Az okmányirodák működésük megkezdése óta reflektorfényben állnak, az állampolgárok, a szakma, a sajtó részéről fokozott elvárás fogalmazódott meg velük szemben. A követelményeknek kezdetben nem tudta maradéktalanul megfelelni. Az okmányirodák kialakítása jelentős gondot okozott az önkormányzatok számára, így volt ez Monor esetében is, fel kellett áldoznunk erre a célra a Polgármesteri Hivatal épületében lévő legnagyobb helyiséget, a képviselőtestület üléseire szolgáló tanácskozótermet is.

Itt került kialakításra önálló bejárattal, korszerű ügyfélváróval, ügyfélfogadó teremmel és külön irattárral az Okmányirodánk, amely a hét minden munkanapján fogadja az ügyfeleket. Az okmányirodák működésének személyi és technikai feltételeit az 58/l999. (XII.30.) BM rendelet tartalmazza, ezeket a BM az önkormányzatokkal kötött egyedi megállapodásokkal biztosította. Több önkormányzatnál – Monoron is – a BM által finanszírozott létszám és az irodák kialakításához átutalt összeg kevésnek bizonyult. Képviselőtestületünk már az induláskor plusz egy fő, majd a feladatok bővülésekor további két fő ügyintézői álláshelyet biztosított, s 2 millió FT anyagi áldozatot vállalt az irodahelyiségek kialakításánál.
2000. január 1-én Okmányirodánk l7 település, 113.700 lakosának intézte a személyazonosító és lakcímigazolvány kiadásával kapcsolatos hatósági feladatokat.
Az illetékességi terület módosulásával rövid ideig Vecsés és Üllő Gyál, Maglód és Ecser Pécel Okmányirodájához került, de Ecser kivételével valamennyi település indítványozta, hogy – mivel Gyál és Pécel tömegközlekedési eszközökkel igen nehezen megközelíthető Üllőről, Vecsésről, illetve Maglódról – ismét a monori Okmányirodához szeretnének tartozni. A BM helyt adott a kérésnek, „egyik szemünk sírt, a másik nevetett”, a leterheltségünk újra megnőtt. Képtelenek voltunk 110.400 fő okmányigényét a rendelkezésre álló technikai eszközökkel és létszámmal maradéktalanul úgy ellátni, hogy az ügyfeleknek ne kelljen akár 3-5 hetet is várakozniuk a bejelentkezést követően. De valahol jó érzéssel töltött el az a tudat, hogy ezek a települések – ismerve gondjainkat – mégis minket választottak, mindig jó munkakapcsolatban voltunk s most is közösen találtunk megoldást a problémákra.
Vecsés és Gyömrő Önkormányzatának vezetése kezdeményezte a Pest Megyei Közigazgatási Hivatalon keresztül a BM-nél annak a lehetőségnek a biztosítását, hogy alirodákat hozzunk létre a lakosság okmányokkal történő ellátására. A BM a kérésnek Vecsés esetében helyt adott, így Monor Város Okmányirodájának Kihelyezett Irodája 2000. november 1–étől megkezdte működését Vecsés Polgármesteri Hivatalában Üllőre is kiterjedő illetékességgel.
2001-ben Vecsés és Gyömrő is városi címet szerzett, 2002. január l-től mindkét településen önálló okmányiroda alakult, így a mi illetékességi területünk jelentősen lecsökkent, 8 településen 45.286 ezer fő okmányigényét kell biztosítanunk.
Úgy gondolom, a zavartalan feladatellátáshoz mindenképpen szükséges volt az illetékességi terület csökkentése, de a kapcsolat az „elvesztett” településekkel nem szakadhat meg, ez az igény mindhárom körzetközponti jegyző és a hozzájuk tartozó települések jegyzői részéről is egyértelműen megfogalmazódott. Elhatároztuk, hogy negyedéves rendszerességgel a három körzethez tartozó valamennyi település jegyzőjének részvételével megszervezzük – mindig más településen – a jegyzői értekezleteket.

Sándorné Urbán Hajnalka

1961-től, születése óta Péteri – Pest megye – községben él. Monoron a József Attila Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett, az Államigazgatási Főiskola nappali tagozatán l983-ban szerezett diplomát. Első, s egyben jelenlegi munkahelye Monor  Városi Polgármesteri Hivatal, ahol hosszú ideig szabálysértési és birtokháborítási ügyekkel foglalkozott, majd a Közigazgatási Iroda vezetője, 1999-től a város jegyzője.