Az utóbbi években az alapvető infrastruktúra megteremtése után szabályozási szinten is lendületet kapott az elektronikus közigazgatás.

Az ügyfélkapu 2005. április 1-én vált elérhetővé az ügyfelek számára, ekkortól beszélhetünk hazánkban központilag biztosított, széles körben elérhető és meghatározott körben ingyenes elektronikus ügyintézésről. Még ugyanabban az évben megjelentek a szükséges eljárási feltételeket és követelményeket rögzítő jogszabályok, így az ügyintézés részletes szabályait rögzítő 193/2005. (IX. 22.) számú, a hatósági eljárásokban felhasználható elektronikus aláírás tanúsítványokról szóló 194/2005. (IX. 22.) számú, valamint a biztonsági feltételeket rögzítő 195/2005. (IX. 22.) számú Korm. rendeletek. A Ket.-ben rögzített alapvető elektronikus ügyintézési szabályokat e végrehajtási rendeletek megfelelő keretbe foglalták, így a rá következő években az e-ügyintézés, konkrétabban az elektronikusan igénybe vehető ügytípusok köre dinamikus bővülésének nem volt szabályozási akadálya.
A következő szabályozási mérföldkőként a központi elektronikus szolgáltató rendszer fogalmát megalkotó 182/2007. (VII. 10.) Korm. rendeletre tekinthetünk. A rendelet x) pontig terjedő értelmező rendelkezései jól tükrözik, az indulás óta az e-ügyintézés fogalomköre igen nagymértékben differenciálódott, az ügyfélkapu mellett nevesítésre kerültek további szolgáltatások is. Az idei évben a Ket. módosításához kapcsolódva az elektronikus közigazgatás tekintetében is komoly koncepcionális tervezés kezdődött. A legfontosabb kiemelendő sajátosság, hogy az elektronikus ügyintézés már nem kap sajátos eljárási szabályokat, hanem kapcsolattartási formaként jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy a hatósági eljárásokban az elektronikus út nem lesz többé „kivételkezelés” körébe tartozó, egyed ügyféli jog, hanem a hivatali működésben megszokott kapcsolattartási formák egyikévé válik. Ez nem eredményezi azonban az elektronizáció háttérbe szorulását, hiszen a Parlament elé került az elektronikus közszolgáltatásról szóló törvényjavaslat is (T/6767) , amely jelentős új irányokat hoz a terület szabályozásába. A legfontosabb változást a Ket.-hez hasonlóan a megközelítésmódban találjuk, hiszen a javaslat az elektronikus közigazgatást, ügyintézést, illetve az ahhoz kapcsolódó konkrét jogokat és szolgáltatásokat egységesen közszolgáltatásként definiálja, egyúttal törvényi rangra emeli. Elektronikus közszolgáltatásnak minősül a törvény által szabályozott módon, törvényben elektronikus úton nyújtott szolgáltatások biztosítására kötelezettek, illetőleg elektronikus úton szolgáltatást nyújtó egyéb szervezetek hatósági vagy egyéb tevékenységének, hatósági nyilvántartásból történő adatszolgáltatásának, a központi elektronikus szolgáltató rendszer igénybevételével, elektronikus úton történő végzése. A központi rendszer minden szolgáltatása elektronikus közszolgáltatásnak minősül, és az elektronikus közszolgáltatások bárki számára elérhetőek.
Az elektronikus közigazgatás tehát fontos evolúciós fázisához érkezett, eljárási jelentőségű kérdésből a szolgáltató állam egyfajta kézzelfogható megjelenésévé, az ügyféli jogok korszerű és garanciális terepévé fejlődött.
Mivel az elektronikus forma térnyerésével, a megőrzendő iratok mennyiségével növekszik a sérülések, adatvesztések, visszaélések kockázata is, ezért külön törvényjavaslat készül a biztonsági szempontok érvényre juttatása érdekében. E törvény elfogadása biztosítaná, hogy az informatikai vonatkozású biztonsági követelmények azonosak legyenek a közigazgatás és közszolgáltatók esetében, de szélesebb körben is megfogalmaznának elvárásokat, illetve szankciókat.
Az elektronikus közszolgáltatás széles fogalmi körén túl is vannak olyan szakrendszerek, részletszabályok, amelyek más jogszabályban fognak megjelenni. Ezek közül talán a legjelentősebb a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló törvénytervezet. A szabályozás elfogadása után lehetőség nyílik a hagyományos postai tértivevény rendszerhez hasonló, igazolható és jogilag garantált, joghatást kiváltó kézbesítés elektronikus megvalósítására. A feladó hitelt érdemlően tudomást szerezhet a címzett számára küldött elektronikus okiratok szabályszerű átvételéről, másrészt az át nem vett elektronikus iratokkal kapcsolatban megállapíthatja a kézbesítési vélelem beálltát.
A legfontosabb, törvényi szintű szabályozási irányok és tervezetek után mindenképp szólni kell még az elektronikusan kitölthető űrlapok széles körű bevezetéséről, a közfeladatot ellátó szerveknél alkalmazható iratkezelési szoftverekkel szemben támasztott követelmények várható aktualizálásáról, valamint – az önkormányzatokat különösen is érintő – a termőföld elővásárlási joghoz kapcsolódó hirdetmények elektronikus közzétételének kötelezettségéről. Ez utóbbi követelményt a 225/2008. (IX. 9.) Korm. rendelet 2009. március 1-től lépteti hatályba, e naptól tehát a jegyzők a vételi ajánlatot tartalmazó tájékoztatót elektronikus űrlapon is megküldik a központi rendszer üzemeltetője részére, amely gondoskodik a kormányzati portálon történő közzétételről.
Mindebből jól látható, hogy a területen jelentős változások állnak előkészítés alatt, amik minden közigazgatási szerv számára feladatot és lehetőséget jelentenek a jobb és hatékonyabb működésre.