Karinthy Frigyes is szinte naponta volt kénytelen leadni egy írását, hol ennek, hol annak a lapnak, ha meg akart élni.
Értelmiségi polgárok fennkölt társaságában, különösen még mielőtt gyomrukból a fejükbe helyeződik át a kisméretű poharakban elfogyasztott gyümölcspárlatok hatása, nincs annál jobb szórakozás, mint kiejteni ezt a szót: „szappanopera”. Minden beszélgetés azonnal megszakad, és mindenkinek eszébe jut egy borzalmas élménye: egy primitív szituáció, egy suta párbeszéd, egy védhetetlenül rossz smink. De hát mit is várhatunk egy fércműtől?

Ezeregy éjszaka

Az amerikai tévések büszkén vallják, hogy a szappanopera az ő találmányuk, de ezt csak azért merik kijelenteni, mert legtöbbjük semmit sem tud Seherezádé meséiről. Mert mi más volt a három év éjein át elmondott mesefolyam, mint egy végeláthatatlan telenovella? Igaz, ami igaz: a „valódi” szappanoperának sok olyan specifikuma van, ami nem minden sorozat esetében teljesül, és az igazi tévések joggal háborodnak fel a két „rendkívül különböző” műfaj, a szappanopera és a telenovella összekeverésén. Amiknek, legyenek bármilyen sorozatok, legfőbb érdemük, legfontosabb feladatuk, hogy jelzik, tördelik, strukturálják az időt. Ismét eltelt egy nap, ismét este van, változott valami körülötted. Nem csupán a pszichológia népszerű ága, a tranzakció-elemzés, de már Thomas Mann is megmutatta Nobel díjas művében, a Varázshegyben, hogy a teljesen egyformán elcsurgó, egymástól megkülönböztethetetlen napokkal leélt életet, életszakaszt hihetetlenül rövidnek, elfecséreltnek érezzük, míg a változatos, eseményekkel gazdagon tagolt időszakok minden apró részletére vissza tudunk emlékezni. Ha a városlakók számára már nem láthatóak a természet változásai, a virágok szirmának lassú kibomlása, a levelek egyenkénti hullása, ha a madarak tollának fényesedése vagy éppen megszürkülése nem tudja elválasztani a tegnapot a mától, akkor marad a televízió. Ha tudjuk, mi történt tegnap a kedves sorozatunk szereplőivel, akkor biztosan meg tudjuk különböztetni egymástól napjainkat akkor is, ha velünk nem történik semmi említésre méltó, akkor is, ha a mi napjaink egyformán telnek.

Jelenetek egy házasságból

Aki azon igen kevés szerencsés közé tartozik, hogy ismeri Ingmar Bergman fenti című filmét, az könnyen nevezi értéktelennek a műsoridő maholnap már felét kitöltő, és egymásra valóban botrányosan hasonlító sorozatokat. De ilyen néző kevés van. A világ lakóinak többsége soha nem találkozott senkivel, aki elvitte volna egy jó Bergman film vetítésére. Nekik nem egy, hanem egy tucat házasságból mutatnak jeleneteket a sorozatok nem túl igényes írói. Filmművészeti szempontból valóban aligha tekinthetőek kiemelkedően magas színvonalúnak az egyetlen munkanap alatt megírt, leforgatott, és készre vágott epizódok, hiszen szakmai igényességük aligha vetekedhet az esetenként több év alatt készülő, aprólékos munkával csiszolódó alkotásokkal. De a szappanoperák hősei sokkal inkább közülünk valóak, gondjaik sokkal inkább a mi gondjainkhoz hasonlítanak, mint Bergman hőseinek fennkölt problémái. És nem az a kérdés, hogy kik és melyik országban gyártották a sorozatot, hanem az, hogy a benne látható helyzetek hazánkban is napi problémák-e. Annak természetesen semmi értelme, ha az unalomig ismert, csak az ösztönös kíváncsiságot, szexuális vágyat, agresszivitást csigázó sémákat látjuk folyamatosan a képernyőn. De a mindennapi egyszerű tökfőzelékes vagy még egyszerűbb biorépás éttermeket, az iskolai konyhákat sem szabad megszüntetni, amíg tömegétkeztetésre van szükség! Inkább meg kell, meg kellene teremteni a nagyüzemileg előállítható és emberi fogyasztásra méltó ételek választékát! Nem igaz, hogy nem lehet egyszerre főzni tisztességesen több száz embernek, és nem igaz, hogy nem lehet egyszerre szórakoztatni, elfogadható színvonalon, több millió nézőt. Csak éppen mindez munkaigényes, költséges, és sokkal több odafigyelést, szakmai tudást igényel, mint egy kozmás spenót összekotyvasztása, egy minősíthetetlenül buta dialógus „odakenése”. Ha a jóízű, változatos étkezést, a drogmentes életet vagy az állampolgári ismeretek terjesztését sorozatokba kell csomagolni, akkor csomagoljuk őket abba!

„A lepke úgy szép, ha szabad”

Elnézést kérünk Csukás és Bergendy Istvánoktól, hogy Süsü egy egész hazai generáció gondolkodását meghatározó mondatát egy lapon említjük a sorozatokkal. De az Egyesült Államokban a Sesam Street, a Muppet Show szereplői mára már vitathatatlanul sokat tettek azért, hogy ma ott valóban egyértelmű viselkedési formává vált a nők teljes egyenjogúsága, a másság elfogadása, sőt tisztelete. Itthon ilyen meghatározó sorozatok alig születtek. Mazsola, a Kisváros vagy a Szomszédok soha nem mertek szembe menni az éppen aktuális hatalom feltételezett elvárásaival, tehát el sem juthattak a társadalmi viselkedés formálásának még a közelébe sem. De azért ez nem lenne kizárt: rendezőink, operatőreink nem rosszabbak a tengerentúliaknál, és ha a nálunk ma játszott szappanoperák közül bármelyik képes lesz ötven év alatt annyira alakítani társadalmunk gondolkodását, hogy 2058-ban Magyarország majd büszkén választ meg egy roma származású leányt köztársasági elnöknek, akkor elnézhetjük az összecsapott forgatókönyvek, a magukat színésznek képzelő plasztik-dilettánsok és a csukott szemmel fényképezett beállítások minden bosszantó hibáját.

Telhetetleneknek:
http://www.irodalmiakademia.hu: Digitális Irodalmi Akadémia: számos nagy magyar szerző összes műve digitalizálva!
http://www.iskolateremto.hu/ Iskolateremtő professzoraink: nincs mit szégyenkezzünk!
http://www.geogebra.org Mégsem olyan nehéz a geometria?
http://apod.nasa.gov/apod/archivepix.html Gyönyörű képek a NASA-tól.
http://www.idokep.hu/ nem csak tartalmában, de technikájában is nagyszerű!
http://motorways-exitlists.com/ utazóknak fergeteges!