthető. Története a XIX. századba nyúlik vissza. Ezek a mészkőbe vájt helyiségek kiválóan alkalmasak bortárolásra, gombatermesztésre. Nagyon szép műemlékünk a nagytétényi Száraz-Rudnyánszki kastélymúzeum. A völgyes-dombos vidék, a Duna-part pihenőövezete, ahol nemsokára golfpálya épül, pedig értékes, szemet gyönyörködtető természeti környezetként tárul fel az ide látogatók előtt. Emellett érdemes megnézni a Campona bevásárlóközpontban a Közép-Európában is egyedülálló, a tengerek élővilágát bemutató Tropicariumot. A kerület hagyományos rendezvényei az elmúlt években sok látogatót vonzottak. A tavaszi Tétény-Promontor Kulturális Napok vagy az őszi Budafoki Pezsgő- és Borfesztivál, a szüreti felvonulás és a Pezsgő- és Lovagrendavatás sok színes látnivalóval gazdagítja az idelátogatókat.
Dr. Szamos Márton