Az egészségügy területén, az országban elsőként, a Közép-Magyarországi Régió szakmai tanácsa megtette az első érdemi lépést. Nevezetesen, javaslatot tett ezen régió aktív pulmonológiai ágyainak csökkentésére és a megszűnő osztályok ellátási területének átvételére.

A központi régió tüdőgyógyászati járó-, és fekvőbeteg szakellátás rendszerének alakulását az elmúlt időszakban ugyanazon kedvezőtlen tényezők befolyásolták, melyek az egész egészségügyi ellátás fejlődését is jellemezték. Az ellátó rendszerben itt is területi és strukturális aránytalanságok mutatkoznak. Kihasználatlan kapacitások mellett jelentős hiányok is tapasztalhatók. A felesleges, párhuzamos és gazdaságosan nem üzemeltethető kapacitások létrejötte alapvetően annak tulajdonítható, hogy a különböző intézményfenntartók (a Budapest Főváros valamint a Pest Megyei Önkormányzat, az Egészségügyi Minisztérium, a Budapesti Orvostudományi Egyetem, az Oktatási Minisztérium és a MÁV intézményeket felügyelő Gazdasági Minisztérium) között nem alakult ki olyan érdemi együttműködés, mely a lakossági egészségi ellátás leghatékonyabb módjának megválasztását motiválná. Az eltérő tulajdonviszonyok, a helyi politikai, az intézményi és az érintett dolgozók egyéni érdekei gyakran a szakmapolitikai célok illetve a racionalitás ellen hatottak. A fenntartók, vagy az intézmények szintjén megnyilvánuló együttműködési készség jelei csak elvétve tapasztalhatók.
A felesleges kapacitások létrehozásában szerepe volt még az Országos Egészségügyi Pénztárnak a fejlesztések befogadása során tanúsított, a szakmai elvárásokkal ellentétes gyakorlata. Ennek következtében ugyanis befogadásra kerültek olyan járóbeteg-szakrendelések, melyek mind a mai napig a tüdőbeteg gondozók ellátási körzetében tevékenykednek, betegellátási kötelezettség nélkül.
Ugyanakkor a valós költségeket nem fedező finanszírozási rendszerre visszavezethetően nem fejlődhettek megfelelő ütemben olyan a szakmapolitikai célkitűzések megvalósítását szolgáló ellátási formák, mint a tbc-s hajléktalanok ellátása, intenzív ellátás, a daganatos betegségek terápiás kezelése vagy pedig a krónikus ellátást nyújtó, valamint rehabilitációs célokat szolgáló fekvőbeteg-szakellátás.
A fentiek ellenére is működőképes ellátás biztosítása a szakma képviselőinek, a Pulmonológiai Kollégiumnak és a Magyar Tüdőgyógyász Társaság egyeztetett állásfoglalásainak, valamint a tulajdonosokkal együtt átgondolt szakmapolitikai elveknek és kompromisszumoknak köszönhető. Ez azonban csak a szakmai munka színvonalának adott szinten tartását biztosította, a régióra (és az országra) vonatkozó egységes fejlesztési tervek megvalósítására, modellkísérletekre, korszerűsítésre, összefogott szakmai koncepciók realizálására esély nem volt.
2002. évben a központi régióban 1266 pulmonológiai ágy működött, az ország valamennyi ilyen profilú ágyának 30 %-a. Az összes régiós pulmonológiai ágyon belül az aktív: 1040 ágy, a krónikus és rehabilitációs: 226. Az ágystruktúrán belül a krónikus ellátás 17,7 %-os részaránya kedvezőtlenebb az országos 26,6 %-os átlagnál, ami mindjárt felhívja a figyelmet egy igen fontos struktúraváltási elemre: az aktív ágyakból rehabilitációs profilok kialakítására. Az ágystruktúra másik sajátossága, hogy az aktív kapacitás 75 %-a a progresszív ellátás legmagasabb szintjén lévő (országos intézet , egyetem, szakkórház) intézményekben került lekötésre.
A Kormányzat felismerve, hogy a szakmapolitikai célkitűzések megvalósítása és az ahhoz szükséges szerkezeti átalakítási folyamatok végrehajthatósága csak a megyei szintnél nagyobb szervezeti egységekben keretében biztosítható, kezdeményezte a Regionális Egészségügyi Tanácsok létrehozását. Ezek feladata az adott régió egészségügyi ellátó rendszerének a lakosság valós szükségleteihez történő igazítása, az ellátó rendszer hatékonyságának javítása az intézménytulajdonosok közötti koordinált együttműködés biztosításával.
A szakmai bizottság koncepcióját és javaslatát több hónapos hallgatás követte. Majd 2005. május 3-án a Budapest Főváros Főpolgármester Helyettes Asszonya levélben kereste meg intézményünket és nyilatkozatot kért arra vonatkozóan, hogy, amennyiben a Főváros Közgyűlésének Egészségügyi Bizottsága megszüntetné a Szent Imre Kórház 40 ágyas aktív pulmonológiai osztályát, tudjuk-e vállalni a XI. kerület lakosainak teljes körű (aktív, fekvő, krónikus, járó) tüdőgyógyászati ellátását.
Az ún. „régiós anyagban” foglaltaknak megfelelően e kérdésben intézetünk válasza egyértelműen csak pozitív lehetett, természetesen azzal, hogy csak és kizárólag Pest Megye Önkormányzatának jóváhagyó döntése után kerülhet sor e feladat végrehajtására.
Ezt követően a feladat leadásban, illetve átvételben érintett intézetek vezetői egy előzetes szakmai egyeztetést tartottak és tulajdonképpen közöttük e kérdésben konszenzus alakult ki.
Következő lépés, az érintett intézmények vezetői mellett, már a tulajdonosok és a területileg illetékes ÁNTSZ-ek is bekapcsolódtak a kapacitás átcsoportosítás előkészítésébe. Ezen előkészítő megbeszélésen – hosszas vita után – egyezség született az átadás, illetve átvételre kerülő ellátandó lakosságszámról (ez a törökbálinti Tüdőgyógyintézet vonatkozásában mintegy 115.000 plusz lakost jelent), az átvételre kerülő fekvő- és járóbeteg kapacitásról. Előzetes megállapodás született arról is, hogy a törökbálinti Tüdőgyógyintézet a Szent Imre Kórház kapacitásának feladatarányos részét, azaz az eddigi havi teljesített súlyszám 65%-át venné át.
Időközben folyamatos tárgyalások folytak az ún. orvosi munkaerő átvételről. Ennek eredménye, hogy a megszűnő osztályok orvos létszámából 4 fő kerül 2005. augusztus 1-től a törökbálinti Kórház állományába.
Ezen előzmények után a Pest Megye Önkormányzatának Közgyűlése 2005. június 24-ei ülésén a következő határozatot hozta a jelenlévők egyhangú szavazatával:
Pest Megye Önkormányzatának Közgyűlése határozata
1.  a Törökbálinti Tüdőgyógyintézet szabad kapacitása terhére befogadja a Fővárosi Szent Imre Kórház tüdőgyógyászati feladatait azzal a feltétellel, hogy a főváros a 40 ágy feladatarányos finanszírozását is átadja 2005. augusztus 1-jétől úgy, hogy az átadó osztály éves súlyszámösszegét és az ehhez kapcsolódó finanszírozás 65%-át a Törökbálinti Tüdőgyógyintézet kapja.
2. a Törökbálinti Tüdőgyógyintézet 2005. július 1-jétől befogadja a Fővárosi Szent Imre Kórház tüdőgyógyászati feladatra szolgáló 20 járóbeteg szakorvosi óráját a feladathoz tartozó finanszírozással együtt.
3. a Törökbálinti Tüdőgyógyintézet 2005. október 1-jétől befogadja a Fővárosi Szent János Kórház tüdőgyógyászati feladatra szolgáló 10 krónikus ágyát a feladathoz tartozó finanszírozással együtt.
4. felkéri elnökét, hogy – a határozati javaslat 1-3. pontja teljesítése esetén – a fővárossal együtt tegyék meg a szükséges intézkedéseket az Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár felé.
A szakmai és az önkormányzati döntést követően kezdhető meg a feladat konkrét végrehajtása.
Ez mit jelent az átvevő intézet számára:
– ki kell jelölni a XI. kerület pulmonológiai betegeinek ellátását végző szervezeti egységet;
– az intézet orvos igazgatójának és az érintett osztályvezetőnek fel kell vennie a kapcsolatot a területi tüdőgondozóval és valamennyi háziorvossal;
– ezt követően a háziorvosok részére több alkalommal szakmai napot kell szerveznünk, ahol a betegek ellátásához biztosított tárgyi és személyi feltételeket mutatjuk be;
– tapasztalatunk szerint minimum 3 – 6 hónap az az időszak, amely feltétlen szükséges az új (átvett) területek orvosai, illetve betegei számára kórházunk megismerésére, elfogadására, a személyes, bizalmi kapcsolatok kialakítására.
Úgy a Megyei önkormányzat mint a Törökbálinti Kórház vezetése nagy reményeket fűz ezen régiós javaslat sikeres végrehajtásához, vallja azt, hogy, ha a kapacitás átcsoportosítás zökkenőmentesen megvalósul, úgy ez példaként szolgálhat a többi orvosi szakma számára is. Elindulhat a Közép-Magyarországi Régióban működő egészségügyi szolgáltatók valóban szükséges és indokolt kapacitásának és struktúrájának kialakítása.
És végül mi is az igazi eredmény?
A Közép-Magyarországi Régióban, a tulajdonosok döntésének megfelelően, közel 100-zal csökken az aktív pulmonológiai ágyak száma, a közeljövőben megkezdődhet az ún. intenzív légzési rehabilitációs osztályok kialakítása, elkezdődhet úgy az aktív- mint a járóbeteg ellátás koncentrációja.
Konkrétan a Pest Megyei Törökbálinti Tüdőgyógyintézet számára azt jelenti, hogy:
– A betegellátás hatékonysága tovább erősödik;
– Csökken a kihasználatlan ágyak száma;
– Növekszik az orvosok és nővérek száma. Ez jó az orvosnak, ápolónak, javul a szakmai munka hatékonysága, de leginkább a betegnek, mert több idő jut gyógyításukra, ápolásukra.