Az Európai Unióba történő belépést megelőző jogharmonizációs folyamatok
következtében megalkotott 201/2001 (X. 25.) kormányrendelet rögzíti
hazánkban az ivóvíz-minőségi határértékeket és az azzal kapcsolatos
tennivalókat. Ezen rendelet alapján a szolgáltatott ivóvíz minősége több mint
850 településen nem teljesíti a meghatározott paramétereket,
és megfogalmazza a probléma megoldásának határidőit.

Ennek folyományaként fejlesztéseket
kell eszközölni ezen települések vízellátó
rendszerein az ivóvíz minõségének
javítása érdekében. Országos szinten
elsõként az Észak-alföldi régió ivóvízminõség-
javító programjának I. üteme keretében
2001-ben a régió összes településére
elkészült egy részletes helyzetfelmérés,
majd 2002-ben 25 vízmû esetében
megszülettek a vízjogi létesítési
engedélyezési tervdokumentációk és a
jogerõs engedélyek. Ezekre épülve
2003-ban elkészült a megvalósíthatósági
tanulmány, környezeti hatások nem
mûszaki összefoglalója, költség-haszon
elemzés, támogatási kérelem, melyek
véglegesítése 2004 nyarán uniós szakértõk
technikai segítségnyújtása mellett
jött létre, és 2004. szeptember 1-jén a
projekt benyújtásra került Brüsszelbe.
2005. augusztus 4-én a Kohéziós Alap a
támogatási összeget a projekt részére
megítélte.

A 201/2001 (X. 25.) kormányrendelet
a szennyezõk egészségkárosító hatása
és mértéke alapján két határidõt határozott
meg az új feltételek teljesítésére. A
projekt-elõkészítésekre szánt források
azonban nem álltak rendelkezésre idõben,
ami az elõkészítés és így a beruházások
csúszását is jelentette, ezért a
KvVM és az EüM 3 év haladékot kért a
2006-ig terjedõ feladatok teljesítésére. A
legsúlyosabb problémákkal küzdõ
Észak-alföldi, Dél-alföldi és Dél-dunántúli
régiókban már történtek elõrelépések.
Az Észak-alföldi régió többi településén
és a Dél-alföldi régióban jelenleg
a beruházások elõkészítése folyik, és
várhatóan 2008-ban kerül sor a pályázatok
benyújtására. Az ország más régióiban
elhelyezkedõ problémás ivóvizû települések
projektjének finanszírozása
más forrásból történhet, ezek a települések
a 2004–2006-os költségvetési idõszakban
KIOP-tól szereztek támogatást,
2007-tõl õk az új KEOP-forrásokra nyújthatnak
be pályázatot.

A megvalósítás során az adott mûszaki
megoldások tekintetében az egyik
legfontosabb környezetvédelmi aspektus
a vízbázisok védelme. A sérülékeny
földtani környezetû vízbázisok biztonságba
helyezése, a kutak védõövezetrendszerének
kialakítása elengedhetetlen
lenne, hiszen a vízbázisokból nyert
ivóvíz minõségét az esetleges felszíni –
emberi tevékenységek által okozott –
szennyezésektõl óvni kell. Sajnos az erre
irányuló célprogram az állami pénzügyi
források elapadása miatt stagnáló
állapotba került.

Az egészséges ivóvíz megteremtése
a településeken kedvezõbb vízminõségû
vízadó rétegek, tehát új kutak fúrásával,
vagy a térségben távolabb, de megfelelõ
minõségû ivóvízzel rendelkezõ
vízbázisokra csatlakozással is lehetséges.
Ezen megoldások vizsgálatánál
mindenképpen szem elõtt kell tartani az
építendõ összekötõ térségi vagy regionális
távvezeték által okozott környezeti
hatásokat.

Környezetvédelmi szempontból a
vízmûtelepeken keletkezõ szennyvíz és
a vízkezelés melléktermékeként jelentkezõ
mangán- és vasiszap jelent problémát.
Abban az esetben, ha a kutakból
kitermelt víz arzéntartalma meghaladja
a megengedett értéket, ott az annak eltávolítására
kellõképpen alkalmas vízkezelési
technológia üzemeltetésével arzéntartalmú
iszap is keletkezik, amely
ebben a formában már veszélyes hulladékként
kezelendõ. Fontos tudni, hogy
a régiós programok és az országos
program megvalósulását követõen ezen
veszélyes hulladék tonnaszámra fog keletkezni,
és ezek központi kezelésével,
szállításával és elhelyezésével kapcsolatban
már most tervezni kell, ugyanis
ez ma nagyon kevés helyen lehetséges.

A vízminõség, az elöregedett vagy
nem karbantartott hálózatok miatt, a vízmû
és a lakások között jelentõsen romolhat.
Ez a változás egészségre ártalmas
kémiai elemek feldúsulásához is
vezethet. Emellett jelentõs vízveszteségek
lehetnek az elöregedett és ezáltal
széttöredezett és repedezett vezetékszakaszokon.
A gondot inkább az okozza,
hogy a csövek jelentõs része mára
már elhasználódott. Az azbesztcement
csövek cseréjekor településenként tetemes
mennyiségû veszélyes hulladék keletkezhet,
melynek elhelyezésére megoldást
kell találni.

Az önkormányzatok számára is érdekes,
szennyvízzel-ivóvízzel kapcsolatos
pályázatokat 2007 októberétõl lehet benyújtani.
Az önkormányzatok feladata
megismerni a szükséges feltételeket,
követelményeket, amelyek segítségével
projektjeiket a lehetõ legjobban elõ tudják
készíteni, így minél nagyobb esélylyel
indulhatnak a tervezett fejlesztéseikhez
szükséges támogatások elnyerésére.

A tanulmányok készítésekor az intézkedések
a tervezési munkával kezdõdnek,
melynek során vízbeszerzési és
vízkezelési lehetõségként számításba
kell venni a szennyezett vizû kutak termelésbõl
való kiiktatását, megvizsgálva
azonban a települések termelési, fogyasztási
és kútadatait, arra az álláspontra
kell helyezkedni, hogy ez a megoldás
csak elméletileg létezik, gyakorlatilag
már kevés lehetõség van új, feltáratlan
vízbázis beiktatására.

Új vízbázis feltárása az ivóvízminõség
javítására akkor jelenthet megoldást, ha
a területen vannak megfelelõ minõségû
vizet biztosító vízadó rétegek. Ezt azonban
hátráltatja, hogy az újonnan szigorú
határértékekkel ellátott szennyezõk tekintetében
még tájékoztató jellegû adatok
sem állnak rendelkezésre.

További alternatívaként szolgálhat vízátvétel
más vízbázisokból, távvezeték
létesítésével. Ebben az esetben földrajzilag
egymáshoz közeli települések közti
vízátadásról van szó. Mivel a legtöbb
települési vízmû vízfelesleggel rendelkezik,
az ellátás biztonsággal megoldható.
A módszer akkor alkalmazható, ha két
vagy több település egy központi vízbázisra
telepített közös víztisztító berendezést
helyez üzembe, majd egy kistérségi
távvezetékrendszert létesít. Azonban
itt is érvényes a rétegek megkutatottságának
hiánya.

Elõzetes helyzetfeltáró tanulmányaink
alapján a legkézenfekvõbb és leggazdaságosabb
megoldást a kistérségi rendszer
kialakítása nyújtja, melyre számos
példa lehet, megbízható mûködésük miatt
továbbfejlesztésük indokolt. A meglévõ
rendszerek bõvítésén túl új rendszerek
kialakítása is lehetséges az öszszes
település együttes térségi szemléletû
vizsgálatával. Sûrûn lakott területeken,
megbízható vízbázisra alapozva
nagyobb regionális rendszerek kialakítása
is elképzelhetõ.