Az önkormányzatok utóbbi években megújult finanszírozási rendszerében – melynek kifejtésére a téma terjedelme miatt jelen írásomban nem vállalkozom – fontos szerepe van a helyi és átengedett adóknak. Az új támogatási rendszer alapvetően arra sarkallja az önkormányzatot – ha ezt eddig nem tette meg –, hogy vessen ki helyi adó(ka)t, továbbá az iparűzési adó tekintetében – mint elvárt bevétel[1] vonatkozásában – az elvárásnak legalább megfelelő szinten vezesse be, vagy emelje legalább e szintre a már bevezetett adó mértékét.

Legalább ennyire fontos a likviditás megőrzése és a bevételek biztosítása – ezáltal a működési kiadások fedezetének biztosítása – szempontjából a bevezetett adók beszedésének hatékonysága. A helyi iparűzési adó vonatkozásában az adó alanyának bevallásával kerül megállapításra a fizetendő adó mértéke, ugyanakkor esetenként az adóalanyok nincsenek tisztában azzal, hogy az adófizetésre kötelezettek körébe tartoznak.

A mezőgazdasági őstermelők számos adókedvezményre jogosultak és nem feltétlenül alanyai a helyi iparűzési adónak, ugyanakkor a tevékenységükből származó jövedelmük mértékére tekintettel a helyi iparűzési adó alanyaivá válhatnak és jelentős költségvetési bevételt eredményezhetnek az önkormányzat büdzséjében.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban Szja. tv.) 3. §-ának 18. pontja szerint: „Mezőgazdasági őstermelő: az a 16. életévét betöltött, nem egyéni vállalkozó magánszemély, aki a saját gazdaságában a 6. számú mellékletben felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenységet folytat, és ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik, ideértve az erre a célra létesített nyilvántartásban családi gazdálkodóként bejegyzett magánszemélyt és e magánszemélynek a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagját is, mindegyikre vonatkozóan a 6. számú mellékletben felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenysége(i)nek bevétele (jövedelme) tekintetében.”

Az Szja. tv. szerint a saját gazdaság alatt a termelést ténylegesen végző magánszemély rendelkezési jogosultságát kell érteni az eszközei (ideértve a bérelt eszközöket is), a termelés szervezése és – a vetőmag-bértermelés, a bérnevelés, a bérhizlalás és a kihelyezett állat tartása esetének kivételével – a termelés eredményének felhasználása felett. A vetőmag-bértermelés, bérnevelés, bérhizlalás, kihelyezett állattartás esetén őstermelői tevékenységből származó bevétel a termék vagy állat teljes átvételi (bruttó) ára azzal, hogy a jövedelem megállapításakor a termék vagy állat kihelyezési értéke költségként érvényesíthető.

Az Szja. tv. rendelkezései szerint azon mezőgazdasági őstermelők, akik vonatkozásában az e tevékenységből az adóévben megszerzett bevétel a 8 millió forintot nem haladja meg, mezőgazdasági kistermelőnek minősülnek. A mezőgazdasági kistermelők további kedvezményekre jogosultak, példaként említhetjük, hogy abban az esetben, ha tételes költségelszámolást alkalmaznak az igazolt költségeiken felül az e tevékenységből származó Szja. tv.-ben meghatározottakkal [Szja. tv. 21. §] csökkentett bevételük 40 százalékát kistermelői költségátalány címén igazolás nélkül számolhatják el [Szja. tv. 22. § (6) bekezdés].

A fentiek alapján is egyértelmű, hogy a jogalkotó számos kedvezményben kívánja részesíteni az őstermelőket, ugyanakkor már a 600 000 forintot meghaladó éves bevétel esetén az iparűzési adó alanyává válnak. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: HIPA tv.) 35. § (1) bekezdésében foglaltak szerint ugyanis: „Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység (a továbbiakban: iparűzési tevékenység).”

Arra a kérdésre, hogy a HIPA tv. szerint ki minősül vállalkozónak – és így implicit módon ki végez vállalkozási tevékenységet – a törvény értelmező rendelkezése [52. § 26. pont] ad választ, mely szerint vállalkozónak kell tekinteni a jogszabály alkalmazása során:

a) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozót,

b) a személyi jövedelemadóról szóló törvénybenmeghatározott mezőgazdasági őstermelőt, feltéve, hogy őstermelői tevékenységéből származó bevétele az adóévben a 600 000 forintot meghaladja,

c) a jogi személyt, ideértve azt is, ha az felszámolás vagy végelszámolás alatt áll,

d) egyéni céget, egyéb szervezetet, ideértve azt is, ha azok felszámolás vagy végelszámolás alatt állnak.

Az őstermelőnek tehát – amennyiben a tevékenységéből származó jövedelme meghaladja a 600 000 forintot – a HIPA tv. rendelkezései szerint vállalkozónak minősül, így bevallást kell benyújtania a helyi adóhatóságnak.

A helyi adóhatóságnak (jegyző) célszerű tehát vizsgálnia, hogy a területén működő mezőgazdasági őstermelők éves bevétele meghaladja-e a jogszabályban foglaltakat. Természetesen az önkormányzati adóhatóság ennek érdekében az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 54. § (4) bekezdésében foglaltak alapján az állami adóhatóságtól adatot kérhet.

Az állami adóhatóság adatszolgáltatása alapján – figyelemmel a ’53-as adóbevallás adataira[2] – lehetőség nyílik azon adóalanyok kiszűrésére, melyek esetében az őstermelői tevékenységből származó bevétel az adóévben a 600 000 forintot meghaladta és ennek ellenére adóbevallást (bejelentkezést) nem nyújtottak be a hatósághoz.

A hatóság ezekben az esetekben – az eset körülményeire tekintettel – mulasztási bírsággal sújthatja [Art. 172. §] az adózót és ezzel egyidejűleg – határidő tűzésével – az elmulasztott bevallás teljesítésére hívja fel [Art. 172. § (7) bekezdés].

Álláspontom szerint az önkormányzatoknak érdemes vizsgálni a helyi adó alanyait, hiszen sok esetben olyan többletforrás kerülhet az önkormányzat költségvetésébe, ami amellett, hogy a likviditási gondokkal küzdő önkormányzatoknak „életmentő” lehet, egy esetleges fejlesztés önrészeként a felhalmozási kiadásokra jutó csekély forrásokat egészítheti ki. Természetesen azzal is számolni kell, hogy a finanszírozási rendszer változatlanul hagyása mellett később – mint az adóerő-képességet növelő tényező – az elvárt adó mértékét emeli a behozott többletforrás, ami a költségvetési támogatás (nettó finanszírozás) csökkenését eredményezheti…

[1] Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló 2013. évi CCXXX. törvény 2. melléklet (Beszámítás rész)

[2] A HIPA. tv.-vel összhangban az Szja. tv. 23. §-a ugyanis kimondja, hogy: „A mezőgazdasági őstermelőnek (ideértve az átalányadózást alkalmazó mezőgazdasági kistermelőt is), ha az e tevékenységéből származó bevétele az évi 600 ezer forintot nem haladja meg, akkor ezen bevételéből jövedelmet nem kell figyelembe vennie, ha meghaladja, akkor ezt a bevételt is beszámítva kell a jövedelmét meghatároznia.”