A Tisztelt Olvasó előtt nem ismeretlen a téma, hiszen az elmúlt években több helyen jött létre kistérségekben szociális társulás. Több kistérségben, közöttük a Kisvárda és Térsége Többcélú Kistérségi Társulás területén azonban a kistérségi szociális társulások 2007-ben alakultak meg.

A költségvetési törvényben a többcélú kistérségi társulások által igénybe vehetõ szociális és gyermekjóléti normatívák mértékei aszerint változnak, hogy a társulás az adott feladatokat milyen formában látja el. A legmagasabb normatíva abban az esetben vehetõ igénybe, ha az adott intézményt maga a többcélú kistérségi társulás tartja fenn. Ettõl kevesebb az igényelhetõ összeg az intézményi társulás által fenntartott intézmények esetében, továbbá az ellátási szerzõdés alapján nyújtott szolgáltatások tekintetében.

A Kisvárda és Térsége Többcélú Kistérségi Társulás Társulási Tanácsa arra „szerzõdött”, hogy a családsegítés, a házi segítségnyújtás, a jelzõrendszeres házi segítségnyújtás, a támogató szolgálat, a gyermekjóléti szolgáltatás ellátására szervezõ tevékenységével intézményi társulások létrejöttét segíti. A tanács még 2006. december hónapban az egyes feladatok ellátására mikrokörzetközpontokat jelölt ki, mellyel az önkormányzatok egyetértettek. Az önkormányzatok szabadon döntötték el, hogy mely mikrokörzetközponthoz csatlakoznak. Jogszabályi feltétel volt azonban, hogy a szociális feladatok tekintetében az intézményi társulás lakosságszáma legalább a 3000 fõt érje el, a gyermekjóléti szolgáltatás ellátása esetén pedig a lakosságszámnak el kell érni az 5000 fõt.

Kistérségünkben azonban az intézményi társulások megalakítása nem volt egyszerû dolog, mivel nem minden település csatlakozott az intézményi társulásokhoz. Meg kellett felelni viszont a költségvetési törvény azon rendelkezésének, hogy a résztvevõ önkormányzatok száma és lakosságszáma

• a kistérséghez tartozó települések több mint felét magába foglalja, feltéve ha ezen települések együttes lakosságszáma meghaladja a kistérség lakosságszámának 60%-át;
• vagy a kistérséghez tartozó települések több mint 60%-a vesz részt benne, feltéve ha ezen települések együttes lakosságszáma meghaladja a kistérség lakosságszámának a felét.

Problémát jelentett az is, hogy a normatíva igénybevételének további feltétele, hogy valamennyi társult településen legalább három szociális alapszolgáltatási feladat ellátása történjen meg. Több településen azonban ténylegesen nem mûködtek a kötelezõ feladatok, így a személyi-tárgyi feltételek sem álltak rendelkezésre.

Kistérségünkben 5 mikrokörzetközpont jött létre: Kisvárda, Mándok, Ajak, Anarcs, Tiszabezdéd településeken. A mikrokörzetközpontok és a csatlakozott települések a társulási tanáccsal megállapodást kötöttek a finanszírozásra, elszámolásra és egyéb, jogszabály által nem szabályozott jogviszonyokra.

A mikrokörzetközpontok és a hozzájuk csatlakozó települések intézményfenntartó társulást hoztak létre külön szerzõdéssel. Az a sajátos helyzet fordult elõ, hogy a mikrokörzetközpontok szociális intézményei egyrészt társulási feladatokat látnak el, másrészt további (a társulás által jelenleg még igénybe nem vett) szociális alapszolgáltatásokat nyújtanak a saját településükön. Ajakon az alapszolgáltatási központ a társult települések felé ellátja a házi segítségnyújtást, a családsegítést, a gyermekjóléti szolgáltatást. A nappali ellátás és a szociális étkeztetés nem került be a társulásba, így azt az intézmény továbbra is csak az ajaki lakosoknak szolgáltatja. Ellátási szerzõdés alapján civil szervezet végzi a támogató szolgáltatást.

Több hónapig tartó szakmai egyeztetést folytattunk az érintett szervekkel annak érdekében, hogy az intézményi társulások mûködési engedélyt kapjanak. A fentebb leírt „felemás” helyzetet törvényes jogszabályi keretek közé kellett helyezni. Örömmel írom, hogy a mûködési engedélyek ma már rendelkezésünkre állnak. Természetesen a cél, hogy a szociális intézmények az általuk nyújtott valamennyi szolgáltatást valamennyi társult település tekintetében biztosítsák.

A 2008. évtõl az 1500 fõ, vagy az alatti lakosságszámú település esetén az önhikis támogatás összegét csökkenti a forráshiánynak az a része, amelyet az önállóan mûködtetett közoktatási és szociális intézmények fenntartása eredményez.

Az állami normatíva a mûködési költségeket nem fedezi. Véleményem szerint a társulás fenntartása a társult önkormányzatoknak kevesebb összegbe kerül, mint az önálló mûködtetés. Köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik a szociális társulások létrejöttét elõsegítették.

„Mindjárt születésünk pillanatában szüleink gondoskodására szorulunk. Késõbb, amikor betegségek gyötörnek minket és megöregszünk, megint mások gondoskodására és jóságára leszünk utalva. Mivel életünk kezdetén és végén mások törõdnek velünk, hogyan tudnánk, mi életünk derekán nem törõdni másokkal?”

(Tendzin Gjaco: Törõdni másokkal)