A szélesebb közvélemény előtt kevésbé ismert, hogy Hajdú-Bihar megye, illetve 1950 előtt Hajdú vármegye az ország legfiatalabb megyei törvényhatósága.

Hajdú megye az 1876/33. tc. erejével jött létre, törzsterülete a Hajdúkerület, néhány bihari község, s Szabolcsból egy egész járás (nádudvari) átcsatolásával. Ez akkor az egész országra kiterjedő megyerendezés keretében valósult meg! A törvény szerint ugyanis az így megalakított Hajdú megye jogelődje a Hajdúkerület, amelynek pecsétjét és színeit is átvette. A székhely azonban Hajdúböszörményből Debrecenbe került, amely addig nem volt megyeszékhely, nem is tartozott a Hajdúsághoz.
A Hajdúkerület alatt történetírásunk azt a középfokú törvényhatóságot érti, amely a XVII. század végén alakult ki, s az úgynevezett szabolcsi „öreg” hajdúvárosokból állott; (Böszörmény, Nánás, Dorog, Hadház, Szoboszló, Vámospércs, és Polgár). Az alakulás kései volta miatt hajlamosak lennénk arra gondolni, hogy a hajdúkerületi törvényhatóság létrejöttének folyamata könnyen tisztázható. Ez azonban csak látszat! Nagyon kevés munka akad, amely kimondottan a feudális társadalomba beépülő hajdúvárosok szervezetével, a Hajdúkerülettel foglalkozna.
Elvben nyitva állt a lehetősége annak, hogy az immár nemesi jogokkal felruházott hajdúvitézek Szabolcs vármegye nemesi közösségébe épüljenek be.
A történelem azonban másfajta fejlődést tartogatott. Katonai erejük hanyatlásával párhuzamosan fokozatosan adóterhekkel sújtották őket. Az azonos városi kiváltságok és hasonló városi közigazgatás talaján, kihasználva eddigi tényleges különállásukat, s a bécsi haditanács adóügyi megfontolásaival is találkozva sikeresen harcolták ki a vármegyétől független adózási szabadságukat. A különálló adózási porták megléte lett az a szilárd mag, amely a hajdúvárosokat véglegesen és végérvényesen elválasztotta Szabolcs megyétől. Ez a szükséglet hozta létre a kerületi adminisztrációt, hogy az az idők folyamán egyre nagyobb hatáskört gyakoroljon: Nem kis politikai teljesítményként a hajdúvárosok 1790-ben elnyerték országgyűlési képviseletüket, s egészen 1848-ig két követtel jelen voltak a magyar diétán.
Az egyes városok belső igazgatását az 1613-as Forgách-féle instrukció alapozta meg, s a hajdúvárosokat a kassai főkapitányság alá helyezte. Tehát a magyar végvári rendszer részét képezték. A török világ után, 1690 körül megfogalmazták a városok célkitűzéseiket. Teljesítése százados feladat lesz, s amelynek a végén előttünk fog állani a teljes törvényhatósági jogkörrel bíró Hajdúkerület. Még akkor is, ha bizonyos célkitűzéseket nem sikerült elérni, döntő területeken viszont igen. A kialakuló Hajdúkerület legfontosabb célja a vármegyétől független adózás és joghatóság. A döntő fordulat 1696-ban következett be, amikor az ország új adórendszerének megalapozásánál, a törvényhatóságok portaszámának megállapításánál a hajdúvárosok önálló nádori portákat kaptak.
Az állami adóterheket az egyes városokra a kerület vetette ki és hajtotta be, s ez lett az a szilárd mag, amely létrehozta az önálló hajdúkerületi tisztikart is.
A főkapitány mellett a kezdeti időben a legfontosabb szerepe az adószedőnek és a jegyzőnek volt. Kola György hajdúkerületi perceptort 1701-ben arra eskették fel, hogy a fizetésével megelégszik, a „Portionalis pénznek” gondját viseli, abból magának semmit el nem tulajdonít. A kerület jegyzőjét (nótárius) 1704-ben pedig arra, hogy a nemes hét város dolgait mindenben előmozdítja, titkait e1 nem árulja, s a szabadsága ellen senkivel sem szövetkezik.
A közös kiadások fedezésének útja itt is a vármegyéhez hasonló házipénztár felállítása volt. A tisztikar kialakulása szempontjából is fontos a Rákóczi-szabadságharc időszaka, s a kerületi vezetés elsősorban a rájuk hárított feladatok megoldása végett is kellő tagoltságot vett fel. Mindenekelőtt megerősítették az 1698-as statútumok érvényességét! Ekkor rendezik a főkapitány javadalmazását, sőt felmerült a táblabírói intézmény létesítése is. A Rákóczi-szabadságharc alatt a hajdúvárosok területi illetékessége növekedett, s ekkor – egyébként utoljára – Polgár még a hajdúvárosok sorába tartozott.
Az országgyűlési képviselet ügye néhány XVII. századi kísérlettől és a Rákóczi-szabadságharc időszakától eltekintve végül 1790-ben rendeződött, s ezzel a Hajdúkerület kialakulásának folyamata be is fejeződött.
Eleinte a hajdúvárosok küldöttei a kerületi üléseket felváltva tartották az egyes városokban, sőt egy ízben – nem tudni miért – Debrecenben is. Már 1699-ben elhatározták viszont, hogy ezentúl a kerületi üléseket mindig Böszörményben tartják, amely döntésben a város nagysága és központi fekvése játszhatott közre. Maga a határozat is az „útnak hosszas… terhes és súlyos” voltával indokolta a döntést. Ennek ellenére azt tapasztalhattuk, hogy rendszeresen tartottak kerületi üléseket Böszörményen kívül is. A felépülő kerületi székház azonban a kérdést Böszörmény javára véglegesen eldöntötte, a székhely Böszörményben maradt.