A 2005. évi CXIV. törvény alkalmazása a gyakorlatban számos kérdést vetett fel. Ezek közül én is kiválasztottam néhányat, amelyek figyelembe véve a Fejér megyében tapasztaltakat –véleményem szerint– mindenképpen átgondolásra méltóak.

Az új törvénnyel egy kéthetes időszak jött létre, melyben a HVB saját döntése szerinti időpontban tűzhette ki a kisebbségi választást. Ez a nagyfokú döntési időköz a gyakorlatban azonban számos probléma forrása lehet. Így például, ha (pl. költözések miatt) többen törlésre kerülnek a kisebbségi választói jegyzékből, s így az abban szereplő kisebbségi választópolgárok száma a választás HVB általi kitűzésének napján már nem éri el a 30-at. Mindez – az érintett kisebbséggel szemben méltánytalanul – lehetetlenné teszi a választás kiírását. A problémára megoldást jelenthetne, ha a Magyar Köztársaság elnöke a kisebbségi önkormányzati választásokat a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek általános választásával egyidejűleg kitűzné, vagy pedig, ha a HVB – kitűzés időpontjától függetlenül – a július 15-ei állapot szerint tenné meg ugyanezt. Bármelyik megoldást is választanánk, mindkettő a hatályos törvény módosítását igényelné.
Szintén problematikus és átgondolandó azon más településre költözők helyzete is, akik jelöltként szeretnének részt venni a választáson. Mégpedig: ők a régi lakóhelyükön a jegyzékből törlésre kerülnek. Kérdéses, hogy ezt követően törölni kell-e őket a jelöltek közül is.
Az előbbiekhez kapcsolódóan kérdéses az is, mi a helyzet akkor, ha az új településre költözőket valamely jelölő szervezet jelöltként kívánja indítani, ilyenkor ugyanis ők a törvény szerint nem vehetőek fel jelöltként, hiszen nem szerepelnek a névjegyzékben. Erre vonatkozóan a kisebbségi választás tárgykörében kelt OVB állásfoglalások sem adnak útmutatást.
Más jellegű probléma a kisebbségi jegyzékbe való jelentkezések valódiságának ellenőrzése, illetve ellenőrizhetetlensége.
Mi történik akkor, ha a választópolgár a részére eljuttatott értesítőből tudja meg, hogy választói jegyzékbe felvételére került, anélkül, hogy eziránt kérelmet nyújtott volna be? (Ez nyílván hamis kérelem benyújtásának volt köszönhető.)
Nem foglalkozik az értesítővel, mert úgy gondolja, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően, vagy adminisztrációs hiba következtében kapott értesítést.
Kifogásolja a szabálytalan aktust.
A probléma abból adódik, hogy a jelentkezés valódiságát az általános feltételek (mint pl., nem szerepel-e a NESZA jegyzékben) vizsgálatán kívül nem ellenőrizheti a HVI. A csalás kiderülése nyilvánvalóan a jegyzékből való törléssel és esetleges büntető-feljelentéssel jár. A jegyzék tartalma azonban titkos, s azt csak a törvényben meghatározott személyi kör kezelheti a törvényi előírásoknak megfelelően, így az esetleges visszaélések rejtve maradnak, rejtve maradhatnak.
Arról nem is beszélve, mi történik akkor, ha a csalás csak a választás kitűzése után derül ki, és az oly mértékű, hogy a hamis személyek jegyzékből való törlésével a jegyzékben szereplők száma nem érné el a 30 főt. A törvény szerint ugyanis a kisebbségi választói jegyzékben szereplők számának csökkenése a választás kitűzését követően már nem releváns. Megfontolandó, s jómagam is ezen a véleményen vagyok, hogy ilyen esetben nem kellene-e másként értelmezni a törvényi rendelkezést, s akár érvényteleníteni a választás kitűzését, hiszen a jogalkotó sem az estleges csalások elleni fellépés eszköztelenségét növelendő alkotta az említett szabályt.
Ugyancsak kérdéses a kisebbségi jelöltállítás. Jelöltet csak a törvény szerinti jelölő szervezet állíthat. Ezt egyrészről pozitívnak ítélem meg, hiszen ez egyfajta garanciát, védelmet nyújt azokkal szemben, akik esetleg valamely kisebbséghez tartozónak vallják magukat – anélkül, hogy valóban létezne bármiféle kapcsolat köztük és az adott kisebbség között-, hogy ezáltal mandátumot szerezhessenek.
Másrészről viszont problematikusnak ítélem meg a kisebbséghez tartozók és a jelölőszervezetek viszonyát. Véleményem szerint közöttük nincs meg az olyanszintű kapcsolat, kölcsönös ismeretség, amely egy felelősségteljes jelölést alapozhatna meg akár egy kisebb településen is.
Fejér megyei helyzetkép:
A legszembetűnőbb változást a választásra jogosultak számában figyelhetjük meg.
A törvény módosítását megelőzően nem különült el a kisebbségi választójog az általános (helyi önkormányzati) választójogtól.
A 2005. évi CXIV. törvény ugyanis mind az aktív, mind a passzív kisebbségi választójog feltételéül szabta a kisebbségi névjegyzékben való szereplést. Ennek köszönhetően a kisebbségi választók száma Fejér Megyében 341185 főről (2002’) 2006-ban 3698 főre csökkent.
Emellett azonban az új törvényi szabályozás sem a kisebbségi választással érintett települések, sem a létrejött, illetőleg előreláthatóan létrejövő kisebbségi önkormányzatok számában nem okozott jelentős változást.
Ennek megfelelően 2006-ban Fejér Megye 108 településéből 30-ban kell kisebbségi választást kitűzni. Ezen településeken 49 kisebbségi önkormányzat létrejövetele valószínűsíthető.
Az előzetes adatokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy továbbra is megmard a cigány és német kisebbségi önkormányzatok számának dominanciája.
Az eddigiekhez képest két olyan kisebbségi önkormányzat (ruszin és ukrán) is megalakulhat, amely ezidáig nem működött Fejér Megyében.
Várhatóan Fejér megyében 18 cigány, 15 német, 3 horvát és szerb, 2 görög, lengyel és szlovák, valamint 1 örmény, ruszin, szlovén és ukrán kisebbségi önkormányzat alakulhat meg 2006-ban.
Mindezek alapján tehát megállapítható, hogy a kisebbségi önkormányzatok számában, összetételében nem okozott kiugró változást az említett törvénymódosítás.