A végrehajtás elrendelése Ket. szerinti új szabályainak gyakorlati alkalmazásáról 2007/6

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Régió

A végrehajtás elrendelése Ket. szerinti új szabályainak gyakorlati alkalmazásáról 2007/6

IX. évfolyam, 6. lapszám
Szerző(k):
Dr. Ződi Zoltán főosztályvezető Dél-alföldi Regionális Közigazgatási Hivatal Hatósági Főosztály



A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) által bevezetett, a végrehajtás elrendelésének új szabályai a jogalkalmazás során a korábbi szabályokhoz képest többletfeladatokat határoznak meg a közigazgatási hatóságok részére, melyek gyakorlati alkalmazásának elősegítése érdekében a legfontosabb szabályok értelmezését foglalom össze az alábbiakban.

 


Hatály
Első lépésként vizsgálni szükséges, hogy a Ket. rendelkezéseit, illetve ezen belül a részletszabályokat tartalmazó a „Végrehajtás” címet viselő VIII. fejezet alkalmazható-e az adott ügyben. Így például az adózás rendjéről szóló 2004. évi XCII. törvény 5. § /2/ bekezdés a.) pontja kizárja a Ket. végrehajtási szabályainak alkalmazását.
A Ket. időbeli hatályának vizsgálatakor a Ket 171. § /1/ bekezdéséből kell kiindulni, mely szerint a Ket. „rendelkezéseit a törvény hatálybalépését követően indult ügyekben és a megismételt eljárásban kell alkalmazni”, így csak azok az ügyek tartoznak a Ket. hatálya alá, melyek alapeljárása 2005. november 1. napját követően indult.
A végrehajtás elrendelésének részletszabályai
A Ket. 130. § /1/ bekezdése szerint a döntés végrehajtását – ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik – az első fokon eljáró hatóság végzéssel rendeli el. Nincs szükség a külön végzéssel történő elrendelésre abban az esetben, ha az azonnali végrehajthatóságot a hatóság alapdöntésében rendeli el.
A végrehajtás elrendelésének célja a végrehajtási eljárás megindítása, ezzel nyílik meg a lehetőség arra, hogy a kötelezettség törvényes úton kikényszeríthető legyen. A Ket. 137. §-a szerint, amely a Ket. és a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény /továbbiakban: Vht./ viszonyát rendezi, kimondja, hogy ahol a Vht. végrehajtható okiratot említ, azon a végrehajtást elrendelő végzést is érteni kell. Amennyiben a két típusú végrehajtás találkozik, akkor a Vht. 5. §-a szerint a bírósági végrehajtás élvez elsőbbséget, azaz a végrehajtás lefolytatása bírósági végrehajtó útján történik. A bírósági végrehajtó a Vht. 10. § /1/ bekezdésében foglaltak alapján csak végrehajtható okirat kiállítása esetén járhat el, amennyiben tehát nem kerül sor a végrehajtás elrendelésére végzéssel, abban az esetben a bírósági végrehajtó nem járhat el a közigazgatási ügyben.
A végrehajtás végzéssel történő elrendelése tehát garanciális jelentőségű. Amennyiben meghozatalára – bár kötelező lett volna – nem került sor, az ügy nem kerül a végrehajtás szakába, a végrehajtási eljárási cselekmények lefolytatása jogszabályellenes.
Az elrendelés feltételei
A Ket. 125. §-a meghatározza, hogy melyek a végrehajtható hatósági aktusok, így a hatóság döntése, a hatóság által jóváhagyott egyezség, a hatósági szerződés és a külföldi hatóság határozata abban az esetben, ha kötelezettséget ír elő és az önkéntes teljesítés elmaradt. A végrehajtható döntés lehet végzés is, így például az eljárási bírságról rendelkező, ebben az esetben nem kell megvárni az ügy érdemi befejezését, a végzés önállóan végrehajtható.
A Ket. 127. §-a meghatározza, hogy mely együttesen fennálló feltételeknek kell megfelelnie a hatósági aktusnak ahhoz, hogy végrehajtható legyen:
– kötelezettséget kell, megállapítson, mely irányulhat pénzfizetésre, valamely tevékenység végzésére vagy attól való tartózkodásra, tehát kizárt a ténymegállapító és a regisztratív döntések esetében;
– jogerősnek (Ket. 128. §) kell lennie, illetve vagy az azonnali végrehatás vagy a biztosítási intézkedés elrendelésére került sor;
– a teljesítésre megállapított határidő vagy határnap eredménytelenül telt el.
Fenti feltételeken túl egy további feltételnek is fenn kell állnia, nevezetesen annak, hogy a végrehajtáshoz való jog elévülése ne következzen be (Ket. 150. §), ebben az esetben ugyanis a törvényben meghatározott időmúlást követően a követelést végrehajtással nem lehet kikényszeríteni, az állami kényszer nem vehető igénybe, azonban az önkéntes teljesítésnek nincs akadálya.
A hivatalból lefolytatott eljárás során a végrehajtás elrendelésére is hivatalból kerül sor, ez esetben a Ket. 129. §-a szerinti eljárást kell betartani (hatósági ellenőrzés).
Amennyiben az alapeljárás kérelemre indult vagy folytatódott le, akkor a végrehajtás elrendelésének csak a jogosult kérelmére van helye.
A végzés kötelező tartalmi elemeit a Ket. 130. § /5/ bekezdése sorolja fel.
Jogorvoslat a végrehajtást elrendelő végzéssel szemben
A gyakorlatban problémaként jelentkezett, hogy van-e helye, s ha igen, milyen típusú jogorvoslatnak a végrehajtási eljárást elrendelő végzéssel szemben.
A Ket. 126. § /1/ bekezdése főszabályként kimondja, hogy a végrehajtási eljárásban hozott végzés ellen nincs helye fellebbezésnek, s erre a végrehajtást elrendelő végzésről rendelkező 130. §-a sem ad lehetőséget.
További kérdésként merült fel, hogy a végzéssel szemben a végrehajtási kifogás általánosan megengedett-e vagy csak a kötelezett élhet vele, ha kötelezettségét teljesítette a végzés közlése előtt. A Ket. 152. § /1/ bekezdése a végrehajtási kifogás lehetőségét általánosan megteremti a végrehajtási eljárás során. Jelen esetben a Ket. 130. § /3/ bekezdése azt a típusú végrehajtási kifogást nevesíti, amely – a Ket. 152. § /1/ bekezdésében foglaltakra figyelemmel – halasztó hatállyal bír, így a végzés ellen más személy által vagy a kötelezett által, de nem a meghatározott indok alapján benyújtott végrehajtási kifogása nem bír halasztó hatállyal.
A végrehajtást elrendelő végzés meghozatala során több hiba is történhet – pl. nem jogerős az alaphatározat, elévült a követelés, nem a végrehajtást kérő kérelmének megfelelően történik a végrehajtás elrendelése stb. -, amennyiben e végzéssel szemben végrehajtási kifogásnak sem lenne helye, úgy a jogszabálysértő végzést csak rendkívüli jogorvoslati eljárás során, esetleg ügyészi óvással lehetne orvosolni. Fent kifejtettekre figyelemmel a végrehajtási kifogás megilleti a feleket a végrehajtást elrendelő végzéssel szemben.
Végezetül felhívnám a figyelmet arra, hogy a végrehajtást elrendelő végzést közölni kell a kötelezettel és a végrehajtást kérővel, s tekintettel arra, hogy ezen végzéssel szemben a közléstől számított 8 napon belül végrehajtási kifogásnak van helye, a közlésnek meg kell felelnie a Ket. 78-81. §-aiban foglalt előírásoknak.

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu