Szeretettel köszöntöm e sorokon keresztül a Jegyző c. lap olvasóit. Tisztelettel ajánlom figyelmükbe ezt a számot azért is, mert szűkebb pátriánk, Bács-Kiskun Megye mutatkozik be most e remek szakmai magazin hasábjain.

Számunkra Bács-Kiskun megye – a mindenhol tapasztalható és átélhető nehézségek ellenére -, a csodás természeti értékek, a gyönyörű folyamparti vízpartok és erdők, a remek ételek, a kikapcsolódást és felüdülést jelentő fürdők és strandok, valamint a gondos munkával készített, kiváló minőségű borok hazája.
Egy hely, ahol a mindennapjaink, az életünk telik. De természetszerűleg jóval több is ennél. Egy óriási, de mégis szerves egységet alkotó tájegység, ahol békében és szorgos munkában élnek együtt a legkülönfélébb nemzetiségek: német származásúak éppúgy, mint szlovákok és magyarok. Ez a megye egy sokszínű, sokarcú megye. Büszkék vagyunk adottságainkra, és kamatoztatni akarjuk erősségeinket – ez a célunk és a Megyei Közgyűlés Hivatalával ezen célok megvalósításáért dolgozunk minden nap.
Még abban az esetben is, ha mindez ma nem egyszerű feladat. A központi kormányzat a közigazgatás középső és az alatti szintjének kiüresítésére, ellehetetlenítésére törekszik, holott jelen esetben a megyék jobban és áttekinthetőbben látják el feladataikat, mint a tájidegen mamut-régiók vagy akár a piciny települési önkormányzatok. Érthetetlen és minden racionalitást nélkülöző tehát az a törekvés, hogy a bevált, és működőképes – nem mellesleg: az állampolgárok bizalmát az eddigiek során el nem tékozló -, megyerendszert a kormányzat növekvő prés alatt tartja.
Semmi kétség, a hatékonyságnövelő korszellemhez igazodva szükség van az elengedhetetlen közigazgatási innovációra, újításokra: ennek szerves folyamatnak kellene lennie – minden mesterember addig csiszolja a megmunkált tárgyat, amíg az ki nem tökéletesedik -, éppen ezért érthetetlen a kapkodó, Hűbele Balázsra jellemző „ide is kapok, amonnan is forrásokat vonok el” című kormányzati munkamódszer. Hiszen ez egyszerű kontárkodás, nem pedig tudatos cselekvés. Tűzoltás, a túlköltekezés miatt forrásokra vadászó központi adminisztráció eszeveszett vágtája az idővel.
Elsősorban el kellene dönteni, hogy mi a cél, honnan hová szeretnénk eljutni, milyen közigazgatás szolgálná jobban az állampolgárok érdekeit és a területfejlesztés ügyét, majd ehhez kellene szabni a dolgokat, nem pedig fordítva, ideológiákhoz szabni az így életidegenné váló jogszabályokat. Minden esetben az élet tapasztalataiból, az élet nyújtotta valóságból kellene kiindulni, nem pedig a vágyálmokat az életre húzni, mint kisiskolás gyermekre a két számmal szűkebb, kényelmetlen kabátot.
Lenne hát tennivaló, ám jelenleg az energiáinkat a túlélés és a lehetőleg minimális állásvesztésekkel járó átszervezések, valamint az apró lépésű fejlesztések biztosítása kötik le. Reménykedem azonban abban – és egyéb politikai szerepvállalásaimmal magam is dolgozom ezért -, hogy a megyei és települési közigazgatás kibírja ezeket az időket, és hamarosan beköszönthet egy olyan korszak, ahol a választott tisztségviselők – legyenek akár miniszterelnökök, polgármesterek, megyei közgyűlési vezetők vagy parlamenti honatyák -, partnerként folytatnak majd dialógust nem pedig az erő nyelvén.
Ezt kívánom Önöknek, a közigazgatási szakmai képviselőinek, és az állampolgároknak is, akiknek az értelmetlen és energiafecsérlő torzsalkodás megszűnése minden bizonnyal növelni fogja a közigazgatással szembeni elégedettségét is.
Addig is, ha tehetik, látogassanak el Hazánk legnagyobb megyéjébe, és engedjék, hogy rabul ejtse Önöket ez a csodálatos természeti adottságokkal és élvezetes kulináris-gasztronómiai adottságokkal rendelkező tájegység!